A napokban vihart kavaró Jud Süss című antiszemita heccfilm "főhősét" arról a württembergi pénzügyi tanácsosról mintázták, akinek hiteles sorsát csak néhány éve kezdték feltárni, bő 250 évvel tragikus végzete után.

Személyemről annyi koholmány kerül a világba, hogy a végén azt sem fogják tudni, ki voltam - fakadt ki 1737-ben zajlott pere során Joseph Süss Oppenheimer, a württembergi herceg pénzügyi tanácsadója. Az utóbb halálra ítélt bankár szavai váteszinek bizonyultak: alakját még ma is jobbára tévhitek és legendák alapján idézik fel. Az ellenfelei által származása okán Jud Süssnek (azaz Süss zsidónak) csúfolt Oppenheimer a népet nyomorba taszító, nőket megbecstelenítő bűnözőként jelent meg Veit Harlan német rendező 1940-es antiszemita heccfilmjében, amelyet közvetlenül Joseph Goebbels propagandaminiszter utasítására készített. Ezt az opust tervezi levetíteni Magyarországon a Gede Testvérek Bt., ám miután a Magyarok Világszövetsége ezt nem engedélyezte a Magyarok Házában, majd egy újpesti katolikus plébánia is visszalépett a második világháború után Európa-szerte betiltott film bemutatásától, lapunk megjelenése utáni napokban, az utolsó pillanatig titokban tartott helyszínen tervezik a rendezvényt.

Az 1738-ban, 46 éves korában a Württemberg fejedelemségben befutott fényes karrier után kivégzett Oppenheimerről évszázadokig csak legendák keringtek. Elsősorban azért, mivel - bár a peranyagok 1919 óta hozzáférhetőek - az eredeti dokumentumokat feldolgozó komolyabb kutatások csak az utóbbi 15 évben indultak meg. Ezek alapján állítja Peter Wilson brit történészprofesszor A kedvencből lett bűnbak című, négy évvel ezelőtt megjelent tanulmányában, hogy "minden jel arra mutat: koncepciós perről volt szó". Erre utal szerinte az is, hogy az 1737. március 12-én váratlanul elhunyt Károly Sándor herceg teteme még ki sem hűlt, nagy hatalmú tanácsadóját - mintha csak készültek volna rá - azonnal letartóztatták.

De az is kiderült, hogy "a per során egyértelmű jogsértés történt: ellenségei ítélkeztek - és nem független bíróság - a tanácsos felett, kirendelt védőt kapott, illetve elutasították jogos kérelmét, hogy zsidóként ne a helyi, hanem a wetzlari birodalmi bíróság tárgyalja ügyét" - sorolja az eljárást vizsgáló Gudrun Emberger történész a HVG-nek. A tét nem volt kicsi, hiszen a letartóztatottat igen súlyos vádakkal illették: egyebek mellett felségárulással, pénzhamisítással, a kincstár kiapasztásával és keresztény nővel való együtthálással. De a stuttgarti Baden-württembergi Levéltárban őrzött peranyag szerint a bírák azt is a vádlott szemére vetették, hogy zsidó származása ellenére tanácsos lett. "Azt gondoltam, amit a fejedelem ad, azt elfogadhatom" - vágott vissza erre az öntudatos Oppenheimer. Ez utóbbi pont megértéséhez tudni kell, hogy "az akkori törvények értelmében zsidó még csak le sem telepedhetett volna Württembergben, nemhogy hercegi tanácsadóskodást vállaljon" - hívta fel a HVG figyelmét a témában több könyvet is jegyző Hellmut Haasis német történész.

Valóban provokatív lehetett kortársai számára Oppenheimer személye és karrierje. A pénzügyi zseninek tartott hivatalnok volt az első zsidó a német birodalomban, aki ilyen pozícióba jutott. Ehhez persze az kellett, hogy - ellentétben hitsorsosaival, akik a gettóban húzták meg magukat, és kisebb nagyságrendű hitelekkel keresték kenyerüket - ő az eladósodott württembergi nemesek pénzét kezdte rendkívüli ügyességgel forgatni, és e körökben hamarosan nélkülözhetetlenné vált. Olyannyira, hogy amikor a krónikus pénzhiányban szenvedő Károly Sándor 1733-ban württembergi herceg lett, azonnal maga mellé vette pénzügyei korábbi intézőjét, és tanácsait egyre nagyobb gázsival és stallumokkal - legvégül titkos tanácsosi címmel - honorálta.

A perben azonban - tudható a levéltári anyagokból - a vádakból semmit sem tudtak rábizonyítani. Történészek szerint ez természetes, mivel Oppenheimer a mai ismeretek szerint nem követett el törvénytelenséget. Másfelé kellett vinni az eljárást. Oppenheimert ezért bírái Károly Sándor "rossz szellemeként" próbálták beállítani, "annak ellenére, hogy a keménykezű uralkodónak igen határozott gazdasági elképzelései voltak, amelyekhez pontosan Oppenheimer pénzügyi tranzakcióira volt szüksége" - állítja az említett Peter Wilson. Ezért valószínűtlen, hogy - mint az Lion Feuchtwanger 1925-ös Jud Süss című regényében olvasható - a herceg írásban adott volna teljhatalmat tanácsadójának.

Az uralkodóval egyetértésben megvalósított oppenheimeri reformok valójában nem a törvénybe ütköztek, hanem a rendek ellenállásába. A vezető patríciusréteg ugyanis korántsem örült, hogy Károly Sándor rájuk is kemény adókat rótt ki, és azokat szigorúan behajtatta, valamint hogy az uralkodó jó pénzért árulta a só, a bor, a bőr kereskedelmi jogait a zsidó felekezetűeknek is. De a merkantilista Oppenheimer egy arrafelé ritkaságnak számító intézményt, bankot is alapított (a 17. században népszerű közgazdasági irányzat szerint az államvagyon gyarapítása érdekében a megtermelt és exportált áruk ellenértékeként minél több nemesfémet célszerű felhalmozni az országban). A hercegség első dohány-, selyem- és porcelánmanufaktúráját ő hívta életre. A zsidó tanácsadó perében a rendek valójában "Károly Sándor abszolutisztikus törekvéseit diszkreditálták" - magyarázza Wilson. "Az uralkodó és tanácsadója által képviselt felvilágosult közgazdasági eszmék már-már bűnnek számítottak az elmaradott »késő középkori« Württembergben" - tette hozzá Hellmut Haasis. Károly Sándor épp időben halt meg: utolsó intézkedéseit már bojkottálták a rendek.

A témával foglalkozó történészek ugyanakkor egyetértenek abban, hogy a koncepciós per hátterében vallási ellentétek feszültek. A protestáns nemesek képtelenek voltak ugyanis beletörődni, hogy a még uralkodásának kezdete előtt katolizált Károly Sándor egy zsidónak adott ekkora befolyást.

Akárhogyan is, Oppenheimernek különösen méltatlan módon kellett bűnhődnie. Halálos ítélete nem sorolta fel konkrét vétkeit, így indoklást sem tartalmazott. Stuttgart egyik terén 12 ezer ember szeme láttára akasztották fel, kalitkába zárt holttestét pedig elrettentésül hat esztendeig hagyták himbálózni a lakók felett. A legújabb történeti kutatások eredményeképpen aztán Stuttgart város tanácsa egy évtizede emlékkönyvben rehabilitálta Joseph Süss Oppenheimert, 1999-ben pedig teret neveztek el róla a belvárosban.

Nyolc turista halt meg egy nepáli hotelszobában

Nyolc turista halt meg egy nepáli hotelszobában

A jegybank is tehet arról, hogy a kormány lakáspolitikája megbukott

A jegybank is tehet arról, hogy a kormány lakáspolitikája megbukott

Miért nem mindegy, milyen szavakkal beszélünk az éghajlatváltozásról?

Miért nem mindegy, milyen szavakkal beszélünk az éghajlatváltozásról?

Új "fegyvert" találtak a testben, amellyel a legtöbb rákbetegség legyőzhető

Új "fegyvert" találtak a testben, amellyel a legtöbb rákbetegség legyőzhető

Simonka György támogatókat toboroz, készül Orbán Viktorhoz

Simonka György támogatókat toboroz, készül Orbán Viktorhoz

Van egy kis gond odafent: felrobbanhat egy műhold

Van egy kis gond odafent: felrobbanhat egy műhold