Tetszett a cikk?

A diplomáciai érintkezésben meglehetősen szokatlan magyar követelés – a két szerződő fél ne létesítsen követséget egymás fővárosában – színesítette a Szovjetunióval való hivatalos kapcsolatfelvételt 75 éve.

„Igazán érthetetlenül rosszul van ez az ügy előkészítve. Kormányt és kormányzót Kánya nem készítette elő arra, hogy számítani kell avval, hogy a diplomáciai viszony felvételének természetes következménye lesz a képviseletek felállítása” – dohogott naplójának Jungerth-Arnóthy Mihály 1934. február 5-én, nem egészen 24 órával azelőtt, hogy parafálta a Szovjetunióval való hivatalos kapcsolatok létrejöttét igazoló okmányokat. A magyar főtárgyaló azért bosszankodott, mert a Rómában zajló egyeztetéseken akkor már több mint két hete tartania kellett magát főnöke, Kánya Kálmán külügyminiszter meglehetősen abszurd utasításához, hogy a diplomáciai kapcsolatfelvétel ne járjon együtt – legalábbis egyelőre – moszkvai követség létesítésével. A megjelölt ok, a pénzhiány azonban csak ürügy volt, és a tarthatatlansága hamar beigazolódott: a magyar fél engedni kényszerült, és a február 6-án aláírt jegyzék rendelkezett a követségek – ha nem is azonnali, de július 1-jei – felállításáról.

Több okból is sietőssé vált Gömbös Gyula kormányának 1934 elején, hogy felvegye a kapcsolatot a Szovjetunióval. Egyrészt jó ideje rágta már a magyar hivatalosságok fülét Benito Mussolini, hogy nem ártana Moszkvához is közeledni. Jól jött volna ugyanis a náci Németországgal akkor még vetélkedő fasiszta diktátornak, ha egy, az ő uszályába tartozó ország küld újabb követet a szovjet fővárosba. Másrészt az 1920-as években a kisantantországok ellenségeinek számító Törökország és Bulgária felé tájékozódó (és velük szerződéseket is kötő) magyar diplomácia 1933 végén arról kapott jelzéseket, hogy Ankara inkább a görögökkel, a románokkal és a jugoszlávokkal kíván tartós szövetségre lépni.

Az e közeledés miatt aggódó Gömbös-kormány – a Balkánt stabilizálni igyekvő – Moszkvát sejtette a háttérben. Márpedig ha így áll a helyzet – okoskodtak Budapesten –, a kisantant cselszövéseit csak úgy tudják ellensúlyozni, ha lesz magyar képviselet a szovjet fővárosban. Ebbéli elhatározásukat még az egy évtizeddel azelőtti kudarc emléke sem tudta megingatni. 1924-ben ugyanis az akkori külügyminiszter-helyettes, Kánya Kálmán már aláírt egy szerződést a kapcsolatfelvételről, ám a Tanácsköztársaság óta bolsevikfóbiában szenvedő magyar politikai elit – élén Horthy Miklós kormányzóval – végül kihátrált mögüle, és nem ratifikálták. Gömbösék a lépést ezúttal azért sem halogathatták, mivel információik szerint a Szovjetuniót addig ugyancsak negligáló kisantantországok is készültek a diplomáciai viszony kiépítésére Moszkvával.

Ekkor került előtérbe a magyar–szovjet tárgyalások kulcsfigurája, a már említett Jungerth-Arnóthy Mihály. Az 51 éves diplomata orosz ügyekben igen járatos volt: annak idején például az ő tárgyalásai eredményeképpen térhetett haza 1921 nyarán – magyar kommunistákért cserébe – több mint 80 ezer hadifogoly Szovjet-Oroszországból. Szakértőként Jungerth ott volt Kánya mellett az 1924-es első kapcsolatfelvételkor is, azt követően pedig évekig a Baltikumban dolgozott. A szovjet–magyar viszony rendezését főnökei úgy képzelték, hogy az oroszspecialista ankarai – és egy ideig párhuzamosan moszkvai – követként fog majd pendlizni Ankara és a szovjet főváros között, ám mire 1934. január 9-én átadta megbízólevelét Kemál Atatürk köztársasági elnöknek, a helyzet alaposan megváltozott. Mussolini ugyanis addigra kierőszakolta, hogy a két fél az ő felügyelete alatt, Rómában folytassa a tárgyalásokat, Jungerth-Arnóthy tehát ki sem csomagolhatott, amikor három nap ankarai tartózkodást követően haza-, majd az olasz fővárosba rendelték.

Az egyébként a legszigorúbb titokban tartott tárgyalások január 22-én kezdődtek, valódi nézetkülönbségek mindössze a követségek kérdésében voltak. Horthy ugyanis úgy okoskodott – legalábbis Jungerth-Arnóthy (1989-ben kiadott) Moszkvai naplójának előszava szerint –, hogy ha sikerül az oroszokkal elhitetni, hogy a költségvetési év közepén Magyarországnak nincs miből követséget felállítania Moszkvában, akkor szovjet követség sem lesz Budapesten. Márpedig a közvélemény és ő is akkor lenne a legnyugodtabb, ha a szovjet diplomatákat – kapcsolatfelvétel ide vagy oda – minél tovább távol lehetne tartani Magyarországtól. Szovjet részről azonban az ajánlatot, nemkívánatos precedensnek tartva, mereven ellenezték. A magyar kifogások olyannyira átlátszóak voltak, hogy – olvasható Jungerth-Arnóthy naplójában – Gino Buti, az olasz külügyminisztérium politikai osztályának vezetője is „gunyoros mosoly” kíséretében legyintett rájuk, mondván: „ha egy kormány fel akarja venni a diplomáciai érintkezést, akkor elő is tudja teremteni a pénzt”.

A magyar diplomácia kapkodása végül is nem volt eredménytelen. A jegyzéket három nappal az előtt írhatták alá, hogy Athénban megszületett Görögország, Jugoszlávia, Románia és Törökország között a balkáni paktum határaik közös védelméről, a kisantantországok pedig csak az év második felében rendezték diplomáciai viszonyukat a Szovjetunióval (Jugoszlávia 1940-ben). Az első szovjet követ, Alekszandr Petrovszkij 1934. április 9-én adta át megbízólevelét Horthynak, a követség pedig beköltözött Budapest szívébe, az Andrássy útra. A Moszkvába kinevezett Jungerth-Arnóthy április 26-án jelentkezett be Mihail Kalinyin államfőnél, hogy már részt vehessen a május 1-jei felvonuláson a Vörös téren, ám állomáshelyét végül csak 1935. április 4-én foglalta el.

A moszkvai követség a háború előtti években igencsak takaréklángon működött. Említésre mindössze egy 1940-es kereskedelmi szerződés, valamint Rákosi Mátyás és az 1849-es honvédzászlók 1941-es cseréje méltó. A két ország kapcsolata addigra amúgy is kihűlt, köszönhetően Budapest erősödő német orientációjának. Nem véletlen, hogy amikor Moszkva 1939 elején hírét vette, hogy Budapest is csatlakozni készül az antikomintern paktumhoz (Németország, Japán és Olaszország szovjetellenes szövetségéhez), Maxim Litvinov külügyminiszter immár maga szorgalmazta azt, amit egykor Horthy hiába próbált kialkudni: a továbbiakban harmadik országban lévő követeik útján tartsák fenn a kapcsolatot. A sértődött magyar külügy erre még az előtt (február 5-én) visszarendelte Moszkvából Jungerth-Arnóthy Mihályt, hogy csatlakozott volna a Szovjetunióhoz való viszonyát valóban hosszú időre meghatározó paktumhoz.

ILLÉNYI BALÁZS

Lackfi János: Évek óta emigráltam szerencsére

Lackfi János: Évek óta emigráltam szerencsére

Romániában is fertőzött a Wizzair-gép utasa, Dániában egy tévés betegedett meg - hírek a járványról percről percre

Romániában is fertőzött a Wizzair-gép utasa, Dániában egy tévés betegedett meg - hírek a járványról percről percre

Hat évre ítéltek egy gyerekbántalmazó apát

Hat évre ítéltek egy gyerekbántalmazó apát