"A pszichoanalízisben a beteg fekszik a díványon, és kellemetlen dolgokat mond. A logoterápiában a beteg ülve maradhat, viszont kellemetlen dolgokat kell hallania" - érzékeltette kellő öniróniával Viktor Emil Frankl, hogy az általa kifejlesztett logoterápia (teljes nevén logoterápia és egzisztenciaanalízis) miben különbözik elődjétől, a pszichoanalízistől. A logoterapeuta nem rejti véka alá: a páciensnek saját kezébe kell vennie sorsát. A heti rendszerességgel ismétlődő analízis akár évekig elhúzódó programjától eltérően mindehhez átlagosan néhány hónap is elegendő - állítják a logoterapeuták.

Frankl, a száz évvel ezelőtt Bécsben született neurológus és pszichiáter a pszichoanalízis alapítójához, az első bécsi pszichoterápiás iskola főgurujához, Sigmund Freudhoz szegődött tanítványnak, de hamar megtagadta mesterét. Elsősorban azzal a freudi alapeszmével nem tudott azonosulni, amely szerint a lelki bajok mögött a szexuális ösztön zavarai állnak. Frankl úgyszintén eltávolodott az egykori Freud-követő, a szintén osztrák Alfred Adler által alapított második bécsi iskolától, az individuálpszichológiának is nevezett irányzattól, melynek főelve volt, hogy a lelki problémákért a ki nem élt hatalomvágy a ludas. Az individuálpszichológiai társaság ki is zárta soraiból. Mit volt mit tenni, az 1930-as évek közepén Frankl létrehozta a harmadik bécsi pszichoterápiás iskolát, a logoterápiát. Ez nem pusztán abban különbözik az első kettőtől, hogy többet bíz a betegre saját gyógyulásának felelősségéből. Míg a két másik irányzat a test és lélek dimenziójában gondolkodott, az 1997-ben elhunyt Frankl egy harmadikat is bevezetett, nevezetesen a szellemet. Az osztrák pszichiáter úgy gondolta, ennek a bizonyos szellemnek megnyilvánulási módja az értelem, a logosz - ebből ered a logoterápia kifejezés (amelynek persze nincs köze a szintén a görög logosz szó beszéd jelentéséből eredő és a beszédhibák orvoslásával foglalkozó logopédiához).

A meglehetősen elvont értelem fogalmán ő a személyiségnek azt a testen és lelken túli, szerinte létező részét értette, mely az élet értelmes megéléséért felelős. Ami a filozófiai magasságokból leszállva praktikusan azt jelenti, hogy az ember a legnagyobb krízisben is meg tudja találni az életének értelmet adó megoldásokat. Ennek hogyanjára már az 1930-as években volt ötlete, de csak a koncentrációs táborokban töltött három év alatt döbbent rá, hogy ez az értelem még a legmostohább körülmények között, akár a lágerben is képes hatni. Ezt a tapasztalatát írta le a Mégis mondj igent az életre, Egy pszichológus megéli a koncentrációs tábort című, 1947-ben megjelent bestsellerében, amely egyből világhírűvé tette.

"Ne keressük az élet absztrakt értelmét" - szögezte le rögvest az említett könyvben, jelezve, hogy teóriája nem tévesztendő össze a tinédzserek útkeresésével. "A koncentrációs tábort azért éltem túl, mert megtaláltam ottani életem értelmét: a háborúban elveszett kéziratomat akartam újra papírra vetni" - mond talán sokak számára megdöbbentően egyszerű példát Frankl. A kézirat újrateremtése egyébként sikerült is: a könyv - Orvosi lélekgondozás címmel - egy évvel a háború után jelent meg.

Hívei nem csupán válságok kezelésére ajánlják a logoterápiát. "Számos szorongásos megbetegedés hátterében egyszerűen az rejlik, hogy a páciens úgy érzi, életének nincsen értelmes célja" - mondja Molnár Mária logoterapeuta, az egyetlen, ilyen jellegű magyarországi képzés vezetője. Megtörtént esetet hoz fel példának: betegeskedő, középkorú hölgybetegét, akinek bajait elfújta, hogy régi hobbiját felfrissítve, amatőr zenésznek felcsapva, új célra lelt.

Más pszichoterápiás iskolák képviselőit megkérdezve kiderül, sokan "könnyű műfajnak" tartják a logoterápiát. "Inkább az enyhe neurózisok, életviteli problémák gyógyítására alkalmas" - mondja Harmatta János, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet főorvosa. Ezt a logoterapeuták sem tagadják. Komolyabb gondok - szenvedélybetegség, súlyosabb depresszió - esetében legfeljebb kiegészítő terápiát vállalnak. A Frankl nevéhez kötődő metódusok közül néhányat mégis átvettek más pszichológiai irányzatok is. Ilyen például a paradox intenció: a páciens úgy oldja meg a mindennapjait felőrlő fóbiáit, félelmeit, hogy elébük megy. "Ha valaki álmatlanságtól szenved, ne elaludni próbáljon, hanem maradjon ébren, ameddig csak bír" - ajánlja Frankl Az ember az értelemre irányuló kérdéssel szemben című, magyarul kilenc éve megjelent könyvében. "Ezt az eljárást például a 20. század közepén tért hódító amerikai pszichoterápiás irányzat, a lelki jelenségeket csak a viselkedés tükrében vizsgáló behaviorizmus vette át" - tudjuk meg Molnár Máriától.

Egy további Frankl-féle praktika, a dereflexió figyelemeltereléssel és rávezetéssel igyekszik megoldani a páciens gondjait. Egy gyermekkorában molesztált nő - említ példát Frankl Az ember az értelemre irányuló kérdéssel szemben című, említett könyvében - nem talált örömet szerelmi életében, miután a saját félelmére koncentrált. Ezért arra kellett rávezetni, hogy inkább a partnerét figyelje - árulta el a végül sikeres metódust Frankl. A HVG által megkérdezett, a logoterápiát nem űző pszichológusok ugyanakkor fontosnak tartják megjegyezni, hogy a páciens traumája a dereflexió alkalmazásától nyilván nem enyhült. Ám azt ők is elképzelhetőnek tartják, hogy ilyen esetekben "a lélekelemzés" helyett olykor a praktikus - akár egy ilyen, Frankl-féle - fogás a célravezető.

A kritika nem meglepő. A módszer csak 15 évvel ezelőtt került Magyarországra, és mind ez idáig nem túl népszerű. A Logoterápia és Egzisztenciaanalízis Egyesületnél ennyi idő alatt mindössze negyvenen végezték el a logoterapeuta-képzést. Míg Ausztriában, Németországban vagy például az Egyesült Államokban már évtizedek óta külön logoterápiai intézetek működnek, idehaza az egyetemi képzésben is csak elvétve említik meg a logoterápiát. Az elutasítás okát többféleképpen magyarázzák. Egyrészt azzal, hogy a rendszerváltás előtt a materialista indíttatású honi pszichológiában még a pszichoanalízisnél is kevésbé verhetett gyökeret e már-már vallásosnak ható, szellemi dimenziót hangsúlyozó lélektan, így a módszer még frissnek számít. Másrészt Frankl egzisztencialista filozófiával kevert pszichoterápiás irányzatára csak kevés orvos vagy lélekbúvár fogékony - véli Molnár Mária.

Új lendületet, úgy tűnik, a gazdasági életben kaphatnak Frankl tanai. Németországban például gazdasági szakembereknek külön tanítják a logoterápiát. Menedzserszemmel az a lényeg, hogy - kissé transzponálva az élet értelméről és a konkrét célokról mondottakat - a munkavállaló akkor ér el jobb eredményt, ha nem a profit elérésére hajtják, hanem ha értéket, motivációt talál munkájában. Más kérdés, hogy Frankl úgy látta - és ebbéli meggyőződése miatt politikusokat is bombázott leveleivel -, hogy a neurózis világméreteket öltött, és ennek oka, hogy az emberek értelem nélküli életet élnek. Élete végén úgy vélte, ennek megváltoztatása a hatalom birtokosainak kötelezettsége, ezért szorgalmazta, hogy a gazdasági vezetők az ő módszerével tanuljanak meg felelősséget vállalni - és mindezért még fizessenek is.

SINDELYES DÓRA