Az agykutatás új felismeréseire támaszkodva visszahelyezték jogaiba a hangoztató olvasást. A hét eleji budapesti nemzetközi olvasási konferencián akár éles vita is kibontakozhat a módszerről.

Krk - e három mássalhangzó láttán valószínűleg minden magyar felnőtt azonnal kapcsol, s felismeri, hogy nem magyar szó. Az Adriai-tenger szigetének a nevét a magyar nyelvhez szokott agynak a tarkólebeny alsó felületén elhelyezkedő része ugyanis rögvest az "idegen" skatulyába rakja. A vizuális szófelismerő területnek keresztelt agyi résznek az olvasásban betöltött szerepét négy évvel ezelőtt fedezte fel Stanislas Dehaene francia agykutató. Kísérletének résztvevői egy funkcionális mágneses rezonancia alapú képalkotással (fMRI) dolgozó készülékben voltak, miközben ő az említett, körbehatárolt terület aktivitását mérte. Azt tapasztalta, alanyainak hiába mutatott értelmetlen betűcsoportokat, a vizsgált területről nem érkezett "válasz", ellentétben azzal az esettel, amikor a kísérleti személyek értelmes szavakat olvashattak el. Dehaene e jelenséget azzal magyarázta, hogy az emberi agy ezt az eredetileg a tárgyfelismerést segítő részt mondhatni az olvasásra "tartja fenn", s a francia tudós ma már bizonyítva látja, hogy a gyakorlott olvasás e szófelismerő terület működtetése révén történik. Dehaene elemzői szerint azonban az említett agyi rész működése valószínűleg úgy indulna be legsikeresebben, ha az olvasástanítás nem a teljes szavak bemutatásával kezdődne. A gyakorlati megoldás felé tett lépést Leo Blomert holland pszichológus egy két évvel ezelőtti, szintén fMRI-vel folytatott kutatással. E vizsgálatban részt vevők egyszerre látták a betűket, és hallották azok kiejtését, amikor pedig a kiejtés sehogy sem passzolt a leírt betűhöz, az agy halántéklebenyi része erős aktivitással jelezte az "üzemzavart". Pontosan azon a részen, ahol a vizuális és a hallási területek működése a feltételezések szerint hatni tudott egymásra. Blomert így tudományosan is alátámasztottnak véli, hogy a hallás és a látás folyamatosan erősítik egymást. Ezt egyébként már egy korábbi kutatásból sejteni lehetett: Alexandre Castro-Caldas portugál neurológus már 1998-ban egyértelműsítette, hogy az analfabéták képtelenek a hallott szavak hangokra bontására. Ezért is lenne célszerű - vélik a kutatók -, hogy mielőtt a gyerekek egy betűt is kisilabizálnának, meg kellene ismerniük, hogy a szavak valójában hangokból állnak (s azoknak felelnek meg később a betűk). Ez egy hatéves számára egyáltalán nem magától értetődő, gyakran előfordul, hogy - magyar példával élve - a hó szót például "hö"-nek és "ó"-nak értelmezi, így bontja le.

Furcsának hathat, de az agy működésével foglalkozók pedagógiai kérdéseket is szívükön viselnek. A három éve indult, Idegtudomány az oktatásért elnevezésű nemzetközi kutatási irány segíthet az olvasástanítási módszer kiválasztásában is. Magyarországon is a Dehaene- és Blomert-kutatás adhatna régi-új hátteret ennek - állítja a HVG-nek a nemzetközi csapatban tevékenykedő Csépe Valéria, az MTA Pszichológiai Kutatóintézetének az olvasás agyi mechanizmusaival foglalkozó tanácsadója. Az olvasó agy című, júniusban megjelent könyvében, melyben részletesen leírja a francia és a holland tudós elméletét, határozottan kiáll a hangoztató olvasástanítás mellett.

A hangokra épülő oktatás modernnek hangzik ugyan, de már többször felbukkant az olvasástanítás történetében. Elsőként Johannes Comenius, a 17. században élt cseh nevelő hangoztatott, s ennek a módszernek volt híve például - az 1869-es Vezérkönyv az abc tanításához című munkájának tanúsága szerint - a kiegyezés utáni Vallás- és Közoktatási Minisztérium államtitkára, Gönczy Pál is. "A legfrissebb idegtudományi eredmények visszaigazolják az évszázadok alatt kikísérletezett technikák hatékonyságát" - foglal állást az olvasástanítás történetével és módszertanával foglalkozó Adamikné Jászó Anna nyelvész is.

A hangoztatás programját ma sokan kétkedve fogadják. Ennek egyik oka az, hogy az elmúlt évtizedekben pedagógusok tömege szegődött az úgynevezett szóképes olvasás hívévé. Magyarországon még mindig sok tanító fordul a könyv alakban először 1978-ban megjelent, Romankovics András, Romankovicsné Tóth Júlia és Meixner Ildikó nevével fémjelzett metodikához. Ennek lényege, hogy az olvasástanulás a teljes szavak "elolvasásával" kezdődik, s a betűkre, hangokra bontás tanítása csak később következik. Ez a metódus - kidolgozói szerint - azért kecsegtetett sikerrel, mert épített az iskolába kerülő kisgyermek olvasási vágyára. Másrészt pedig azt feltételezték, hogy a szavak, a betűk természetét nehezebben értelmező diákoknál is eredményes lehet azáltal, hogy kihagynak egy fázist, vagyis azt, hogy egy-egy szó betűkre bontásával kelljen pepecselni a kisdiáknak. A legtöbb vád ezt a külföldről importált módszert azért éri, mert a tanulókat úgymond "lélektanilag megterheli", hogy a képekkel sugallt betűket gyakorta csak hosszadalmas találgatással lehet megfejteni. Ki gondolná például egy ebet ábrázoló rajz kapcsán, hogy nem a kutya, hanem a Bodri a helyes asszociáció? E mód kritikusai szerint legfeljebb a szóképes tanítás szülőföldjén, az angol nyelvterületen eredményes lehet, hiszen ott a kiejtés és az írásmód sokszor igen távol áll egymástól, míg a magyar nebulókat legfeljebb a j és a ly betű ejtheti - és ejti is - gondolkodóba, például a "hej" indulatszó vagy a "hely" főnév megkülönböztetésekor.

A hangból a szóig jutás rögös útját Csépe Valéria mellett még jó néhányan, így Gósy Mária, az MTA Nyelvtudományi Intézetének osztályvezetője is, a szótagolással tennék ismét járhatóvá. Elszántan küzdenek például az ellen az elterjedt nézet ellen, hogy a szótagolás csak az elválasztás elsajátításához szükséges. De azt is erőteljesen kifogásolják, hogy a tanítók közül sokan - a szótagolás 1978-as tantervbeli eltörlése után - a néma olvasás hívévé szegődtek.

Új felismeréseiket a neurológusok igyekeznek a tanítótársadalommal is megismertetni. Jó alkalom kínálkozik erre az augusztus elején 21. alkalommal - Budapesten először - megrendezendő, a Nemzetközi Olvasás Társaság konferenciáján. Ott a (vissza)reformálni kívánók annak a feltételezésüknek is hangot adnak majd, hogy a magyarországi olvasástanítási módszerek többségének és az azokat követő ábécéskönyveknek is szerepe lehet abban, hogy - a nemzetközi összehasonlító, úgynevezett PISA-felmérésekben - a magyarországi tanulók szövegértésben messze lemaradnak az európai átlagtól. Miképp a gyengén olvasók, gyakran diszlexiásként diagnosztizált gyerekek növekvő száma is onnan eredeztethető. Az idegtudomány vívmányaira alapozók máris sikert könyvelhetnek el maguknak: az idei márciusi tankönyvrendelet már ismét a hangoztató módszert favorizálja.

SINDELYES DÓRA

Imbolyogva sétál az új kétlábú robot, de úgy forog, mint egy balett-táncos – videó

Imbolyogva sétál az új kétlábú robot, de úgy forog, mint egy balett-táncos – videó

Még mindig keresik a Himaláján eltűnt magyar hegymászót

Még mindig keresik a Himaláján eltűnt magyar hegymászót

Borkai Zsolt veszített az Alkotmánybíróságon

Borkai Zsolt veszített az Alkotmánybíróságon

Megszámolták, hány oldal van az interneten – aztán rácsodálkoztak, mennyi működik ebből

Megszámolták, hány oldal van az interneten – aztán rácsodálkoztak, mennyi működik ebből

Lezajlott az első csak női űrséta

Lezajlott az első csak női űrséta

Karácsony Gergely kitette a kurd zászlót a Városházára

Karácsony Gergely kitette a kurd zászlót a Városházára