Lapzártánk után hirdetik ki XVI. Benedek első enciklikáját. Szakértők szerint érdemes odafigyelni a pápa első apostoli körlevelére, mert a katolikus egyházfők ilyen megnyilatkozásaikban sokszor programot hirdettek, és az egyház nevében próbáltak válaszolni a kor égető kérdéseire.

HVG
Az Isten szeretet - e szavakkal kezdődik XVI. Benedek pápa első enciklikája, amely - bár pontos szövegét nem ismerjük - János apostol első levelének híres szavait idézve, állítólag több mint negyven oldalon át értekezik az isteni és az emberi szeretet különböző aspektusairól. "Gyakori, hogy az új pápa első enciklikája az egész pápaságára kiható programot fogalmaz meg" - hívta fel a HVG figyelmét Gergely Jenő egyháztörténész az ezek szerint több szempontból is érdekes megnyilatkozásra. Találgatások szerint XVI. Benedek esetleg az elődje, II. János Pál pápa (lásd kettejüket képünkön) által megkezdett, sok tekintetben konszenzuskereső egyházpolitikát kívánja folytatni, s ha így van, talán szeretetről szóló körlevelével igyekszik majd szétoszlatni azokat az előítéleteket - túlzott konzervativizmus, dogmatikus szigor -, amelyek még a Hittani Kongregáció prefektusaként tapadtak személyéhez.

HVG
A gyökeres stílus- és hangnemváltás sem lenne azonban előzmény nélküli Rómában. Jó 230 évvel ezelőtt például a mai szóhasználattal liberálisnak nevezhető XIV. Benedek után nem sokkal kifejezetten konzervatív fordulat következett, amit 1775-ös, Inscrutabile (Kikutathatatlan) kezdetű programadó enciklikájában harangozott be az utód, VI. Piusz. Körlevelében nyíltan eretnekségnek bélyegezte a felvilágosodásból eredő eszmei áramlatokat, és szenvedélyesen elítélte a politikai, társadalmi újításokra fogékony embereket. Szavaival igencsak megdöbbenthette kora katolikus híveit, akik addigra már hozzászokhattak elődje fesztelenebb hangvételéhez. Az enciklika műfaját (lásd Az Úr ír? című írásunkat) divatba hozó, az audienciáin megjelenőkkel fesztelenül parolázó XIV. Benedek ugyanis még az egyház eltiprására felszólító francia filozófussal, Voltaire-rel is levelezgetett. A francia forradalom idején az egyház élén álló VI. Piusz viszont az események nyomán beigazolódni látta korábbi félelmeit, ezért vehemensen elítélte a társadalmi változásokat, a guillotine alá küldött XVI. Lajost pedig - jóllehet a királyt nem is vallási meggyőződése miatt végezték ki - a katolikus hit mártírjának nevezte.

A markáns modernizmusellenesség aztán hosszú évtizedekre meghatározta a római apostoli körlevelek hangvételét. VI. Piuszhoz hasonlóan IX. Piusz - az eddig leghosszabban, 34 évig Szent Péter trónján ülő pápa - 1846. novemberi, a hitről és a vallásról értekező, Qui pluribus kezdetű programadó enciklikájában szinte menetrendszerűen ítélhette már el a kor istentelen filozófiai áramlatait. Az egyházfő rugalmatlansága 18 évvel későbbi, Quanta cura (Nagy aggodalommal) kezdetű körlevelében odáig ment, hogy a polgári világgal való totális szembenállást választotta, és egy nyolcvanpontos mellékletben válogatás nélkül ítélte el a kor minden izmusát. Kirohanásában a racionalizmus, a gallikanizmus (a francia egyház különutassága), a liberalizmus, a kommunizmus, a panteizmus és a naturalizmus mellett a bibliakutató társaságokról, a polgári házasságról és a világi iskolákról is volt egy-két rossz szava. A meghökkentően maradi enciklikát mindenütt felháborodással fogadták, Franciaországban és Itáliában államilag tiltották meg a kihirdetését.

A modernizmusellenes körlevelek csúcsa azonban nem ez, hanem - az enciklikák történetében egyedülállóan - egyházjogi eszközökkel fenyegetőző, X. Piusz pápa által jegyzett, 1907-es, Pascendi dominici gregis (Az Úr nyájának táplálása) kezdetű körlevél volt. Ebben az - Isten létében bizonytalankodó - agnosztikusoktól kezdve az enyhe reformokat kívánó katolicizmuson át métellyel fertőzöttnek, sőt kerek perec eretnekségnek mondatott minden, a pápa tanításától kicsit is eltérő modernista gondolatot. Hatására elmozdították a katolikus iskolákból a tudományos vívmányokra vagy a szekularizációra nyitott tanárokat, a papnövendékeknek pedig megtiltották, hogy világi egyetemek előadásait látogassák. A nagy buzgalomban még az egyébként konzervatív székesfehérvári püspök, Prohászka Ottokár három írását is indexre tették, köztük Az intellektualizmus túlhajtásai című akadémiai székfoglalóját.

"Az enciklikák az egyház evangéliumi tanításának az adott korban való újrafogalmazásai - igazította el a HVG-t Beer Miklós váci püspök, hozzátéve: - Miképpen a teológia dogmafejlődést is tanít, nem kizárt, hogy egyes tanítások tovább érlelődnek és fejlődnek az évszázadok során." Ezek szerint ennek tudható be, hogy az utóbbi 120 évben egyre jobban háttérbe szorultak a modernizmust elítélő körlevelek, s egyre-másra születtek az emberi jogokkal, szociális kérdésekkel és a társadalmi igazságossággal foglalkozók.

A sort a 81 enciklikát jegyző, utódánál, a már említett X. Piusznál összességében jóval liberálisabb XIII. Leó nyitotta meg, aki 1878. áprilisi programadó enciklikájában még maga is a társadalom egyházellenes gonoszságait ostorozta. Tíz évvel későbbi körlevelében viszont már elismerte a nem vallásellenes liberalizmus pozitívumait (az emberi szabadságjogok tiszteletben tartását és a parlamentáris demokráciát), 1891-es, Rerum novarum (Új dolgokról) kezdetű híres enciklikájában pedig - a nemzetközi munkásmozgalom központi szervének, a II. Internacionálé megalakulása után két évvel - a bérrabszolgaság problémájának megoldására a gazdag tőkések és a szegény munkások érdekeinek egyeztetését javasolta, és kijelentette, hogy az egyház feladata az erősek erkölcsi korlátozása és a szegények védelme. Negyven évvel később, Quadragesimo anno (Negyvenedik év) kezdetű szociális enciklikájában XI. Piusz aztán már - mondhatni némi egyházi önvizsgálatot tartva - egyenesen a 20. század botrányának nevezte, hogy az egyház úgymond elvesztette a munkásosztályt.

A történelmi evolúció odáig ment, hogy a második vatikáni zsinatot összehívó XXIII. János 1963-as, utolsó, Pacem in terris (Béke a Földön) kezdetű enciklikájában olyasmit jelentett ki, ami néhány évtizeddel korábban legalábbis indexre tételt vont volna maga után. Ő ugyanis úgy vélekedett, hogy jóllehet az ateizmus ideológiailag elfogadhatatlan a katolikusok számára, de a békéért harcoló bármely mozgalommal, így a kommunistákkal is lehetséges, sőt szükséges az együttműködés. Mindezt igazolandó, még abban az évben a Vatikánban fogadta a szovjet miniszterelnök és pártfőtitkár Nyikita Szergejevics Hruscsov lányát és vejét. A sort a lengyel származású II. János Pál pápa is folytatta: 14 enciklikája közül hármat a szociális ügyeknek szentelt.

A programadó, illetve az egész világot érintő ügyekkel foglalkozó enciklikák sorából kilógnak azok, amelyek látszólag csupán egy-egy ország belügyeivel foglalkoztak. Kitüntetett figyelem jutott például a Szent István országaként is aposztrofált Magyarországnak - igaz, ebben nagy szerepe volt az 1956-os forradalomnak. A katolikus egyház történetében egyedülálló módon kilenc nap alatt háromszor is enciklikában foglalkozott Szent Péter utóda, történetesen XII. Piusz a magyarokkal. 1956. október 28-ai, Luctuosissimi eventus (Gyászos események) kezdetű körlevelében az egész világ figyelmét ráirányította a "számunkra oly kedves Magyarországra, amely most egy borzalmas öldöklés vérében fekszik". Néhány nappal később megemlékezett a székhelyükről korábban elűzött lengyel Stefan Wyszynski és magyar Mindszenty József bíboros-érsekekről. A szovjet bevonulás másnapján, november 5-én kiadott, Datis nuperrime (Nemrég kiadott) kezdetű körlevelében pedig szokatlanul keményen fogalmazva kijelentette: "A magyar nép vére az égre kiált, (...) idegen fegyverek segítségével új rabszolgaságba taszították a vértől ázott nemzetet."

Hasonlóan kivételes - ráadásul nem is latinul kezdődő - enciklikára korábban is akadt példa. XI. Piusz 1937-ben Mit brennender Sorge (Égő aggodalommal) kezdősorral parentálta el a négy évvel korábban megkötött vatikáni konkordátum rá vonatkozó passzusait sorozatosan felrúgó hitleri Németországot. A nemzetiszocialista újpogányságot, a fajelméletet és -üldözést élesen elítélő szöveg miatt azonban még ma is éri kritika a pápát. Bírálói azt kérik számon Piuszon, miért nem fogalmazott még keményebben, például mint a még ugyanabban az évben kiadott Divini redemptoris (Isteni Megváltónak) kezdetű enciklikában, amelyben úgy szól a kommunizmusról, mint aminek a "magja rossz", ezért "semmiféle téren nem szabad vele közreműködni."

Nem csak világrengető ügyekben használta a pápa ezt a kommunikációs eszközt, előfordult, hogy kedvenc témáiról elmélkedett bennük. Az 1914-es trónra lépési enciklikájában a háborúskodást elítélő (és későbbi sorozatos békefelhívásairól ismert) XV. Benedek pápa az első világháború után már a "hobbijának" is hódolhatott: ezt jelzi 1921-es In praeclara summorum (A legdicsőbbek között) kezdetű körlevele. Ebben Dante Alighieri halálának 600. évfordulójáról emlékezett meg, hosszan ecsetelve a középkori költőóriás lírájának mély vallásosságát, amiért "a civilizáció és a vallás örökké adósa marad".

Ennél mindenképpen fajsúlyosabb megnyilatkozásra számítanak teológusok XVI. Benedek mostani apostoli körlevele kapcsán. Igaz - és ezt a feltételezést a HVG-nek Beer püspök is megerősítette -, nem valószínű, hogy a friss enciklika lenne Joseph Ratzinger első hasonló jellegű munkája, hiszen nyílt titoknak számít, hogy a betegeskedő II. János Pált az utolsó években e tekintetben (is) helyettesítette. A kérdés talán emiatt is pikáns: elődjéhez vagy (korábbi) önmagához lesz-e hű XVI. Benedek?

IZSÁK NORBERT

Szellem

Az Úr ír?

Az enciklikákat a pápa általában a világ minden katolikus püspökének címzi - ezekben Szent Péter utódja az összes híve...

Matolcsy unokatestvérének sikerült megszabadulni bedőlt bankjától

Matolcsy unokatestvérének sikerült megszabadulni bedőlt bankjától

Ez a laptop egy feltöltéssel 12 órán át megy, ígéri a Google

Ez a laptop egy feltöltéssel 12 órán át megy, ígéri a Google

Kigyulladt a Kolozsvár–Budapest–Bécs-vonat mozdonya

Kigyulladt a Kolozsvár–Budapest–Bécs-vonat mozdonya

Keresik Paul McCartney 50 éve eltűnt gitárját

Keresik Paul McCartney 50 éve eltűnt gitárját

Betépve vezette a kamiont a tatabányai férfi

Betépve vezette a kamiont a tatabányai férfi

Hatalmát mentené Erdogan a szíriai offenzívával

Hatalmát mentené Erdogan a szíriai offenzívával