A legjobb úton halad Kínában egy egykori náci párttag hőssé avatása. A hét évtizede kínaiak tízezreit megmentő, "Kelet Schindlereként" emlegetett üzletember személye akkor is és ma is megosztja a közvéleményt.

Újabb tüske lehet az amúgy sem felhőtlen kínai-japán viszonyban az a minapi hír, miszerint a nankingi mészárlás jövőre esedékes hetvenedik évfordulójára múzeumot avatnak a városban. Az új kiállítóhely névadója egy német üzletember, John Rabe, akit arrafelé csak "jó náciként" emlegetnek, mert a második világháborút Kínában bevezető 1937-es, négy hónapig tartó vérengzés során több tízezer - más források szerint mintegy negyedmillió - kínai civilt mentett meg a japánok népirtó kampányától. A több százezer kínai legyilkolásáról, a tömeges megerőszakolásokról készült feljegyzései és fényképfelvételei alapvető forrásai a japán atrocitásoknak, megismerésükre - nem utolsósorban politikai okok miatt - mégis hatvan évet kellett várni.

A hamburgi tengerészcsaládban született John Rabe 1908-ban, 26 évesen a Siemens cég megbízásából érkezett Pekingbe, hogy részt vegyen a császárság elektromos és távközlési rendszerének modernizálásában, két évvel később pedig már a frissen létrehozott kínai leányvállalat élén állt. Munkáját a Csing-dinasztia 1911-es bukása és a Csang Kaj-sek vezette nacionalista kormány megalapítása után sem vesztette el, továbbra is "udvari" beszállító maradhatott. 1931-ben átköltöztette cégét az új fővárosba, Nankingba, ahol - szerénysége és befelé forduló személyisége ellenére - hamarosan a legmagasabb körökben is nagy tekintélyt vívott ki magának, feltehetően nem függetlenül kínainyelv-tudásától.

Az 1930-as években kibontakozott japán-kínai konfliktus (és a németországi események) viszont meglehetősen kényes politikai helyzetbe sodorták. Miközben fő ügyfele, a Csang Kaj-sek-féle kormány hazájának szövetségesével, Japánnal hadakozott Mandzsúriában, a Siemens mindkét félnek szállított. Ráadásul Hitler hatalomra jutását követően Rabénak - mint egy nagy német cég helyi vezetőjének - kötelezően be kellett lépnie a nemzetiszocialista pártba, aminek egyébként a kortársak visszaemlékezése szerint ő nagy lelkesedéssel tett eleget, azonmód megalapítva a náci párt nankingi alapszervezetét. Ma már nehéz megítélni, Rabe mit tudhatott az Európában történtekről, mindenesetre a háború után úgy nyilatkozott, hogy Hitler háborús terveiről tudott, a holokausztról viszont nem.

Egy csapásra új szerepben találta magát 1937 végén, amikor a japánok Nankingot kezdték ostromolni. A fővárost elhagyták a köztisztviselők, és csekély katonai erőn kívül csak civilek maradtak, Rabe viszont annak ellenére nem utazott el, hogy erre anyacége is felszólította. Ehelyett a városban élő külföldiek egy kis csoportjával megkezdte a védelem szervezését, a pánikhangulatban pedig a polgármester hivatalosan is átruházta a hatalmat az általuk létrehozott (és Rabe által irányított) úgynevezett Biztonsági Zónára. Ez a követségi negyedből, egyetemekből, magánvillákból álló terület gettószerűen biztosította a civil lakosság védelmét.

Ezekben a válságos hetekben Rabe nemcsak a máig alapforrásnak számító naplóját vezette rendszeresen, hanem tett mást is. Horogkeresztes karszalaggal járőrözött a városban, ellenőrizte a barikádokat, parancsokat osztogatott, nem utolsósorban pedig igyekezett minél több civilt bejuttatni a Zónába. Mindezen túl pedig - mint a Harmadik Birodalom és a város képviselője - tárgyalni is próbált a megszállókkal. E találkozók egyikén egy japán tábornok fenyegetően megkérdezte: miért nem megy haza, miért védelmezi a kínaiakat? Ő állítólag azt válaszolta, hogy ha harminc évig Japánban élt volna, most a japánokat védelmezné. Ez olyan erkölcsi tőkét teremtett számára, hogy később még olyan esetekben sem bántották, amikor például egy kínai nőről - szó szerint - lecibálta az erőszaktevő japán katonát. A Zónába egyes források szerint mintegy kétszázezer embert bepréselő Rabe - hiába ostromolta távirataival Berlint és Tokiót - nem tudta megakadályozni a vérengzést, viszont a felelősség eltussolását megakadályozandó 1200 oldalnyi feljegyzést készített az atrocitások pontos helyének és időpontjának megjelölésével.

Bajba is került miattuk, amikor 1938-ban hazatért. Az átélteken mélyen felháborodott Rabe ugyanis az otthoni lakosság és a Führer elé kívánta tárni a nankingi drámát, ám néhány - fényképekkel illusztrált - előadásnál többre nem jutott. A Japánnal szövetséges nácik nem nézték jó szemmel a háborús propagandát megzavaró üzletembert, és a Gestapo hamarosan letartóztatta Rabét. Párttagként is csak úgy menekült meg a komolyabb retorzióktól, hogy átadta felvételeit, és ígéretet tett, hogy hallgatni fog az általa átéltekről. Ezt követően - érthető módon - visszavonultan élt a háború alatt, bár náci meggyőződése nem változott, ami miatt 1945-ben mind az oroszok, mind az angolok fogva tartották néhány napig, az "igazoló eljárás" második fordulóját viszont már sikerrel vette. Ennek ellenére 1950-ben bekövetkezett haláláig nagy szegénységben élt - a Siemens nem fizette nyugdíját -, jobbára azokból az adományokból tartotta fenn magát, amelyeket a Nankingban általa megmentett - utóbb emigrált - kínaiak küldtek neki hálából.

Hagyatéka több mint fél évszázadra feledésbe merült, és csak 1997-ben vált újra ismertté, amikor a nankingi mészárlás egyik túlélőjének már Amerikában született unokája, Iris Chang könyvet írt a vérengzésekről. A munka során felkereste Rabe lányát, aki még csak nem is tudott róla, milyen értékes és megrázó történelmi dokumentumok rejlenek apai örökségében. Chang könyve és az egy évvel később megjelentetett Rabe-napló aztán világhírt hozott mindkettőjüknek, konferenciák és publikációk sorát ihlették, a naplót kínaira és japánra is lefordították. A téma persze éppen az érintett országokban meglehetősen kényes, hiszen a nankingi atrocitásokat gyökeresen másképp ítélik meg Pekingben és Tokióban, aminek a mai napig ható politikai következményei vannak (HVG, 2006. február 4.).

Nem véletlen, hogy Japánban a Rabe-naplónak csak a legfelháborítóbb atrocitásoktól megtisztított, csonkított változata látott napvilágot. Kínában pedig - bár mindkét munkát kiadták, egy múzeum is megemlékezik már a Biztonsági Zóna egykori vezetőiről, és filmet is terveznek a "Kelet Schindleréről" - igyekeznek a civil lakosság szenvedéseire koncentráltan bemutatni a történteket, a japánokéval összemérhető kínai hadseregnek és az akkori kormánynak - a város magára hagyásában megnyilvánuló - felelősségéről hallgatnak. De máshol is nehezen tudnak mit kezdeni a történelmi és politikai klisékből kilógó Rabéval. Náci párttagsága a mai napig tüske a németek szemében is, ahol egy unokája által alapított emlékház avatásán kívül jószerével nem vesznek hivatalosan tudomást róla. Amerikában pedig azért nehéz elfogadtatni, mert - mint Chang nyilatkozta néhány éve - "a mai amerikai inkább áldozatot szeretne látni a japánokban, mint agresszort".

HOLCH GÁBOR / SANGHAJ

Szellem

A gettómentő

A második világháborúban Magyarországon harcoló németek között is akadt olyan, akinek sokan az életüket köszönhetik.

EP: Veszélyes útra lépett a magyar kormány Kovács Zoltán Twitter-posztjaival

EP: Veszélyes útra lépett a magyar kormány Kovács Zoltán Twitter-posztjaival

Fontos új frissítés érkezett a régebbi iPhone-okra, töltse le mielőbb

Fontos új frissítés érkezett a régebbi iPhone-okra, töltse le mielőbb

Nem engedték ki Jakutszkból a sámánt, aki el akarta zavarni az orosz elnököt

Nem engedték ki Jakutszkból a sámánt, aki el akarta zavarni az orosz elnököt

Bőröndben kapta a kenőpénzt a mexikói rendőrfőnök a drogkartelltől

Bőröndben kapta a kenőpénzt a mexikói rendőrfőnök a drogkartelltől

Antiszemita és rendőrgyalázó írásokat posztolt az egyik New Jersey-i lövöldöző

Antiszemita és rendőrgyalázó írásokat posztolt az egyik New Jersey-i lövöldöző

Az évtized politikai meccse következik Trump és a demokraták között

Az évtized politikai meccse következik Trump és a demokraták között