Az elmúlt hetekben több ifjú magyar tehetség is sikerrel szerepelt nemzetközi komolyzenei versenyeken. A különleges erőpróbákon az értékelést a szubjektív benyomásokon túl számos objektív szempont is segíti.

Nem mindennapi megméretés, amikor egymást követően négy különböző orgonán kell megszólaltatni Johann Sebastian Bach kompozícióit, illetve olyan szerzők - Liszt, Mendelssohn, Reger - darabjait, akikre hatással volt Bach, avagy akik éppenséggel maguk voltak hatással a lipcsei mesterre - ecsetelte a július végén rendezett lipcsei nemzetközi Bach-verseny nehézségeit a HVG-nek a jelenleg Bostonban élő, 29 éves Karosi Bálint orgonaművész, az orgona kategória győztese. A zenei tornán három fordulóban 21 induló versengett, akiket előzetes szűrés után, dvd-felvételeik alapján emeltek ki. Fordulónként minden zsűritag egy-egy nevet adott le, és a legtöbb szavazatot kapottak mehettek tovább, azonos szavazatszám esetén a Bach-játék döntött - így Karosi, akinek "a Lipcse közeli Rötha Szent György-templomának 1721-ből származó, eredeti állapotában megmaradt Silbermann-orgonája volt a legnagyobb élmény, hiszen azon még Bach is orgonálhatott".

Kérdés viszont, hogy mi alapján mérlegelt a zsűri. A résztvevőktől a manapság divatos úgynevezett historikus előadásmódot kérték, vagyis úgy kellett játszani, ahogy azt a korabeli feljegyzésekből alkotott elképzelések szerint Bach és kortársai tehették. De például arra is figyeltek, hogy a fiatal orgonisták egy mű előadásához miként regisztrálják be a hangszert, a síprendszereken hogyan választják ki a hangszínt, a hangmagasságot és a hangerőt. "A historikus előadásmód nem más, mint beszédszerű játék" - emeli ki a lipcsei első díjas, hozzátéve, hogy "az orgonán - szemben a zongorával, ahol a pedálozással meghosszabbíthatunk vagy megrövidíthetünk egy hangot - csupán két dolgot lehet befolyásolni: egy hang indítását és eleresztését. Ha egy billentyűt agresszívabban ütök meg, az orgonasíp is agresszívabban szólal meg, ha pedig lassabban eresztem el a hangot, a síp elhalkul." Karosi kifejezetten unalmasnak tartja azok Bach-interpretációját, akik az említett lehetőségekkel való játék és a "beszédszerűség" helyett szüntelen tempóváltoztatásokkal, szakszóval rubatóval operálnak, holott ilyesmikkel a zenetudomány szerint a mester sosem élt.

Manapság szép számban rendeznek más, például zongora- és hegedűversenyeket is - az augusztus 3-án zárult sydneyi zongoradzsemborin, Jandó Jenő és Hegedűs Endre egykori sikerei helyszínén például Fülei Balázs próbálkozott, de nem jutott a döntőbe. Ezek a megméretések egyébként számos ifjú zenésznek jelentenek hovatovább kellemes életformát, nem kevesen utazgatnak ugyanis egyik versenyről a másikra annak reményében, hogy valahol csak elcsípnek egy zsírosabb díjat. Vagy felfigyelnek rájuk az impresszáriók, és beindulhat komoly zenei karrierjük. Tény, hogy a versenyek hasznáról megoszlanak a vélemények: azok a tanárok, akik szerint ezeken az alkalmakon leginkább a technikai tökéletességet és a virtuozitást díjazzák, általában nem javasolják növendékeiknek a megméretést, míg akik szerint korán meg kell szokni a művészpályával járó stresszes atmoszférát, inkább rábeszélik tanítványaikat az indulásra.

"Minden versenyen vannak könnyen összemérhető paraméterek, például az alapkövetelmény, hogy a versenyző lejátssza-e, egyáltalán azt játssza-e, ami a kottában van" - segít zsűriszemmel látni Klenjánszky Tamás művészeti tanácsadó, a Nemzetközi Zenei Versenyek Világszövetségének volt alelnöke. Aztán persze jönnek a szubjektív szempontok, amit ahány zsűritag, annyiféleképp gondol: hogy ki milyen szépen billent, hogyan frazíroz, vagyis hogyan tagol egy dallamot.

Épp a szubjektivitás miatt az értékelés során az ítészek nemegyszer konfliktusba is kerülnek egymással. Az egyik legnagyobb ilyen botrány 1980-ban a varsói Chopin-versenyen történt - idézi fel Klenjánszky -, amikor a zsűriben helyet foglaló, 15 évvel korábban ugyanazt a versenyt megnyert Martha Argerich világhírű argentin származású zongoraművésznél fogyott el a cérna. Történt ugyanis, hogy kisebbségben maradt Ivo Pogorelic produkciójának megítélésében, akit - miközben ő a legkiemelkedőbbnek érezte és zseninek nevezte - a zsűri a harmadik forduló végén kiejtett. A művésznő látványosan felháborodva távozott a helyszínről. Az élet pedig őt igazolta - az akkor mindössze 22 éves horvát zongorista utóbb, mondhatni, argerichi magasságokba emelkedve igazolta mentora megérzéseit.

De abból is származhat konfliktus, amikor a zsűri átlagos képességű zenészekből, zenetanárokból verbuválódik, akik egy szürkébb interpretációt is díjaznak. Ezt sok esetben a versenyek konzis, akadémista közönsége nem fogadja el, akár bekiabálásokkal is kifejezve véleményét. Mint ez a budapesti Liszt-Bartók-zongoraversenyen is történt 1961-ben, ahol ugyan a később Európában gyakran turnézó, de világsztárrá mégsem emelkedő Gabos Gábor nyert a fináléban, "miközben a zsűri a korábbi fordulókban több olyan versenyzőt is kiejtett, akiknek a továbbjutását szinte mindenki jogosnak tartotta volna" - említ egy másik epizódot Klenjánszky.

Ennél sokkal simább győzelem született a minap Brüsszelben az Erzsébet királyné-énekversenyen, amelyet 75 induló közül Brickner Szabolcs tenorista nyert meg. "Az egykori sztárénekeseket is felvonultató, 18 tagú zsűri bizonyára díjazta, hogy Verditől, Csajkovszkijtól, Mahlertől és Brittentől is énekeltem, ráadásul összesen öt nyelven, és nemcsak áriákat, hanem dalokat is" - summázza a 27 esztendős énekes, mire kaphatott jó pontokat a kötelező, illetve szabadon választott művek eléneklése során. Teljesítményének értékét növeli, hogy őt senki sem ismerte az ítészek közül. Nem ritka ugyanis, hogy felkapott, zsűrizni is járó tanárok - bár nem pontozhatják tanítványaikat - informális beszélgetésekben mégis megpróbálják egyengetni növendékeik előrejutását. Többen figyelemre méltónak tartják, hogy az európai versenyekre egyre több, a nemzetközi zsűrikbe is hívott professzoroknál tanuló japán és koreai művészjelölt jelentkezik.

Akárhogyan is, a zsűrizésben jártas művészek egybehangzóan állítják: a produkciók megítélésében mindig fontos a személyiség. A brüsszeli versenyhez hasonlóan rangos seregszemle, a barcelonai Vinas énekverseny elnöke, a helyi opera művészeti igazgatója, Joan Matabosch szerint "sosem a hangi megbicsaklásokat és intonációs félresiklásokat keresem a produkciókban, hanem próbálom meglelni azt a szuggesztivitást, amellyel a bizonytalankodók is képesek lenyűgözni". Akárcsak az énekversenyek garmadáját végigzsűriző Fiorenza Cossotto olasz alténekesnőt, aki, ha egy gyönyörű hang a bűvkörébe vonja, máris elnézőbb a hang kiegyenlítettségén és mozgékonyságán alapuló bel canto éneklést követelő Verdi-stílus kívánalmaival kapcsolatos énektechnikai hibákkal szemben. "A szép hang és a muzikalitás mellett magam is a személyiség erősségét szoktam nagy súllyal tekintetbe venni" - teszi hozzá az ugyancsak gyakran ítélkező Kürthy András operarendező.

A benyomásokon alapuló pontozást persze nem ártana néha megmagyarázni. Ilyesmire azonban a versenyzők általában nem számíthatnak - kivéve a hollandiai Hertogenbosch énekversenyén, amelynek elnöke, Hans Hierck arra hívja fel a figyelmet, hogy náluk aki nem jutott tovább, felkérheti a bírálóbizottság bármely tagját, fejtse ki neki részletesen, mit hiányolt a produkciójából.

LINDNER ANDRÁS

Nem fizetett a kukaholding Budapestnek, február közepéig vannak csak tartalékok

Nem fizetett a kukaholding Budapestnek, február közepéig vannak csak tartalékok

"OK, a motor leáll" – ma ünnepli 90. születésnapját Buzz Aldrin, aki másodikként lépett a Holdra

"OK, a motor leáll" – ma ünnepli 90. születésnapját Buzz Aldrin, aki másodikként lépett a Holdra

A Lexus elképzelte, milyen járművekkel közlekedhetnénk a Holdon, ha már ott élnénk

A Lexus elképzelte, milyen járművekkel közlekedhetnénk a Holdon, ha már ott élnénk

Impozánsnak álmodták meg Mészáros ügyvédjének sportakadémiáját

Impozánsnak álmodták meg Mészáros ügyvédjének sportakadémiáját

A füstszűrő a cigaretta egyik legalattomosabb része

A füstszűrő a cigaretta egyik legalattomosabb része

Leégett egy kínai cég munkásszállója Szibériában, sokan meghaltak

Leégett egy kínai cég munkásszállója Szibériában, sokan meghaltak