Rövid időn belül három, a meleg mássággal foglalkozó hollywoodi film kerül a hazai mozikba. Nem ez az első eset, hogy az amerikai álomgyár stúdiói kipróbált zsánereik révén - a társadalmi, politikai széljáráshoz igazodva - sokat tesznek egy kényes ügy társadalmi elfogadtatásáért.

"A tettre kész cowboy, a filmtörténet legférfiasabb hőse megcsókolja szerelmét, aki történetesen szintén férfi. Pusztán ezért a csókért köszönettel tartozunk Ang Leenek!" - hálálkodtak az egyik legnagyobb homoszexuális témájú internetes portál, a brit gay.com fórumozói a tajvani születésű direktornak Túl a barátságon (Brokeback Mountain) című alkotása miatt. Nem csupán ők értékelték nagyra a homoerotikus drámát: nemrégiben rendezői Oscarral jutalmazták a két férfi egymás iránti vonzalmát természetes jelenségként ábrázoló opust, amely Hollywood legősibb zsánere, a western kulisszái közé állította marhapásztor hőseit.

Hasonlóan bevált műfajokat vet be két másik, ugyancsak homoszexuális karaktereket felvonultató - s a hazai mozikba szintén mostanában érkező - film. A Capote című alkotás a meleg író, Truman Capote életének egyik izgalmas szakaszát - az egy gyilkosság krónikáját Hidegvérrel címmel feldolgozó dokumentumregény születésének éveit - ábrázoló mozi az életrajzi dráma, míg a férfivá operálását 16 éves fiával elfogadtatni kívánó anya történetét ecsetelő Transamerica az utazós filmek (road-movie) eszközeit használja. Mivel a jelek szerint napjaink közönsége valósággal falja a zsánerfilmeket, könnyen elképzelhető, hogy az is beül most a moziba, aki idegenkedik a melegektől.

A műfajok célzatos használata korántsem új keletű jelenség az álomgyárban: jellemző volt ez már a némafilm korszakában is. Igaz, akkoriban éppenséggel bizonyos társadalmi csoportok - például a feketék, a bevándorlók, a homoszexuálisok, sőt a nők - lejáratása, kigúnyolása érdekében vetették be a filmesek a mozi legsziporkázóbb fegyverét, a burleszket. Sigmund Lubin 1914-es, Szerecsenfalvi szüfrazsettek című filmjének már a címe is árulkodó volt: a kicsapongó férjeiket megzabolázni kívánó, de minduntalan kudarcot valló fekete asszonyok humoros kalandjaival Lubin a feketék mellett a nőmozgalmakat is kifigurázta. Néhány évtizeddel később a népszerű science fiction a kormányzati hangulatkeltésben játszott fontos szerepet. A Herbert George Wells sci-fi-császár regényéből 1953-ban készült Világok harcában - és az ehhez hasonló darabokban - a hivatalos propagandafilmeknél jóval sikeresebben mélyítették el a kommunistaellenes hisztériát. Az említett opusban a Marsról, vagyis a vörös bolygóról érkező ellenség miatti borzongás félreérthetetlenül idézhette fel a nézőkben a hidegháborús retorikában sulykolt "vörös veszedelmet".

Az efféle finom manipuláció a hollywoodi stúdiófilmek egyik fontos sajátossága, írta három éve Joel Finler Hollywood Story című könyvében, kiemelve, hogy a terelés iránya az elmúlt száz évben nagyban függött az aktuális társadalmi, politikai elvárásoktól. Azaz a stúdiók hiába erőltették volna a homoszexuális témákat az 1950-1960-as években, az efféle alkotások akkoriban a heteroszexuális társadalom elutasító alapállása következtében eleve kudarcra lettek volna ítélve.

A cenzúra sem kedvezett némely, a társadalom szempontjából kényesnek minősített téma ábrázolásának. A 20. század első felében az egyes (amerikai) államokban saját cenzúratörvények voltak életben, és főként Délen - önálló erkölcsi kódexük alapján történő bemutatási jogukra hivatkozva - nemegyszer megtagadták a nekik nem tetsző témájú alkotások vetítését. A legtöbbször azonban erre sem volt szükség. Az 1920-as években a polgári és vallási szervezetek, szülői és nőklubok ugyanis össztűz alá vették az álomgyár stúdióit a kor erkölcseihez viszonyítva túlfűtöttnek (más szóval: túlságosan ledérnek) talált darabok miatt. A stúdióvezetők által az Amerikai Filmproducerek és -forgalmazók Szövetségének elnöki posztjára akkor megnyert William Hays egykori republikánus politikus ezért egy olyan önkorlátozó szabályzatot állított össze, amely "bebizonyítja, filmjeink olyan minőségűek, hogy senki sem állíthatja, szükség van cenzúrára". Ez viszont szigorúbbra sikerült jó néhány állam hivatalos erkölcskódexénél. Az 1927-es első szabálygyűjtemény például szexuális perverzióra hivatkozva nemcsak a homoszexuális karaktereket parancsolta le a vászonról, hanem - a fajok keveredésének ábrázolását tiltó passzusa révén - a feketék és fehérek közötti szerelmi kapcsolat bemutatását is.

Megkésett trendkövetés (Oldaltörés)


Hollywood e tekintetben csak az 1960-as években lett liberálisabb, annak ellenére, hogy az állami cenzúrát 1952-ben alkotmányellenesnek minősítette a szövetségi legfelsőbb bíróság. A feketék-fehérek kapcsolatáról az egyik első filmet Stanley Kramer rendezhette az addigra sztárstátusba került Sidney Poitier főszereplésével. Az 1967-ben a vegyes házasság buktatóiról forgatott, Találd ki, ki jön ma vacsorára? című tanmese azonban csak a szerelmi téma okán bizonyulhatott tabudöntögetőnek, a pozitív fekete hősök szerepeltetése akkor már évtizedek óta rendszeresnek számított. Filmtörténészek szerint ennek hátterében elsősorban a második világháború utáni amerikai önvizsgálat állhat, minek nyomán Hollywood is fokozatosan nyitott az afroamerikai kisebbség felé, és tudatosan kezdte ontani a faji előítéletekkel szembemenő filmeket. Mint amilyen például az ugyancsak Kramer jegyezte, Poitier és Tony Curtis főszereplésével 1958-ban készült Megbilincseltek, amelyben a börtönből megszökött páros fajgyűlölő fehér tagja végül megbarátkozik hozzáláncolt fekete társával. Az 1960-as évek végi enyhülés nem mellesleg szorosan összefüggött a korabeli - a szegregáció végét jelentő - társadalmi változásokkal. A stúdiók - Poitier és társai szerepeltetésén túl - nem véletlenül engedtek ekkoriban már színes bőrű rendezőket is a kamerák mögé (az első 1969-ben Gordon Parks volt), akik a feketék által feketéknek játszott igencsak erőszakos akciófilmek új zsánerét, az úgynevezett blaxploitationt honosították meg.

Az igazi áttörésre a többségi társadalom által kényesnek tartott témák felé - a világ más tájain készült filmekhez képest sokáig - az 1980-as évek derekáig kellett várni. Így az afroamerikai kisebbség igazi moziemancipációja is ekkorra tehető, amikor - a független rendezők gettófilmjeivel párhuzamosan - Hollywood egész sor fekete sztárt termelt ki, köztük Whoopi Goldberget, aki 1985-ben a Steven Spielberg jegyezte Bíborszín című családi drámában indult el a világhír felé, vagy Eddie Murphyt, aki egy évvel korábban a Beverly Hills-i zsaru első részében domborított. A Murphy-jelenség egyébként filmes szakírók szerint korántsem függetleníthető a fekete középosztály megerősödésétől, illetve az erre irányuló kormányzati erőfeszítésektől.

Jelentős változáson ment át ekkortájt a női karakterek bemutatása is: a neokonzervatív Reagan-éra idején született meg Hollywood új nőtípusa, a férfiak uralta világgal szembeszálló, de legalábbis egyenrangúságát kivívó emancipált nő. A feminista filmkritika képviselői szerint ez meglehetősen eltért a korábbi sablontól. A pszichoanalitikus feminista filmelméletet megalapító Laura Mulvey három évtizede A vizuális élvezet és az elbeszélő film című esszéjében Alfred Hitchcock és mások filmjeit elemezve jutott arra a megállapításra, hogy a klasszikus hollywoodi filmekben a nő alapvető funkciója, hogy kielégítse a férfi nézők leskelődésre irányuló ösztöneit, s míg a férfiak rendre cselekvő karakterek, a nők mindössze a látvány részei. Mindez persze része volt annak a társadalmi harcnak, melynek keretében a nőmozgalmak az 1970-es évekre komoly vívmányokat értek el az egyenjogúság terén - 1974-re például egyenlő fizetéseket -, s egyre több családanya és háziasszony léphetett ki sikerrel a korábban rájuk kényszerített szerepkörből. A kritikák hatására pedig az új szemléletű forgatókönyvírás (jó évtizedes késéssel) olyan szereptípusokat érlelt ki, mint Mike Nichols 1988-as Dolgozó lány című filmjében az üzleti életben a férfiak között is helytálló nőalakok, vagy a törvényen kívülre kerülő, férfiakat gyilkoló Thelma és Louise (Ridley Scott, 1991) párosa. Előbbi ráadásul - a Sigourney Weaver és Melanie Griffith által megformált kétféle alkat bemutatásán túl - előrevetítette a harmincon felül is egyedülálló nők, a manapság divatos szinglik életformáját is.

Megkésett viszont a melegek emancipációja (is) - állítja Larry Gross, a mozi világát kutató amerikai pszichológus és publicista, mondván, hogy Hollywood egészen mostanáig meglehetősen sematikusan ábrázolta a homoszexuálisokat. Az 1985-ben AIDS-ben elhunyt amerikai filmtörténész, Vito Russo The Celluloid Closet című (a melegek filmes megjelenését vizsgáló) könyvében rámutatott, hogy a hollywoodi filmekben a társadalmi számarányukhoz képest meglehetősen alulreprezentált homoszexuális karakterek inkább nevetségesek vagy visszataszítók voltak. Példaként William Friedkin 1980-as (Magyarországon nem játszott) Cruisingját (Cirkálás) hozta, melyben egy homoszexuális sorozatgyilkos utáni nyomozást vezető rendőrtiszt előbb a gyilkolásra, majd a meleg szerelemre is rákap.

Az amerikai filmes fősodor ábrázolásmódja e tekintetben olyan kirívó volt, hogy mások is kikeltek ellene, például Dominique Fernandez francia kultúrtörténész, aki szerint a homoszexuálisok természetes, azaz normális emberként való ábrázolása elsősorban az európai filmművészet sajátja. Tény, hogy a másságát nyíltan vállaló spanyol rendező, Pedro Almodovar A vágy törvénye című filmjében már 1987-ben így mutatta be homoszexuális hőseit. Hollywood tehát most mintegy két évtizedes késést próbál behozni, ám - mint arra Larry Gross rámutat - a melegek esetében iránymutatásról már szó sincs, legfeljebb óvatos és megkésett trendkövetésről.

SCHREIBER ANDRÁS

MTI Kult

Nyolc Oscar-jelölést kapott a Brokeback Mountain

Nyolc Oscar-jelölést kapott a meleg cowboyok tragikus románcáról szóló, Ang Lee rendezte Brokeback Mountain című amerikai filmdráma, többek között díjesélyes a legjobb film, a legjobb rendező és Heath Ledger alakítása révén a legjobb színész kategóriában – jelentette be Beverly Hillsben az Amerikai Filmakadémia.

hvg.hu Kult

A magyar film megint szép lesz

Az idei szemle kétségkívül a fiatal filmesek ünnepe volt. Nem csak azért, mert a játékfilmes díjak zömét az új generáció söpörhette be, hanem azért is, mert a 21 versenyfilm mintegy harmada elsőfilmes rendező munkája. Ha az eltérő ízlés és gondolkodásmód miatt nem is, a mennyiség és minőség okán mindenképpen igaz a kijelentés: van magyar filmes újhullám.

MTI Kult

Az Ütközések nyerte a legjobb film Oscar-díját

Az Ütközések (Crash) című, a rasszizmusról és a Los Angeles-i bandaháborúról szóló filmnek ítélték oda némi meglepetésre a legjobb filmért járó Oscar-díjat, míg a legjobb rendezésért az amerikai-tajvani Ang Lee-t jutalmazták a meleg cowboyok tragikus románcáról, több évtizeden át eltitkolt szerelméről szóló Túl a barátságon (Brokeback Mountain) című filmjéért, amelyet pedig előzetesen az idei verseny legnagyobb esélyesének tartottak és nyolc kategóriában jelölték a díjra.

Az önkormányzati választás és Andy Vajna halála is megrengette a netet

Az önkormányzati választás és Andy Vajna halála is megrengette a netet

Hivatalos: itt a megújult Audi RS5 testvérpáros

Hivatalos: itt a megújult Audi RS5 testvérpáros

Átnyomta a Fidesz a színháztörvényt

Átnyomta a Fidesz a színháztörvényt

Az önkormányzati választás rondíthatott bele Ákosék borozójába

Az önkormányzati választás rondíthatott bele Ákosék borozójába

Kijött az új lista a jelenleg kapható legjobb androidos mobilokról

Kijött az új lista a jelenleg kapható legjobb androidos mobilokról

Felturbózza az élményt a Google, zseniális új alkalmazások jöhetnek Androidra

Felturbózza az élményt a Google, zseniális új alkalmazások jöhetnek Androidra