szerző:
HVG

Hamar nagy népszerűségre tett szert Magyarországon a 200 éve született Charles Darwin evolúciós tanítása, amelyet meglepő módon először nem a természet-, hanem a társadalomtudósok hasznosítottak.

„Nemcsak részletes kitűnő munkái vannak, hanem vannak olyanok is, melyek az állattan, növénytan, őslénytan, földtan és embertan, sőt a tudományok távolabbi ágaira is kihatnak, s egészen új vizsgálati köröket nyitnak s új utakat törnek a tudománynak” – méltatta a Magyar Tudományos Akadémia elnöksége az 1872-ben tiszteletbeli tagjává választott „Darwin Róbert Károly” érdemeit. Az elismerés azért is számított különlegesnek, mivel az eredetileg orvosnak készülő, majd családi nyomásra a teológia felé kiránduló, végül titokban természettudományos stúdiumokat hallgató tudós előbb részesült benne Magyarországon, mint szülőhazájában, Angliában: a Cambridge-i Egyetem csak hét évvel később tüntette ki. Külön érdekessége az akadémiai tagságnak, hogy az akkor 63 éves tudós művei magyarul még nem is voltak hozzáférhetőek – A fajok eredete a természeti kiválás útján címűt egy évvel később, Az ember származása és az ivari kiválást pedig csak 1874-ben fordították le.

A magyar olvasóközönség ennek ellenére már fél évvel A fajok eredete 1859-es első angol kiadása után ismerkedni kezdett az Angliában addigra már nagy tekintélyt kivívott tudós (képünkön egy angol karikatúrán jobbra) téziseivel. A magyarországi népszerűsítést Jánosi Ferenc természettudományos zsurnaliszta kezdte, ám igazán sikeresen – nem kevesek meglepetésére – a szabadságharcban részt vevő, majd Angliában letelepedett Rónay Jácint János bencés szerzetes folytatta, igen pozitív hangvételű ismertetéseket téve közzé Darwin új, Európa-szerte nagy vitákat kiváltó elméletéről.

„A darwinizmus gyors magyarországi megjelenésében, népszerűségében az ország akkori történelmi helyzetének volt nagy szerepe” – olvasható Mund Katalin tudományszociológus Darwin hazai fogadtatásával foglalkozó friss tanulmányában, mely egy angol nyelvű, a tudós európai recepcióját feltérképező kötetben most jelent meg. Darwin ideái ugyanis a korabeli Magyarországon, meglepő módon, elsősorban nem a természettudósokat, hanem a társadalomtudósokat hozták lázba. A szabadságharc bukása után a magyar értelmiség köreiben igen sokakat foglalkoztatott az „egészséges nemzeti fejlődés” dilemmája. Az ezzel összefüggő kérdésekre hozott váratlanul kézenfekvő válaszokat a természettudományos talajra építkező történelemszemlélet.

A társadalmi változásokat irányító természeti törvényeket keresők sorában az elsők között voltak a magyar szociológia alapítói. „Midőn kiderült, hogy a magasabb, komplikált organizmusok keletkezése a létért való küzdelemnek eredménye, ezen óriási eredménye a verseny princípiumának, (...) mely szerént mindig az uralkodó viszonyokkal szemben alkalmasabb forma tartja fenn magát, míg a kevésbé alkalmas eltűnik” – hívta fel a figyelmet a darwinizmusnak a társadalomtudományok terén való hasznosíthatóságára például Beöthy Leó 1876-ban megjelent, Nemzetlét című fő művében. Szerinte a népek közötti küzdelemben hosszú távon a magasabb kultúra a döntő, az azzal rendelkezők ugyanis sikeresebb háborúkat tudnak vívni, de egyébként is életrevalóbbak.

Az evolúciós gondolkodás megihlette azokat is, akik a szociáldarwinizmus tanaira (lásd Viták az evolúció alapegységéről című írásunkat) voltak fogékonyak, és történetesen a kapitalizmusra próbálták ráhúzni a természeti törvényeket. „A gyáros például nem tör vetélytársa élete ellen – de halálának hasznát sem venné, mert ketten is elfoglalnák helyét –, hanem azon lesz, hogy jobb árukat készítsen. Az egyenes károsítás szándéka nélkül mindenki vetélytársát iparkodik túlszárnyalni, használva magának és a köznek, mert csak a versenyben rejlik a haladás csírája” – példálózott Müller Kálmán, az első magyar gasztroenterológus 1879-ben, a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 20. nagygyűlésén. Gondolatmenetének a hazai kapitalizálódásra alkalmazott központi elemét, a „struggle for life”-ot, azaz az életben maradásért vívott harc fogalmát – hat évvel Darwin alapművének magyar megjelenését követően – ő is a brit természettudós elméletéből vezette le.

A korabeli magyar közegben az evolúció elmélete inkább ideológiai csatározásokhoz szolgáltatott muníciót és ürügyet, mintsem közönséges tudományos vitákhoz – hívja fel a figyelmet Kampis György tudományfilozófus, A fajok eredete 2000-es kiadásának fordítója. Így például ekkor született meg a magyarországi nacionalizmus és sovinizmus történetében később nagy szerepet kapott „magyar faj” kifejezés is. „A fajok küzdelmében a kultúra és vagyon mellett egyenlő rangú vagy még hatalmasabb tényezőt képeznek azon őserők, a melyek, az anyatermészet áldása gyanánt, egyes fajokban léteznek. A történelem összes tanúságai bizonyítják, hogy azon fajok, a melyekben a hatalmasan működő őserők nem léteztek, elbuktak a létért folytatott küzdelemben” – írta Beksics Gusztáv történész, a kormányzó Szabadelvű Párt képviselője 1895-ben, A román kérdés és a fajok harca Európában és Magyarországon című könyvében, amelyben azt igyekezett kimutatni, hogy a „magyar faj” felette áll a monarchiabeli nemzetiségeknek.

A lelkesedést nem mindenki osztotta, elsősorban is a magyar egyházak képviselői háborogtak. „A darwini tanoknak ugyanis (...) abban rejlik fő horderejök, hogy (...) nézeteinket a teremtés kora és módja iránt tetemesen megváltoztatják” – foglalta össze a „provokáció” lényegét a Vasárnapi Újság 1871. március 26-ai számában Dapsy László Angliában tanult gimnáziumi természetrajztanár, A fajok eredetének későbbi fordítója. De a magyarországi megjelenés után sem csillapodtak a természettudósok, köztük a Darwin elleni kirohanások az egyházi sajtóban. „Mi minden nem volt már az ember »a vallási nyűgből emancipált tudósok« előtt. Anyag, szellem, semmi, isten, nyálka, hüllő, gép, majom! A modern tudós, úgy látszik, minden inkább akar lenni, csak egy nem: Isten képére alkotott eszes és lelkes teremtmény” – sopánkodott egy bizonyos Szentimrey Márton 1878-ban a Magyar Sion című katolikus egyháztörténeti lapban. Ennél is keményebb kritikát fogalmazott meg 1890-ben ugyancsak a Magyar Sionban – Dr. Pethő álnéven – az akkor az esztergomi papnevelő intézetben oktató Prohászka Ottokár: a „darwinizmus karikatúrája a természettudományoknak”.

Darwin eszméi azért nem szökkentek szárba a természettudományok terén, mivel azok hazai művelői igencsak lemaradásban voltak a Nyugathoz képest – állítja Soós Sándor tudományelemző az említett angol nyelvű tanulmánykötetben. A magyar természetbúvárok akkoriban az evolúció és más átfogóbb gondolatok helyett inkább az angol tudós rendszertani elmélkedéseit díjazták. A vita ugyanis – így Soós a HVG-nek – a magyarországi fajok számának feltérképezése körül forgott a „fajfaragók” és a „fajösszehúzók” között, azaz akik minél több új fajt kívántak lajstromba venni, illetve akik a fajok számának minimalizálásán buzgólkodtak. Darwin felismerései csak néhány tudósra gyakoroltak valódi hatást, mindenekelőtt Margó Tivadarra, aki 1868-ban – még magyarországi megjelenésük előtt – Általános állattan című művében ismertette a mester téziseit.

A hozzá hasonló gondolkodók még sokáig megkapták a magukét: „a törzsfejlődés sohasem lehet a múltra nézve sem megfigyelhető, sem bebizonyítható. Tehát a származástan a múltra nézve egész terjedelmében nem más, mint transcendentalis, azaz tapasztalás alá nem eső spekuláció” – írta Platz Bonifác biológus, az Akadémia levelező tagja Természettudomány és igazság című könyvében 1910-ben – csaknem három évtizeddel Az ember származása magyar kiadása után. Arra pedig egészen a második világháború után évekig kellett várni, hogy az eredeti elmélet – az addigra már felfedezett genetikai alapokkal együtt – a biológiaoktatás részévé váljon.

SINDELYES DÓRA

Radar360: lövöldözés Frankfurt mellett, jó hír a koronavírus kapcsán

Radar360: lövöldözés Frankfurt mellett, jó hír a koronavírus kapcsán

Hadházy: Csak két vállalható út áll az ellenzék előtt

Hadházy: Csak két vállalható út áll az ellenzék előtt

Bill Gates Porschét vezet Tesla helyett, Musk kiakadt

Bill Gates Porschét vezet Tesla helyett, Musk kiakadt

Demeter: Székely vagyok, és a székelyek sem nem nácik, sem nem kommunisták

Demeter: Székely vagyok, és a székelyek sem nem nácik, sem nem kommunisták

Kétoldalú megbeszélésekkel folytatódott a maratoni uniós költségvetési vita

Kétoldalú megbeszélésekkel folytatódott a maratoni uniós költségvetési vita

Cornstein nem tervezi, hogy távozna Magyarországról

Cornstein nem tervezi, hogy távozna Magyarországról