szerző:
HVG

Divat lett a másfél évszázadig hanyagolt Händel-operák színrevitele. A zeneszerző halálának 250. évfordulója közeledtével felújították azt a korabeli szokást is, hogy szcenírozva, operaként adják elő a mester oratóriumait.

Három nép – a babiloniak, a fogságukban sínylődő zsidók, valamint az elnyomottak szabadságát meghozó perzsák – összecsapása körül zajlik a lapunk megjelenésével egy időben, Halléban bemutatott Belsazár című, ókori történetet feldolgozó zenemű cselekménye. A címét az istenkáromló babiloni királyról kapott darab különlegessége nem az, hogy Belsazár udvarában orgiajelenetekre is sor kerül, hanem hogy a Georg Friedrich Händel által eredetileg oratóriumnak (vagyis szólóénekesekre, kórusra és zenekarra) írt művet ezúttal a történéseket el is játszva adják elő. A 250 évvel ezelőtt elhunyt Händel szász-anhalti szülővárosában előadott – szaknyelven félszcenírozott, azaz csak jelzésszerű kulisszák között zajló – oratórium egyébként nem az első az efféle próbálkozások közül. Az ebben élenjáró német Christof Loy pár éve már „újragombolta” a Sault a müncheni Bajor Állami Operában, idén nyáron pedig a Theodorát prezentálja színpadon a Salzburgi Ünnepi Játékokon (a Belsazárt pedig már az aix-en-provence-i fesztiválon és a berlini Staatsoperben is színre vitték).

Az oratóriumok átfazonírozása korántsem valamiféle 21. századi közönségcsalogató fogás. Ezt ugyanis még maga a szerző, az élete nagyobb részét választott hazájában, Angliában töltő barokk komponista találta ki. Händel operák komponálásával kezdte pályafutását (több mint negyvenet írt), de „Londonban az 1730-as évek elejétől fokozatosan átváltott az oratóriumokra” – mondja Székely András zenetörténész. Jó oka volt erre – magyarázza –, hiába volt London akkoriban Európa operai centruma, mégis tönkrement Händel addig prosperáló operavállalkozása, a Royal Academy of Music a King's Theatre-ben. Elfogyott a pénze a színpadképre és a jelmezekre, nem tudta fizetni az Itáliából hozott kasztrált énekesek sztárgázsiját, de még a zenészeket sem. „Az is váltásra motiválhatta a komponistát – teszi hozzá Malina János zenetörténész –, hogy az angliai publikum ráunt az olasz operákra.” Végül, 1740-től Händel már csak félszcenírozottan bemutatott oratóriumokat írt, annál is inkább, mert az újdonságokra fogékony londoni közönség a várakozásokat felülmúló lelkesedéssel ismét tódulni kezdett az előadásokra.

Bár bőséggel szerzett más műfajokban is zenét, a barokk komponista az említett két műfajban alkotott maradandót. Oratóriumainak száma is megközelítette a harmincat. „Händel (...) vérbeli színházi komponista, (...) Mozarthoz hasonlóan ugyanis páratlanul erős érzéke volt a zenedrámához” – fogalmaz Winton Dean angol Händel-kutató 1969-ben publikált alapművében. Oratóriumai, akárcsak operái, igazi drámák, ami a cselekményességükben is megnyilvánul. A Nobel-díjas francia író, Romain Rolland is azért emelte ki a már említett Belsazárt, mert szerinte annak orgiajelenetei kifejezetten színpad után kiáltanak. De a mester a Biblia-beli elbeszélést hűen követő Saul című oratórium cselekményét is további, fantázia szülte szereplőkkel és történésekkel színesítette. Nem véletlenül jelentette ki az idézett Dean, hogy ez az oratórium is kifejezetten alkalmas a modern, operaszerű előadásra.

Érdekes, hogy miközben Händel biblikus és világi oratóriumai közül rövidítésekkel ugyan, de többet is rendszeresen előadtak (így például a Messiást, az Esthert, a Sault, a Jephtát, a Semelét), operáit igazából csak a 20. század dereka táján kezdték újrafelfedezni a dirigensek és operarendezők. Az egykor divatos – Händel által is művelt – „komoly opera” műfaját, az úgynevezett „opera seriát” (amelyből úgyszólván hiányoznak a duettek és a nagyobb együttesek) ugyanis sokáig halottnak kiáltották ki. Így ezeket a darabjait – mint a Rinaldo, a Radamisto, a Julius Caesar Egyiptomban, a Rodelinda, az Alcina, a Xerxes vagy a Tamerlano – egyáltalán nem vitték színre 1754-től (vagyis már öt évvel Händel halála előttől) 1920-ig. Voltak operák, amelyeknek gyermeteg librettói sem segítették a művek feltámasztását. A Hungarotonnál 1995-ben lemezre vett Atalanta konfliktusai – a mitikus Árkádiában játszódó pásztorjátékban pásztorok és pásztorlánykák vadásznak és szerelmeskednek – is igencsak mesterkéltek. Olyannyira, hogy olyan naiv dramaturgiai megoldások is előfordulhatnak benne, mint hogy Meleagro – egy a pásztorok közt élő álruhás király – az árkádiai királylány, Atalanta iránta érzett szerelmének bizonytalansága miatt mélységesen elkeseredik – majd álomba szenderül.

Mai szemmel meglehetősen statikusnak tűnhetnek a barokk operák, mivel a zenéjük csembalóval, illetve zenekarral kísért recitativók, valamint áriák sorozatából áll. Az előbbiekben zajlott mindig a cselekmény, amelyre a következő ária reflektált. Dean megfogalmazásában: „a recitativo maximális cselekmény minimális zenében kifejezve, az ária ennek ellenkezője”. A meglehetősen merev szerkezetű darabok már Händel korában sem kötötték le feltétlenül a nagyérdemű figyelmét. Amint az korabeli feljegyzésekből tudható, az angliai színházak páholyaiban – de így volt ez Itáliában is – meglehetősen nagy élet zajlott az opera- és oratórium-előadások közben. Vacsorákat tálaltak, kártyacsatákat folytattak, enyelegtek a rácsokkal felszerelt páholyokban, amelyeket olykor el is függönyöztek, és csak akkor nyitottak ki, ha a színpadon feltűnt a kedvenc sztár, akire mindenki kíváncsi volt.

Akárhogyan is, ma már eredeti formájukban újítják fel – egyre gyakrabban – a nagy Händel-operákat. A Tamerlano márciusban Münchenben lesz látható a bajor állami operában, a Xerxest pedig áprilisban a budapesti Operában viszik színre – 1928 után újra. Bár „magam is pártolom a félszcenírozott oratóriumokat – mondja a Xerxes rendezője, a Magyar Állami Operaház művészeti igazgatója, Kovalik Balázs –, idehaza már egy Händel-opera bemutatója is előrelépés”. A rendező külön ki is emeli, hogy „a Xerxesben Händel zseniálisan váltogatja a különböző stílusú áriákat, olyannyira, hogy revüszerűen megkonstruált operának tekintem, hiszen egy bensőséges lírai ária után azonnal egy más karakterű, sodró erejű áriát hallunk”. Félszcenírozott oratóriumot azonban – habár Kovalik szerint „Händel is van olyan jó komponista, mint Verdi” – a magyar közönség az Operában idén még biztosan nem fog látni.

LINDNER ANDRÁS

Tarthatatlan a munkaerőhiány, bértárgyalást kezdeményeznek a kormánnyal a vasutas és a volános szakszervezetek

Tarthatatlan a munkaerőhiány, bértárgyalást kezdeményeznek a kormánnyal a vasutas és a volános szakszervezetek

Varga Judit nyílt meghallgatást javasolt Brüsszelben, de „mások” ezt nem akarták

Varga Judit nyílt meghallgatást javasolt Brüsszelben, de „mások” ezt nem akarták

A fél világ bedőlt egy görög tudósnak, a botrány már elérte a Barbie-kat is

A fél világ bedőlt egy görög tudósnak, a botrány már elérte a Barbie-kat is

Háztetőkön bóklászó fekete párduc rémisztgette egy francia város lakóit

Háztetőkön bóklászó fekete párduc rémisztgette egy francia város lakóit

Boris Johnson levágott fejével lépett színpadra egy brit rapper

Boris Johnson levágott fejével lépett színpadra egy brit rapper

Illegális gyorsulási versenyzőket kapcsoltak le a rendőrök

Illegális gyorsulási versenyzőket kapcsoltak le a rendőrök