Tetszett a cikk?

Egyszerre szórakoztat és igyekszik példát mutatni a másság elfogadására a minap új premierrel előállt, cigány-magyar gyerekszínházi társulat.

Sakko shimijako kamel o shajto, shaj si surro vaj parno, azaz minden egér szereti a sajtot, lehet szürke vagy fehér, éneklik a ferencvárosi Karaván Színészképző Stúdió gyerekszereplői a zárójelenetben. Urbán Gyula 1975-ben írt bábjátékának sajátos premierjét tartották szeptemberben a Pinceszínházban. A mesejáték öt éve szerepel a társulat repertoárján, ezúttal azonban a magyar és roma szereplők elejétől végig cigányul beszéltek, Choli Daróczi József ugyanis lovári nyelvre ültette át a művet. "A bábjáték megírásakor eredetileg a szegénység-gazdagság ellentétpárral jellemezhető megosztottságról akartam beszélni a gyerekeknek - mondta a HVG-nek Urbán Gyula -, de persze bele lehetett érteni egy homályosabb, a macskával, vagyis az önkénnyel szembeni összetartást sugalló utalást is." A Karaván alkotói azonban az egérperspektívába helyezett Rómeó és Júlia-történetet leginkább a másság elfogadásának példázataként vitték színre, és így új értelmezést adtak a szürke Soma és a fehér Fruzsina köré szőtt, családi viszályoktól hangos, ám happy enddel végződő mesének.

Tehetséges, ám hátrányos helyzetű - főként roma - gyerekek számára hozták létrea az ezredfordulón az előadást jegyző Karaván Stúdiót. Az alapításban olyan roma és nem roma művészek vettek részt, mint például - a kaposvári közösségteremtő színházi hagyományokból táplálkozó - Lázár Kati, Bezerédy Zoltán és Nyári Oszkár színészek, illetve Csemer Géza író-rendező. A kis- és középiskolás korúak folyamatos színházi műhelymunkájával példát kívántak mutatni romák és nem romák együtt alkotására, együtt létezésére. A másság elfogadásának igénye a társulat reményei szerint nem áll meg a színpad szélén: mivel a gyerekek és fiatalok elsősorban gyerekeknek játszanak, a nézők könnyebben azonosulnak a színpadon látott, velük egykorú szereplőkkel. Ez a nyitottság pedig a felnőtt nézőkre is hatással lehet.

Noha a Karaván évi negyven-ötven előadás közönségsikerére, külföldi meghívásokra, fesztiválszereplésekre és több, innen kikerülő profi színészre hivatkozhat (elsősorban Csányi Dávid, a kaposvári színészfőiskola hallgatója említhető), sokan mégsem tekintik profi műhelynek. Papp Tímea a tavalyi Országos Gyermekszínházi Szemléről a Színház című havilapba írt recenziójában például a diákszínjátszás, vagyis az amatőr színházak körébe utalta a Karavánt. "Szinte meghatározhatatlan, mikor lesz egy amatőr produkcióból profi" - mondja most a HVG-nek a Színház főszerkesztője, Koltai Tamás színikritikus, hozzátéve, hogy szerinte a Karaván esetében ez egyébként nem is kérdés, hiszen "a képzés mögött szakmailag ugyanúgy hivatásosok állnak, mint mondjuk a Gór Nagy Mária Színésztanodában".

Az önmagát tolerancia-színházként meghatározó Karaván egyszerre nemzetiségi és alternatív társulat. De több is, a gyerekek ugyanis a színészmesterség mellett egyéb - a hátrányos helyzetüket kompenzáló - tanulmányi felzárkóztató, általános műveltségi és kulturális hiányaikat pótló képzést is kapnak. A mindennapjaikban jelentkező konfliktusokat például a próbákon pszichodramatikus eszközökkel dolgozzák fel. "Egy-egy szerepért többen is versengtek - idéz fel egy esetet a HVG-nek Tóth Géza színész, a Karaván rendezője -, s a gyerekek - ahogy a most bemutatott darabbéli egerek is - nemcsak vitatkoztak, hanem szidták, végül még le is cigányozták egymást. Az ilyen konfliktusokra azonnal lecsapunk: szándékosan kiélezzük és túlhajtjuk, hogy általánosságban is érthető, megélhető legyen a számukra."

A cigány és magyar kultúrát egyesítő Karaván Stúdió vezetői azonban úgy vélik, a többségi társadalom közömbössége mellett a legnagyobb kulturális veszélyt a cigány "önszegregáció", azaz a teljes befelé fordulás jelenti. Ezért a legutóbbi, lovári nyelvű bemutató jelentőségét - a nézői "anyanyelvi" színház csodáján túl - éppen abban látja a rendező, hogy miközben a darab roma és nem roma szereplői idegen nyelvként tanulták meg szerepüket, az előadás az egyébként színházba nem járó, cigányul azonban értő mikroközösség számára bizonyítja: nemcsak a tolvajnyelvben, de színpadon is létezhet a cigány szó.

A cigány kultúrának ugyanakkor korántsem elsődleges kifejezési formája a színház. Legalábbis nem abban az értelemben, ahogy mondjuk a zene vagy a képzőművészet - fejtegeti a HVG-nek Nánay István, a hazai alternatív és amatőr színházi mozgalom doyenje. A Magyarországon az 1970-es évektől megjelenő, nemzetiségi alapon szerveződő cigány tematikájú vagy vegyes színházi kísérletek legfőbb gondja a "fizetőképes kereslet" hiánya. Idehaza ma sincs államilag fenntartott cigány színház, igaz, Európában is csak kettő: a kassai Divadlo Romathan és a moszkvai Romen Tyeatr. Míg azonban a honi nemzetiségeknek segítséget jelenthet az anyaországi háttér, a cigány színjátszás mögé ez sem sorakoztatható fel. Még az olyan ígéretes, kétnyelvű hazai kezdeményezések, mint a Maladype - Találkozások Színháza, amely 2003-ban elnyerte a kritikusok legjobb alternatív előadásnak odaítélt díját, vagy a Domján Edit-díjas Jónás Judit színművész fémjelezte Duende Színház is csak időlegesen képesek megmaradni a kisebbségi nyelvű működés keretein belül, állítja Németh Ákos drámaíró az európai nemzetiségi színházak történetéről készülő disszertációjában.

Eddigi darabválasztásai alapján úgy tűnik, a Karaván Stúdió is igyekszik alkalmazkodni a hazai realitásokhoz, a cigány nyelvű előadás egyelőre kuriózum. Mint Balogh Rodrigó színész-menedzser fogalmaz: "az identitásnál fontosabb a művészi érték". Így aztán a Karaván a másság iránti empátiára figyelmeztető tematikán túl Lázár Ervin-mesefeldolgozással vagy a Moha és Páfrány című rajzfilm színpadra vitelével próbál nyitni a többségi társadalom felé.

SERF ANDRÁS

Szellem

Tengelytörés

Idén nyár elején minden feltétel adottnak látszott, hogy állandó székhelyhez jusson a Karaván Művészeti Alapítvány.

20 000 kilót nyomott az orrszarvú, amelynek most megtalálták a csontjait

20 000 kilót nyomott az orrszarvú, amelynek most megtalálták a csontjait

Fényűző életet éltek a lányokat futtató szolnoki emberkereskedők

Fényűző életet éltek a lányokat futtató szolnoki emberkereskedők

Ez történt az Eb 11. napján

Ez történt az Eb 11. napján