Megkérdőjeleződött, hogy III. Béla földi maradványait rejti-e az egyetlen bizonyítottan Árpád-házi királysír.

HVG
Szinte biztos, hogy nem az 1196-ban meghalt III. Béla király és felesége, Chatillon Anna csontjait rejti a Mátyás-templom díszes szarkofágja - állította a HVG-nek Tóth Endre régész, a Magyar Nemzeti Múzeum főosztályvezetője. A múzeum évkönyvében, a Folia Archaeologicában most publikált, III. Béla vagy Kálmán? című tanulmányában a kutató egyebek között azzal érvel, hogy a szóban forgó királysírban körmeneti keresztet is találtak. Ilyen kegytárgy akkoriban csak a felszentelt püspököket illette meg, vagyis az Árpád-házi királyok közül egyedül Könyves Kálmánt. Az eddig feltételezett "lakó", a rejtélyes krónikásáról, Anonymusról is ismert III. Béla viszont sosem viselt egyházi tisztséget. Tóth szerint a királyi csontváz mellén talált függő is őt igazolja: az ékszer szicíliai zománcdíszekkel rokon, s tudvalevő, hogy Kálmán felesége szicíliai királylány volt.

Mivel a fennmaradt krónikák alacsony, púpos férfiként említik, a nyolcvan évvel III. Béla halála előtt elhunyt Könyves Kálmán személye fel sem merült a 19. század végi találgatások alkalmával, az 1848-ban feltárt sírban ugyanis egy nagyjából 186 centiméteres, daliás férfiú csontváza volt. Ez az ellentmondás könnyen feloldhatóvá válik akkor, ha tudjuk, a Kálmánról szóló leírásokat az általa megvakíttatott II. Béla udvaroncai jegyezték, így korántsem biztos, hogy hitelt kell adni a szavuknak. Ha pedig bebizonyosodna, hogy Tóth Endrének igaza van, alaposan át kellene írni a történelemkönyveket. Igaz, legalább egy magyar királyról biztosan lehet majd tudni, hol nyugszik.

Régen tépi ugyanis a balsors a királyi sírokat. Buzinkay Géza történész és Hankó Ildikó antropológus azon borongtak az 1980-as években kiadott, a magyar királysírokról szóló könyveikben, hogy míg a franciák a Saint Denis-székesegyházban vagy az angolok a Westminster-apátságban együtt tudhatják uralkodóik földi maradványait, addig az Árpád-házi királyok közül - az akkor még biztosnak gondolt III. Bélát leszámítva - senkinek sem ismerik a pontos sírhelyét.

Sokkal egyszerűbb lenne az utókor eligazodása, ha a Szűz Mária tiszteletére emelt hatalmas székesfehérvári bazilikát megalapító I. István példáját követik utódai, s maguk is oda temetkeznek, ahová az országalapítót helyezték örök nyugalomra 1038-ban. Hiába halmozta el kedvenc templomát István ereklyék és kincsek tömegével (sőt Árpád-házi királyokat ott koronázták meg, és ez is jelentősen növelte a templom tekintélyét), mégsem törték magukat az államalapító utáni uralkodók, hogy ott hantolják el őket. A közvetlen utódok csak abban követték az istváni példát, hogy valamely általuk alapított szent helyen kívánták várni az egyház ígérte feltámadást.

Persze az sem feltétlenül nyújtott volna a sírok fölé védő kart, ha mind egy helyen, például a székesfehérvári bazilikában nyugszanak. Sokszor maga a katolikus egyház nyittatta fel kultikus célból a nyughelyeket, és csonkította meg a szentként tisztelt királyok holttestét - elég Szent István jobbjára vagy Szent László koponyacsontjaira gondolni. A királysírok mégis inkább világi sírrablók kapzsiságának estek áldozatul, s a katolikus szentkultuszt vallási alapon is támadó iszlám és protestáns világnézet sem kedvezett Árpád hős magzatjainak. Nagyváradon például a protestáns János Zsigmond csapatai rombolták le 1565-ben Szent László kápolnáját, ezt követően a székesegyház is az enyészeté lett. Még a könyves kultúra szeretetéről is ismert buzgó protestáns I. Rákóczi György is felnyittatott 1638-ban egy királysírt (Szent Lászlóét vagy Zsigmondét) Nagyváradon, s módszeresen kifosztotta azt.

A nagyváradi katedrálishoz hasonlóan a székesfehérvári bazilika sem vészelte át a történelem viharait. A középkorban többször átépített szenthely csonthalmait Ozmán vad népe is megvetésével, majd szisztematikus sírrablással sújtotta. A török hadakkal odavetődő Dzselálzáde Musztafa Az országok osztályai és az utak felsorolása című művében "a legalsó pokol tüzén égő királyoknak pihenő és temetkező helyéül szolgáló régi templomról" írt, no meg arról, hogy "minden szögletben kőből csinált koporsókban utálatos alakok, kik a piszkosoknak országszerte híres, a sátántól megszállott szentjei valának, s kiknek fejükre csillogó koronát, mellükre arany és ezüst kereszteket és kardokat tettek". A maradék koncért aztán az oszmánok ellen küzdő vallon és német katonák is módszeresen átkutatták a sírokat. A helyzet odáig fajult, hogy Bél Mátyás evangélikus lelkész és történetíró a 18. század elején már azon kesergett, hogy Székesfehérváron járván, "a templomoknak (...) a romjait is alig lehet megtalálni és - ami örökké fájdalmas marad - a királysíroknak még csak nyomuk sem maradt".

Ennek ellenére nemegyszer támadt remény néhány királysír megmentésére. 1848 decemberében a vízvezetéket építő munkások vörösmárvány koporsót találtak a székesfehérvári bazilika helyén, az abban lévő csontváz pedig koronát és aranygyűrűket viselt. A szabadságharc miniszterelnöke, a később kivégzett Batthyány Lajos a feltárással Érdy János régészt bízta meg, s hamarosan egy második kőkoporsóra bukkantak, közvetlenül az első mellett. A csontvázak alapján Érdy és Paueur János papneveldei tanár III. Béla és felesége, Chatillon Anna földi maradványaiként azonosította a csontokat, és ezt erősítette meg 1883-ban Török Aurél antropológus vizsgálata is. Török minden követ megmozgatott, például röpiratokkal bombázta az országgyűlési képviselőket azért, hogy III. Bélát méltóképpen temessék el. Buzgólkodását az Akadémia potentátjai azzal hessegették el, hogy "a különféle királyi holttestek összegyűjtése nem helyes, lehetetlen, sőt kegyeletsértő dolog". Tiltakozásul Török lemondott akadémiai tagságáról. A szélmalomharc végül felemás véget ért: 1898-ban Bánffy Dezső miniszterelnök főszereplésével a budai Mátyás-templomban helyezték örök nyugalomra III. Bélát és Annát, a ceremóniára azonban Törököt nem hívták meg.

Mindeközben más királyi sírokat is feltártak: a székesfehérvári ásatásokat 1862-ben Henszlmann Imre vezetésével folytatták, s ő számos királyi rokon mellett több uralkodó, így például Könyves Kálmán, Róbert Károly és Mátyás király sírhelyét vélte fellelni - igaz, jórészt üresen. Az a tucatnyi csontváz, amely a fehérvári bazilikából mégis előkerült, a tudósok szerint alacsonyabb rangú, ám valamiért a templomban elhantolt emberek földi maradványa volt. E csontkollekciót 1900-ban három rézládában a Mátyás-templom altemplomába szállították, s ott egy vörösmárvány szarkofágba került.

A királysírok felkutatásának a 20. század első felében még egyszer nekiveselkedtek. Az 1938-as Szent István-emlékévre készülődve nagy elánnal igyekeztek újabb királyi holttesteket találni. Az első ásómozdulatokat a Gömbös-kormány kultuszminisztere, Hóman Bálint tette meg 1936 áprilisában, az újabb tízezres nagyságrendű csontbegyűjtés azonban nem hozta meg a remélt eredményt. Éry Kinga, a székesfehérvári terepet jól ismerő antropológus a HVG-nek elmondta, hogy a hét évtizede kiásott sok száz halottat - néhány kivételtől eltekintve - a bazilika egykori falán kívül temették el, márpedig oda biztos nem hantoltak el uralkodót. A fellelt csontokat aztán 1938-ban 83 faládában az újonnan megépített romkert kriptájában helyezték el. 1984-ben újabb grémium vizsgálta meg azok tartalmát (és a Mátyás-templomban őrzött rézládákét, valamint az időközben talált csontokat is), de a másfél évtizedes studírozás után sem kerültek elő királycsontra utaló nyomok. Ezért aztán a rézládák visszakerültek a várbeli templomba, a székesfehérvári kriptából előszedett csontokat pedig hét évvel ezelőtt rozsdamentes acélládákban, a fehérvári Romkert újonnan épült, földbe mélyített, szabályozott hőmérsékletű és ellenőrzött páratartalmú helyiségében helyezték el. Így maradnak a szikár tények: a székesfehérvári bazilikában a tudósok 38 épített sírkamráról tudnak, amiből kettőt, Szent Istvánét és Szent Imre hercegét sikerült (csontjaik nélkül) biztosan azonosítani. Ezenkívül mindössze egyetlen olyan (páros) sírt találtak, amit a magyar történelmi vérözön során nem bolygattak meg. Az abban talált és a Mátyás-templomba átköltöztetett csontvázak III. Béla és Anna, vagy - az új feltételezés szerint - Könyves Kálmán és felesége földi maradványai.

IZSÁK NORBERT

Radar360: Karácsonynak üzent a kormány, Hadházy perelne

Radar360: Karácsonynak üzent a kormány, Hadházy perelne

Hirtelen összezsugorodott az ózonlyuk

Hirtelen összezsugorodott az ózonlyuk

Titokban új eszközt fejleszt a Samsung: egy szemüveget

Titokban új eszközt fejleszt a Samsung: egy szemüveget

A hülye poén visszanyal: Justin Trudeau zuhanása

A hülye poén visszanyal: Justin Trudeau zuhanása

Puzsér Róbert: A halott felült, és enni kér

Puzsér Róbert: A halott felült, és enni kér

Trump szerint minden rendben Szíriában – vége a törökök elleni szankcióknak

Trump szerint minden rendben Szíriában – vége a törökök elleni szankcióknak