Manapság a legradikálisabb étrendet azok a - tanaikat keleti filozófiával fűszerező - extrémdiéta-guruk hirdetik, akik...

Manapság a legradikálisabb étrendet azok a - tanaikat keleti filozófiával fűszerező - extrémdiéta-guruk hirdetik, akik szerint az embernek semmilyen hagyományos táplálékra nincs szüksége, legfeljebb, ha nagyon megéhezne, egy kis folyadékra. Az ilyesmit állítók szerint a módszer több ezer éves, és Mózestől, valamint az ókori egyiptomi papoktól kezdve Jézus Krisztuson át számos szent életű ember gyakorlatára hivatkoznak, ám az eredetmagyarázatok legalább annyira homályosak, mint a táplálkozásról vallott nézeteik.

Az 1980-as évektől kezdve - szerintük újra - divatba jött életmód követői egyébként többféleképpen koplalnak: egyesek napi sok óra aktív napozással jutnak hozzá az élethez szükséges energiához, mások a friss levegőn való hosszas meditálással tartják fent életfunkcióikat, megint mások pedig úgymond a Természet és a Földanya kozmikus rezgéseit veszik magukhoz eledelként. E különféle iskolák követőit világszerte legfeljebb néhány tízezerre becsülik.

Maga a jelenség azért is meghökkentő, mivel a tudomány mai állása szerint az emberi test nem alkalmas a fotoszintézisre (vagy éppen mágneses rezgések táplálékként való feldolgozására), így rejtély, hogyan maradnak életben ennivaló nélkül a "fényevők". Hacsak nem csalnak: az utóbbi években több napfényfogyasztó guru is lelepleződött. Az 1990-es években Magyarországon is előadásokat tartott Ellen Greve ausztrál fényfalatozó - aki azt állította, napi egy csésze teával hónapokon át fitt marad - például igen kínos helyzetbe került, amikor minden földi jóval megpakolt spájzot és hűtőszekrényt találtak otthonában. A teljes hitelvesztést még megúszta akkor azzal a védekezéssel, hogy mindezt férje számára halmozta fel. Állítása azonban - miszerint tökéletesen egészséges tud maradni enni- és innivaló nélkül is - megdőlt, amikor 1999-ben egy ausztrál hírcsatorna egy héten át ellenőrzött körülmények között böjtöltette, s néhány nap után az orvosok több mint 10 százalékos kiszáradást észleltek nála. Greve nem adta fel, még ma is úgy tartja, hogy a világ élelmezését jórészt napfénnyel kellene megoldani, s szerinte azért halnak éhhalált milliók, mert a tömegmédia elhitette velük, hogy szükségük van a rágható táplálékra.

Nemcsak a tudomány nem ismeri el az extrém módon diétázók igazát, hanem még az áltudományokkal foglalkozó, nemzetközi tekintélyű parapszichológus-leleplező amerikai James Randi sem kíván foglalkozni velük, mondván, az emberi butaságnak és hiszékenységnek is van határa. A nap- és rezgésevők elismerésének tekintetében annyi áttörés azért történt, hogy 1999-ben Darwin-díjra jelöltek egy 48 éves skót fényevő asszonyt. Az elismerés egyetlen szépséghibája, hogy arra azok érdemesek, akik - a díjosztók szerint - azzal javítják az emberiség génállományát, hogy saját magukat irtják ki belőle. A skót hölgy pedig azzal vált méltóvá a kétes díjra, hogy alultápláltság és kiszáradás miatt életét vesztette egy hosszúra nyúlt felföldi fényevő-vakáción.

IZSÁK NORBERT

Szellem

Ét és tudat

A nemrégiben egy hazai fesztiválon és egy világkongresszuson is tapasztalatot cserélő vegetáriánusok közül ma már elenyészően kevesen követik az egykor tömegeket diétáztató, 55 éve elhunyt magyar iskolateremtő, Bicsérdy Béla tanait.

Stahl Judit szerint olyanok a celebjeink, amilyeneket megérdemlünk

Stahl Judit szerint olyanok a celebjeink, amilyeneket megérdemlünk

Radar360: a Bizottság aggódik a magyar jogállamiságért, a pedagógusok kiakadtak

Radar360: a Bizottság aggódik a magyar jogállamiságért, a pedagógusok kiakadtak

Harry herceg megihletett egy utcai művészt

Harry herceg megihletett egy utcai művészt

Önmagának mond ellent a kormány a felvételi ponthatárok átszabásával

Önmagának mond ellent a kormány a felvételi ponthatárok átszabásával

Telibe kapta a biztonsági kamera a Blaha Lujza téri firkálót

Telibe kapta a biztonsági kamera a Blaha Lujza téri firkálót

Labdázó farkaskölykök adhatnak választ egy régi nagy kérdésre

Labdázó farkaskölykök adhatnak választ egy régi nagy kérdésre