A Szovjetunió szétesése nemcsak gazdasági és politikai, hanem identitásválságot is okozott a soknemzetiségű Oroszországban. A hivatalos új ideál meglepően hasonlít a szovjet embertípusra.

"Oroszország az oroszoké! Ki a bevándorlókkal! Halál az ellenségre!" - ilyen és ehhez hasonló (elsősorban a volt tagköztársaságokból érkező bevándorlókra és a zsidókra értett) jelszavakkal vonultak végig idén november 4-én Moszkva belvárosán az orosz nacionalista és újfasiszta csoportok tagjai. Az utóbbi évtized legnépesebb szélsőjobboldali felvonulása azért is érdemel figyelmet, mert a több ezer - elsősorban fiatal - tüntető éppen a nemzeti egység napjára keresztelt új állami ünnepen masírozott a több millió nem orosznak is otthont adó fővárosban.

A kisebb csetepatékkal is fűszerezett tüntetés arra utal, hogy Oroszország vezetőinek másfél évtizeddel a Szovjetunió szétesése után sem sikerült megtalálniuk annak módját, miként terelhetnék közös célok felé a 145 milliós, számtalan nemzeti csoportnak otthont adó, földrésznyi országot. Elsőként a Szovjetunió lebontásában tevékeny részt vállalt orosz elnök, Borisz Jelcin kísérlete bukott el: az 1999 utolsó napján lemondott államfő abban bízott, hogy a kommunizmusra utaló emlékek eltörlésével - például az utcanevek megváltoztatásával, a vörös csillagok eltüntetésével - Oroszország polgárait meg lehet szabadítani a kellemetlen emlékektől. Közben Jelcin, az ortodox egyház befolyásának növekedését engedve, megpróbálta feltámasztani az oroszok évtizedekig elfojtott nemzeti érzelmeit.

A kísérlet kudarcba fulladt: miközben megjelentek a fasiszta szervezetek - némelyikük, az ország történelmének ismeretében meglepő módon, Hitlert is éltette -, megromlott a viszony az oroszok és a lakosság közel húsz százalékát alkotó (elsősorban a Kaukázusban, Tatárföldön és Baskíriában élő) muszlimok között. A válság csúcspontján, 1996- 1997-ben az Oroszországgal négy évszázada közös államban élő Tatárföld is fontolóra vette a függetlenség kikiáltását.

Jelcin utódja, Vlagyimir Putyin új taktikát választott. Úgy döntött: finom különbségtétellel az orosz helyett az oroszországi polgárok közös identitását igyekszik megteremteni. A még a jelcini időkben feltalált rossziján (oroszországi polgár) szót Putyin igyekezett megtölteni tartalommal. Egy tavalyi nyilatkozatában például az államfő hangsúlyozta, hogy az általa megálmodott, egyenjogúságra épülő egységes társadalom nem jelent kizárólagos állami filozófiát, mivel "az az önkényuralmi rendszerekre jellemző. Egy társadalom csak akkor lehet versenyképes, ha vitatkozhatnak a különféle vélemények képviselői."

A szépen hangzó szavak azonban egyelőre, úgy tűnik, nem hoztak valódi eredményt. A moszkvaiak többsége változatlanul megveti és lenézi a kaukázusiakat, illetve muszlimokat, az oroszországi bőrfejűek fővárosában, Szentpéterváron pedig egyre gyakoribbak a "nem orosz kinézetűek" elleni durva támadások. Mindezek természetesen ellenreakciót váltanak ki, és kérdéses, hogyan lehet kiszabadulni az egyre mélyülő kölcsönös bizalmatlanság ördögi köréből.

Az új identitás építőinek részben azért van nehéz dolguk, mert valóban nem sok közös van az egészen más vallást és kultúrát képviselő mintegy százmillió orosz, illetve a nagyjából 45 milliónyi, többségükben muszlim hitre tért kaukázusi nemzeti csoportok között. Az is igaz, hogy az oroszok és a hozzájuk a kaukázusiaknál jóval inkább hasonlító kisebbségek kapcsolata sem tökéletes: a finnugor nemzetek, a török nyelvcsaládhoz tartozó kalmükök vagy az iszlám egészen mérsékelt szárnyát képviselő tatárok is arról panaszkodnak, hogy az orosz állam még mindig nem dolgozott ki egy olyan nemzetiségi politikát, amely valóban egyenrangúvá tenné a kisebbségeket. A hétköznapokban ez abban nyilvánul meg, hogy a kisebbségi környezetben élő oroszok néhány kivételtől eltekintve nem tanulják meg az adott népcsoport nyelvét, a vegyes házasságokban született gyermekek döntő többsége pedig automatikusan az oroszt vallja anyanyelvének. Alekszej Pankin orosz politológus külföldi újságíróknak nyilatkozva néhány hete kifejtette: szerinte az is nehézséget okoz, hogy a múltban valamennyi modernizálási törekvés az önkényuralom talajáról indult, így ezek aligha elfogadhatóak a mai Oroszország polgárainak.

A nemzeti egység napjának kiválasztása is azt bizonyítja, hogy Moszkva nagyon nehezen talál olyan múltbeli emléket, amely valóban egyesíthetné az ország polgárait: a november 4-ei ünnepnap eredete 1612-re nyúlik vissza, amikor az egy táborba tömörült oroszok felszabadították Moszkvát a lengyel-litván megszállók uralma alól. A régmúlt eseményről az oroszok többségének jó esetben is csak vázlatos elképzelései vannak, a közvélemény-kutatások szerint a megkérdezettek több mint fele a hetekig tartó médiakampány ellenére sem tudta megmondani, minek az emlékét ünneplik november 4-én. Az oroszoknak egyébként nemzeti jelképeikkel is gondjaik vannak: felmérések szerint a megkérdezettek harmada nem tudta megmondani, milyen sorrendben következnek egymás után az orosz trikolort alkotó színek, és még többen voltak, akik nem ismerték az orosz himnusz öt évvel ezelőtt elfogadott új szövegét (lásd Sztálintól Istenig című írásunkat). Ezzel egyébként Putyin elnöknek is gondjai voltak: tavaly, amikor egy rendezvényen a tömeggel énekelte a himnuszt, az államfő szemmel láthatóan keresgélte a szavakat. A Putyin által szorgalmazott új közös identitás további jellemzője, hogy nem különbözik igazán a "homo sovieticusétól": mindkettőt a nagyhatalmi tudat és a patriotizmus magas foka jellemezné. Nem véletlen, hogy Putyin az egyház mellett a szovjet idők iránti nosztalgiát is felhasználja az új identitás megteremtéséhez, például a Lenin-kultusz bátorításával (HVG, 2005. november 12.).

A belföldi erőfeszítésekkel párhuzamosan Moszkva igyekszik külföldön is javítani az oroszok megítélésén. Tavalyelőtt az orosz külügyminisztérium az országimázs javítását célzó külföldi programok megindítására utasította az orosz diplomáciai és kulturális külképviseleteket. Hasonló terv kidolgozását kérte 2001-ben az akkori kulturális miniszter, Mihail Leszin is, akinek elege lett abból, hogy a külföldieknek elsősorban az irányított demokrácia, a sajtószabadság korlátozása, illetve a hideg és az alkoholizmus jut eszébe Oroszországról. Putyin elnök is serénykedik a külföld megdolgozásában, szeptemberben személyesen nyitotta meg azt a hatalmas New York-i kiállítást, melyen az orosz kultúra valamennyi ága bemutatkozott az amerikai közönségnek. A külföldi megítélés javítását hivatott szolgálni a néhány hét múlva induló Russia Today nevű angol nyelvű orosz tévéadó is.

Az erőlködés érthető, hiszen több felmérés egybehangzó megállapításai szerint az oroszok változatlanul nem túl népszerűek a külföld szemében. A Russzkij Newsweek című hetilapban két hónapja közzétett tanulmány szerint a világ 25 legismertebb országának népszerűségi listáján Oroszország az utolsó előtti helyen szerénykedik, s miközben például India, Dél-Korea és a Dél-Afrikai Köztársaság is előbb végzett, az oroszoknak csak Törökországot sikerült maguk mögé utasítaniuk. Egy másik felmérés - az országok népszerűségét különféle területeken vizsgáló brit Anholt-Gmi index - szerint Oroszország csak kulturális és történelmi hagyományai révén számít jelentős országnak, míg irányítását, befektetési vonzerejét vagy a turizmus és a bevándorlás területét vizsgálva meglehetősen rosszul szerepelt.

NÉMETH ANDRÁS / MOSZKVA

Szellem

Sztálintól Istenig

A Szovjetunió, illetve az államszövetség örökébe lépett Oroszország himnuszmódosításai nemzetközi szinten is...

Kórházba került az EU-csúcsról a szlovák kormányfő

Kórházba került az EU-csúcsról a szlovák kormányfő

Étel helyett segítséget rendelhetnek a bántalmazott nők egy étteremből

Étel helyett segítséget rendelhetnek a bántalmazott nők egy étteremből

BPA-mentes műanyagokat használ? Most derült ki, hogy azok is károsak lehetnek

BPA-mentes műanyagokat használ? Most derült ki, hogy azok is károsak lehetnek

Sterilizálják Pablo Escobar vízilovait

Sterilizálják Pablo Escobar vízilovait

1300 éves katona érintetlen sírját találták meg a kutatók

1300 éves katona érintetlen sírját találták meg a kutatók

Nem látta, hogy figyeli a kamera, így lopott - videó

Nem látta, hogy figyeli a kamera, így lopott - videó