Tetszett a cikk?

Másképp nézett ki és másféle életmódot folytatott a rudabányai ősmajom, mint eddig feltételezték. Minderről - a világszenzációnak számító koponyarekonstrukció alapján - a kutatók elsőként a HVG-t tájékoztatták.

Tízmillió éven át mindössze 3 méterre feküdt egymástól a koponya felső része és az állkapocs. Előbbire 2000-ben bukkant Hernyák Gábor, a rudabányai ércbánya vezető geológusa, a tudományos szenzációnak számító Rudapithecus hungaricus koponyáját tiszteletére "Gabi" néven emlegetik. A 10 millió évesre becsült, az emberré válás folyamatában kulcsszerepet játszott ősmajom - szinte teljesen ép - állkapcsa azonban csak 6 év múlva, tavaly augusztusban került elő. A darabok olyan könnyen összeillettek, hogy a kutatók bizonyítottnak veszik, ugyanattól az egyedtől származnak.

Az így kiegészült koponya preparálását, az antropológiai elemzést és az arcrekonstrukciót az augusztusi kutatások vezetője, Kordos László magyar antropológiaprofesszor és a Torontói Egyetemen oktató társa, David Begun mostanra végezték el a Magyar Állami Földtani Intézetben. Első lépésben az évmilliók során a talaj nyomása és mozgása következtében eredeti formájukat elveszített csontokat állították helyre - magyarázta Kordos a HVG-nek. Az állkapocs visszahelyezése során viszont világossá vált: újra kell rajzolni "Gabi" arcvonásait. A korábban rendelkezésre álló koponyatöredékek alapján ugyanis egyebek mellett azt feltételezték, hogy az ősmajomnak előreugró álla és előreálló fogazata volt.

Ezzel szemben kiderült, hogy - mint arról Kordos és Begun professzorok március 30-ától az egyesült államokbeli Philadelphiában rendezendő antropológus-világkongresszuson is beszámolnak - a Rudapithecus precízen tudta zárni a száját, és nem volt például a mai csimpánzokéhoz hasonló előreálló fogsora. A megrövidült arckoponyából levonható legfőbb következtetés, hogy az állat - az eddigi elképzelésekkel ellentétben - nem legelt, inkább gyümölcsöket és lágy szárú növényeket fogyasztott. Metszőfogai ugyanis alkalmasak voltak arra, hogy a gyümölcsöket lecsippentse a fákról, bokrokról. A múlt nyáron előkerült fogak kopása is ezt támasztja alá: láthatóan oldalirányú őrlőmozgást végeztek velük, a fogzománc pedig kifejezetten vékony. Ez utóbbi jelentősége, hogy az Afrikában trópusi és szubtrópusi körülmények között élő, jelentős részben mag- és fűevő majmok fogzománca jóval vastagabb. (A fogazat és a többi csont tüzetesebb vizsgálatához más szakemberek bevonására is szükség van: a fogzománc részletesebb elemzését például speciális CT-vel - komputertomográffal - lehet elvégezni.

A sikeresen összeállított koponya azért számít szenzációnak, mert a korábban (máshol) találtak erősen hiányosak, ez viszont jelenleg a világon a legépebb korai emberszabású-koponya. Ezenkívül - torontói diákok 1997-1999 között egy nemzetközi kutatás során - megtalálták az állat comb- és lábszárcsontpárját, valamint Európában egyedülálló leletként előkerült a Rudapithecus medencecsontja is. Utóbbinak - amelyhez hasonlót csak Afrikában találtak - különösen nagy a jelentősége: ebből lehet következtetni az állat mozgására, például hogy felegyenesedett-e, vagy négykézláb járt. Kordosék - mint azt a professzor a HVG-nek elmondta - idén júliusban folytatják a kutatást a kéz- és lábcsontok után. Ezekkel megnyílna ugyanis az esélye annak, hogy egy egyedülállóan teljes csontvázat állítsanak össze. A keresett ujjpercek egyébként alátámaszthatnák azokat a - jelenlegi kutatások alapján megfogalmazott - hipotéziseket, miszerint a négy végtaggal ágról ágra kapaszkodó ősmajom esetenként lemászhatott a földre is. A nyújtott, hosszúkás ujjpercek ugyanis kizárólag függeszkedő életmódra utalnak, míg a zömökebb, rövidebb csontok azt mutatnák, a főemlős a talajon való mozgásra is használta végtagjait.

Rudabányán - ahol egyébként a 10 millió évvel ezelőtti időszak egyedülállóan gazdag élővilágát tárják fel - az első eredményes kutatás 1965-ben kezdődött, amikor a már említett Hernyák megtalálta egy főemlős állkapocscsontjának töredékét. A leletből Kretzoi Miklós nemzetközi hírű paleontológus egy addig ismeretlen emberszabású ősmajmot (hominoidát) azonosított, és - a településről - Rudapithecus hungaricusnak nevezte el. Utóbb kiderült, a 10 millió évvel ezelőtti korszakban élt az Aggteleki-karszt és a Borsodi-medence térségében egy másik (Anapithecusnak elnevezett) főemlős is. A Hernyák által 1985-ben fellelt Rudapithecus-koponyacsont közvetlen közelében pedig 1988-ban előkerült az Anapithecus koponyatöredéke is.

A kutatásokat - miután 1992-től az állam nem támogatta közpénzekkel - Kordos professzor nemzetközi erők és források bevonásával folytatta, 1998-tól három éven át a Torontói Egyetem és a Magyar Állami Földtani Intézet szervezett például közös nyári ásatásokat. Ennek eredményeként 1998-ban találtak rá az Anapithecus-combcsont párjára, két év múlva pedig az addigi legépebb Rudapithecus-koponyára, "Gabira". Az évek során egyébként kétszáznál több - köztük Európában a legrégebbi - csontot ástak ki Rudabányán, amelyeket folyamatosan vizsgáltak, elemeztek - ez magyarázza, miért tartott évekig az első koponyához közel "heverő" állkapocs megtalálása. A 9-15 millió évvel ezelőtti időszakból amúgy a világon eddig 12 koponya(töredék) került elő, ebből négy Rudabányán. Ezeken kívül két-két darab Kínában és Törökországban, a többi Spanyolországban, Görögországban, Pakisztánban és Afrikában.

A Rudapithecus egyébként rokona az 1800-as évek végén Franciaországban megtalált, vele egy időben élt másik ősmajomnak, a Dryopithecusnak. A kutatók azt is megállapították, hogy "Gabi" agytérfogata 300-340 köbcentiméter volt, ám agyterületeinek a fejlettsége még messze elmaradt a mai emberszabásúakétól. A számítások szerint testtömege 18-26 kilogramm, magassága 120-130 centiméter lehetett.

A Rudapithecus a kutatók szerint az evolúciós folyamat kicsi, ám annál jelentősebb fejezetének számít - ezért is jelentős egyre szélesebb körű vizsgálata. Ma úgy képzelik, hogy egy csoportja Európából áttelepült Afrikába, ahol a csimpánz és az ember legközelebbi közös őse fejlődött ki belőle. Ez már csak azért is elképzelhető, mivel felfedezhetők a rudabányai ősnél az emberré válás legfontosabb elemei, elsősorban a megnövekedett agytérfogat. Ebből a szempontból figyelemre méltó - mondja Kordos professzor -, hogy a nagyjából 3-3,5 millió évvel ezelőtt eszközök készítésére is képes Australopithecusoknak még mindig a "Gabiéhoz" hasonló méretű agykoponyájuk volt. Azt követően viszont nagyobb mérvű anatómiai változások következtek be, kialakult egyebek mellett a homlokeresz, megrövidült az arc, és kisebbek lettek a fogak. Az 1,6-1,8 millió évvel ezelőtt megjelent korai ember, az első "homo" agykoponyája pedig jelentős méretnövekedésen ment keresztül.

KOVÁCS ISTVÁN

Homályba burkolódzó újságírók csoportja dönt a Golden Globe-díjakról

Homályba burkolódzó újságírók csoportja dönt a Golden Globe-díjakról

Tovább szigorítanak Szlovákiában

Tovább szigorítanak Szlovákiában

Nyílt levelet írt Ungár Péter a Borkai-botrány egyik szereplője miatt

Nyílt levelet írt Ungár Péter a Borkai-botrány egyik szereplője miatt