Heves sajtópolémia zajlik a tervezett új Bartók-összes cd-sorozatról. Eközben a személyeskedésig fajuló disputában részt vevők minduntalan viszonyulni kényszerülnek egy három évtizeddel korábbi összeállításhoz.

Szenzációszámba ment 1963-ban, hogy a kor népszerű kvartettje, a Tátrai-vonósnégyes - Szabó Csilla közreműködésével - a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében, több évtizednyi előadásszünet után, megszólaltatta Bartók Béla Zongoraötösét. A brahmsi melódia- és harmóniavilágot tükröző fiatalkori művét Bartók - a Waldbauer-vonósnégyessel - ugyan még az 1920-as években is többször előadta, frenetikus sikert aratva, ám egy szegedi koncert után úgy döntött, kompozícióját átadja a feledésnek. A Zongoraötös temérdek hányattatáson átesett partitúráját aztán a komponista levelezőpartnereként és egyik első életrajzírójaként, s nem mellesleg a Bartók Archívum első vezetőjeként ismert belga Denijs Dille adta közre. A fiatalkori kompozíció reneszánsza olyannyira sikeres volt, hogy azonnal felmerült az előadás lemezre mentésének gondolata, amit a Hungaroton Hanglemezgyártó Vállalat akkori zenei rendezője, Székely András különösen szorgalmazott. Az elképzelés, ahogy az lenni szokott, vitát gerjesztett, voltak, akik úgy vélekedtek, hogy mivel ez a korai darab nem tartozik a bartóki fővonulatba, nem szerencsés a nagyközönség elé vinni. Ezt az álláspontot osztotta a zeneszerző fia, ifjabb Bartók Béla, aki hosszas rábeszélések után mégis hozzájárult a stúdióbeli rögzítéshez.

Ez a disputa alapozta meg a nem sokkal később meginduló Bartók-összkiadást, hiszen ahhoz, hogy a darab és a többi fiatalkori mű megtalálja a helyét Bartók ouvre-jében, jó megoldásnak tűnt beágyazni az érett kompozíciók közé - idézte fel az egykori érveket a HVG-nek a sorozatszerkesztőként s a felvételek közel kétharmadánál zenei rendezőként is közreműködő Székely. A ma már főként Telemann-szakértőként számon tartott zenetörténész azt is elmondta, hogy a rögtönzésszerűen indult, ám az idők folyamán egyre terebélyesedő elképzelés okán sokakban "nagy volt a nekibuzdulás, nemzeti ügyet akartunk belőle csinálni". A könnyűzenei lemezekből élő Hungaroton minden felvételt a saját büdzséjéből finanszírozott, a nagypolitika legfeljebb a hallgatólagos tudomásulvétellel támogatta az aranyfeliratos, reprezentatív kiadványsorozatot. 1966 és 1974 között összesen 39 darab fekete lp-lemez került forgalomba. A "Bartók Béla összes" elnevezés némiképp persze félrevezető volt, hiszen a jogörökösök tilalma miatt - ha az említett Zongoraötös esetében be is adták a derekukat - a korai alkotások közül néhány nem kerülhetett fel a lemezekre.

"Rendkívül fontos sorozat volt, a megközelítően 130 kompozíciót tartalmazó bartóki életmű többségét tette hozzáférhetővé" - méltatja az "ős-szériát" Vikárius László zenetörténész, a Bartók Archívum mai vezetője, ugyanakkor azt sem mulasztja el megjegyezni, hogy a jelenlegi lemezfelvételi lehetőségekhez képest elavult technikával készült lemezek igencsak egyenetlen produkciókat őriznek. Ezzel már annak idején is tisztában voltak az érintettek, feljegyezték például, hogy a felvételeket elsőként elbíráló szerkesztőbizottság - melynek tagja volt mások mellett Kodály Zoltán, Szabolcsi Bence, Ujfalussy József, Somfai László és Bartók idősebb fia - még prominens tekintélyek produkcióit is megvétózta, Székely emlékezete szerint a Cantata profana Doráti Antal-féle interpretációja helyett Ferencsik János értelmezése került a sorozatba.

Az első Bartók-összkiadás egyik alapvetése az volt, hogy magyar, illetve magyarországi művészek tolmácsolják Bartók zenéjét. "Az akkori viszonyok között ez csak így volt megvalósítható" - állítja Székely. Az összkiadást így elsősorban a kor jegyzett művészei, Ferencsik János, Kórodi András, Erdélyi Miklós és Lehel György dirigensek, Tusa Erzsébet, Zempléni Kornél, Gabos Gábor és Szűcs Lóránt zongora-, illetve Kovács Dénes hegedűművészek fémjelezték, az ő nevük szerepelt legtöbbször a borítókon. Voltak azért a szabályt erősítő kivételek is, hiszen a 44 hegedűduót a Zathureczky Edénél végzett Wanda Wilkomirska játszotta lemezre Szűcs Mihállyal, és itt debütált élete első felvételével az akkor szovjet állampolgárságú hegedűvirtuóz, Gidon Kremer is.

"Én úgy csöppentem bele, hogy nem volt zongorista, aki makulátlan technikai színvonalon és hitelt érdemlően el tudta volna játszani az első két zongoraversenyt. Akkori tudásom szerint teljesítettem a felkérést, ahogy Ránki Dezső is, akivel a 3. zongoraversenyt játszatták be" - idézi fel Kocsis Zoltán zongoraművész a hetvenes évek legelejei - az összkiadás "zárórája előtti" - bekerülését. Kocsis akkori tudását is minősítve és mai, az új Bartók-kiadás szükségességét hangoztatva hívta fel a HVG figyelmét arra, hogy "az összkiadás dobozolásának pillanatában tudta mindenki, a sorozat tele van közepes és annál is gyengébb felvételekkel. Maradandó értéket csak kevés képvisel közülük." A 39 lemezt saját gyermekének tekintő Székely András korántsem ennyire szigorú: elismeri, hogy akadtak jócskán "zsengék", de egy sor felvételt, például a Székely Zoltánnal rögzített két hegedűrapszódiát olyan megismételhetetlen produkcióknak tartja, amelyek színvonalát aligha lesz képes felülmúlni bárki is a közeljövőben.

A manapság tervezett új, a "teljesség igényével fellépő" Bartók-összkiadás miatt kerültek ismét a viták és elemzések középpontjába az "ős"-Hungaroton-felvételek, amelyeket egykoron a magyarországi zenésztársadalom meglehetős örömmel fogadott be, a kiadványsorozat pedig - még menet közben - 1971-ben elnyerte a Francia Hanglemez-akadémia Nagydíját, néhány évre rá pedig a Japán Hanglemez-akadémia ismerte el hasonló módon az erényeit. Más, nem mellékes kérdés, hogy az első összkiadás idején Bartók még jóval "idegenebb hangnak" számított a világban is, noha több neves előadó - így Yehudi Menuhin, Isaac Stern hegedűfenoménok, Reiner Frigyes és Solti György karmesterek - már korábban is rendszeresen műsorára vette például a "nagy" Hegedűversenyt, a Concertót vagy a Táncszvitet. Az is kétségtelen, hogy - az új összkiadás tervezetét megfogalmazók szóhasználatával élve - "a magyar zenekultúra (és egyáltalán: a magyar kultúra) világszerte elismert dokumentumaként" és "örök értékeként" emlegetett széria ösztönző forrásává lett a magyarországi - elsősorban Somfai László zenetörténész nevéhez köthető - Bartók-kutatásoknak, s közöttük is a hiteles interpretáláshoz elengedhetetlennek mondott kottaértelmezéseknek, s persze a korábbiak viszonyítási pontjává is lettek az újabb felvételeknek.

Bartók születésének centenáriumán, hét évvel később, 1981-ben ráadásul még sajátos konkurenciája is támadt az összkiadásnak, hiszen akkor jelent meg a Bartók zongorázik című, 13 lemezes összeállítás, amelynek összegyűjtésében Somfai Lászlóval és Sebestyén Jánossal együtt Kocsis Zoltán is részt vállalt, utóbb kiegészítve a Pásztory Ditta halála után a szekrények mélyéről előkerült, addig lappangó felvételekkel. A bartóki műértelemzés új dimenziójára is rávilágított Kovács Sándor zenetörténész, amikor a Muzsika című szakmai folyóiratban arról értekezett, hogy az Allegro barbarót játszva Bartók a "lendületdiktálta" gyorsításokkal és fékezésekkel vált ki elementáris hatást, miközben "olykor az interpretátor Bartókot még a zeneszerző Bartók pillanatnyi felülvizsgálatára is készteti, arra például, hogy egy-két átvezető taktust itt-ott elhagyjon a kottában foglaltakból..."

A HVG-nek nyilatkozva Kocsis ezt az 1981-es kiadást jelentősebb tettnek érzi, mint amikor a Hungaroton Classic - részben egy Japánból érkező megrendeléstől vezérelve - 2000-ben 28 cd-n, persze digitális hangtechnikával "felturbózva" megjelentette az első összkiadás felvételeit, pedig ebben már helyet kaptak az 1974 után felvett Bartók-művek is, sőt külön cd-n hallható válogatás a koraiakból is. Így összességében a régi összkiadás másfél órányi pluszanyaggal egészült ki. Ez azonban nem változtat azon, hogy az egykori aranyszériát valamennyi érintett - leginkább persze az egykor jó baráti és munkakapcsolatot ápoló Fischer Iván, a Budapesti Fesztiválzenekar zeneigazgatója és az 1997-től a Nemzeti Filharmonikusok élén álló Kocsis Zoltán - egyaránt meg kívánja haladni. Az elmúlt hetekben kiéleződött vita az anyagiakon túl, a hogyanról is szólt.

A pályáztatás körülményeit vitató s a Bartók Emlékbizottságból kilépő Fischer Iván és köre abban gondolkodott, hogy más lemezkiadók meglévő legjobb Bartók-felvételeiből kellene összeállítani az új szériát, és ez adná az új összkiadás gerincét, vagyis "Bartókot mindenkitől". Ebbe nyilván bekerült volna a Fesztiválzenekar - a Philipsnél készült - cd-anyaga: A fából faragott királyfi című balett zenéje és a Táncszvit. Ezzel szemben a Kocsis Zoltán nevében pályázó és győztes csapat új felvételekre alapoz, mivel szerinte a Juilliard-vonósnégyes felvételeit, valamint bizonyos egynemű kari lemezeket leszámítva a Bartók-művek legtöbbjéből még nem születtek etalonértékű felvételek. Kétségtelen paradoxon az is, hogy miközben többen erősen ellenzik, hogy az új széria egy személy köré épüljön, azt kevesen kérdőjelezik meg, hogy egyedül Kocsis az, aki zongoraművészként, karmesterként, dalkísérőként, kamarapartnerként és szerkesztőként is részt tud venni az új összkiadás elkészítésében.

LINDNER ANDRÁS

Egy fideszes propagandaplakát arca nyert a Fidelitas pályázatán

Egy fideszes propagandaplakát arca nyert a Fidelitas pályázatán

Egy új egyetemi hálózat alapítását jelentett be Soros György Davosban

Egy új egyetemi hálózat alapítását jelentett be Soros György Davosban

Karácsony: minden kompromisszumra kész vagyunk, hogy Budapesten maradjon a Természettudományi Múzeum

Karácsony: minden kompromisszumra kész vagyunk, hogy Budapesten maradjon a Természettudományi Múzeum

Üveggé változott az agya a vezúvi kitörés egyik áldozatának

Üveggé változott az agya a vezúvi kitörés egyik áldozatának

Lemondott az Öt Csillag Mozgalom éléről Luigi Di Maio

Lemondott az Öt Csillag Mozgalom éléről Luigi Di Maio

Megfejthették, hogyan okoz őszülést a stressz

Megfejthették, hogyan okoz őszülést a stressz