"A típustervek bizonyos vonatkozásban (...

"A típustervek bizonyos vonatkozásban (...) eltérnek az Országos Építésügyi Szabályzat előírásaitól" - tájékoztatta főnökét, Fock Jenőt, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnökhelyettesét 1962 augusztusában az építésügyi miniszter, Trautmann Rezső. A szabványmódosítást is szorgalmazó, titkosított levél szerint "a Szovjetunió által szállítandó házgyár alapvető technológiai berendezéseit figyelembe véve" az emeletmagasság 3 méter helyett 2,7, a szoba belmagassága 2,65 helyett 2,55 lenne, a szobaszélesség pedig 3,6 méterről 3,2-re csökkenne. Ebből és az egy hónappal későbbi, eddig publikálatlan - Valuch Tibor történész által a HVG rendelkezésére bocsátott - levelekből az is kiolvasható, hogy építészberkekben meglehetős fenntartásokkal fogadták a tervezett módosítást. Trautmann "a ma még elég sok ellenvetéssel" szemben egyrészt azt bizonygatta, hogy a szovjet technológiával "magasabb szintű beépítettség" s így a "magasabb lakáskultúra irányába lényeges előrehaladás" érhető el. A mindent elsöprő érv viszont az volt, hogy ha a magyar szabvány előírásait nem passzítják a nagy testvéréhez, akkor nem teljesíthető a Magyar Szocialista Munkáspárt politikai bizottsága (pb) 1958-as lakásfejlesztési határozata - amely 15 év alatt 1 millió új lakás felépítését irányozta elő -, s "a házgyártás hazai megvalósítása évekkel kitolódna".

Az előre gyártott elemekből készült - mostanában leginkább csak az államszocializmus emlékműveiként emlegetett - épületmonstrumok "összeszerelése" az 1960-as években kezdődött meg Magyarországon, a különféle házgyárak 1993-ig - megszűnésükig - gyártották a hozzájuk való panelelemeket. A már említett Valuch Tibor Magyarország társadalomtörténete című, 2001-ben megjelent kötetében közreadott összesítő statisztika szerint az 1980-as évek végén Magyarországon a több mint négyszáz lakótelep valamivel több mint félmillió panellakásában 1,6 millióan éltek. A lakótelep-építkezési mintát Nyugat-Európa szolgáltatta ugyan, ám az ott az 1950-es évek végén született politológiai, szociológiai irodalomról, amely például a gazdaságos termelés által igényelt "standard ember" önellentmondásáról értekezett, a szocialista országok - élükön a mindenben példakép Szovjetunióval - nemigen vettek tudomást. A panelból (15-20 százalékkal) olcsóbban és (50-60 százalékkal) gyorsabban felépíthető lakótelepi lakásokban az égető lakáshiány leküzdésének hatékony eszközét látták.

Az új technológia egyébiránt olyannyira fellelkesítette a magyar politikai vezetést, hogy amikor 1960. május 24-én a pb soros ülésén az építőipar második ötéves tervének végrehajtásáról tárgyaltak (különös tekintettel a lakásfejlesztési célkitűzésekre), Fehér Lajos, a testület mezőgazdasági szakembere azon meggyőződésének is hangot adott, hogy "az istállóépítésben is a panel a jövő útja". Néhány ilyen építésű istálló és disznóhizlalda üzemeltetése során azonban hamar bebizonyosodott: az állatok nem bírják a panelt, az meg nem bírja az állatok ürülékét.

A panelprogram társadalmi hatásairól az első tudományos összegzés 1969-ben jelent meg Magyarországon Az új lakótelepek szociológiai problémái címmel. A szerzők - Konrád György és Szelényi Iván - nem hallgatták el, hogy az új, összkomfortos, távfűtéses lakásba költözést követő esztendőkben a panellakók döntő többsége (71 százalékuk "teljességgel", 24 százalék pedig "részben") elégedett volt körülményeivel. Ugyanakkor a szerzőpáros már könyve címében is jelezte - s a nyugat-európai tapasztalatok ismertetésével nyomatékosítani is akarta -, hogy "az urbanisztikai életkeret", az alvóvárosként működő, ingerszegény környezetű, 20-40 ezer fős lakótelepek társadalmi feszültségek melegágyaivá válhatnak. A feltételes módban megfogalmazott jövendölés az 1970-1980-as évekre beteljesedett. A városépítészettel, -szociológiával foglalkozó későbbi tanulmányok az ott élőket sújtó problémahalmaz sorolásakor legelőször is azt említik meg, hogy a városszéli lakótelepek a legritkább esetben kapcsolódnak szervesen az anyavároshoz, közlekedés, kereskedelem és oktatás szempontjából is inkább elkülönült peremvárosok. Miközben a panelépületekből teljességgel hiányoztak a közösségi terek (példaként legtöbbször a gangot említik), az is feloldhatatlan problémaként jelentkezett, hogy gyökeresen eltérő kultúrközegből érkező családok lettek egymás szomszédai, sőt a csapnivaló hangszigetelés következtében egymás életének kényszerű fültanúi is. Illúziónak bizonyult az az elképzelés is, amelynek jegyében - azzal az indokkal, hogy a közétkeztetés és a szolgáltatás fejlesztése szükségtelenné teszi az otthoni főzést és mosást - a mellékhelyiségek alapterületét minimálisra csökkentették. A számos építész által vizuális szempontból érdektelennek tekintett lakótelepekről a szociológiai szakirodalomban mind gyakrabban úgy esett szó, mint a "biológiai létfenntartás minimumára redukálódott" helyről.

Mindezek következtében a lakótelepeken már az 1970-es években megindult, majd mind erőteljesebbé vált a szlamosodás. Erről azonban a kádári politikai vezetés nem kívánt tudomást venni. 1980 márciusában az MSZMP XII. kongresszusán - de még a sok tekintetben önkritikus öt évvel későbbin is - "nem csekély vívmányként" mutatták fel a panellakásprogram eredményeit. A panellakótelep-átadás csúcséve 1979 volt, amikor is 35 ezer új otthonba költözhettek be az átlag hat-nyolc esztendeje várakozó lakásigénylők. Ez az esztendő a tekintetben is fordulópontnak számít, hogy a "mennyiségi lakáshiány felszámolása" mellett ekkortól kezdték használni a "minőségi panellakás" fogalmát is. György Péter esztéta az Utánzatok városa - Budapest című, 1993-ban megjelent kötetében a "még szocialista nagyberuházásként épült", ám a korábbi panelvárosok szerkezetétől látványosan eltérő, az élhetőbb életet célzó káposztásmegyeri lakótelep példáján keresztül azt állítja, hogy az élhetőbbé tétel még ott sem járt sikerrel.

MURÁNYI GÁBOR

Gazdaság

Panelsztori I.: telepmunka

A Kádár-kor átkos örökségeként számon tartott lakótelepek döcögős rehabilitációja kapcsán a szakma immár e házak építészeti értékeit is dicséri. A hazai építészek egyébként sokáig hiába küzdöttek a panelért, később viszont már alig bírtak szabadulni tőle.

Megkezdték az amerikaiak kimentését az karanténba zárt óceánjáróról

Megkezdték az amerikaiak kimentését az karanténba zárt óceánjáróról

Okospelenkát fejlesztettek ki amerikai kutatók

Okospelenkát fejlesztettek ki amerikai kutatók

Nem adna már százmilliókat Érd a kézicsapatnak

Nem adna már százmilliókat Érd a kézicsapatnak

Megdőlhet a melegrekord hétfőn

Megdőlhet a melegrekord hétfőn

Orbán bejelentette a klímavédelmi akciótervet

Orbán bejelentette a klímavédelmi akciótervet

Az MTA irodalomtudományi osztálya visszavonatná a Nemzeti Alaptantervet

Az MTA irodalomtudományi osztálya visszavonatná a Nemzeti Alaptantervet