szerző:
HVG

Igen sokat fejlődött az utóbbi években a víz alatti álcázás tudománya, amint azt a hónap elején az óceán mélyén összekoccant francia és brit atom-tengeralattjáró esete alapján is lehet sejteni.

A szofisztikált antiszonár-technológia okozta a balesetet, de nagyobb baj nem történt – nyugtatta meg a sajtót Sir Jonathan Band, a brit admiralitás első lordja a múlt hét elején, mintegy két héttel azt követően, hogy a HMS Vanguard nevű angol és a Le Triomphant francia atom-tengeralattjáró összeütközött az Atlanti-óceánban. A nukleáris rakétákkal megrakott egységek a hivatalos tájékoztatás szerint február 3-án vagy 4-én koccantak össze, ám a pontos időpontot nem kötötték a civilek orrára – már csak csekély jelentősége okán sem. A francia kapitány először amúgy is csak holmi teherszállítóról elkóborolt konténerrel való találkozásnak vélte a rázkódást. Aztán február közepére a két NATO-tagország korifeusai kisütötték, hogy a Vanguard és a Le Triomphant szokásos járőrözésük során, hazaúton kerültek nemkívánatos közelségbe.

„A szövetségen belüli titkolózás mögött útvonal-egyeztetési anomália is állhat, de sokkal inkább az egyre fejlettebb álcázási technikák rejtegetése lehet a háttérben” – válaszolt a HVG kérdésére Sárhidai Gyula mérnök hadtörténész. Az említett „szofisztikált antiszonár-technológia” lényegének megértéséhez mindenesetre nem árt tisztázni a szonárok működési elvét. A magyarul visszhangszondának is nevezett (az angolban a sound navigation and ranging kifejezésből sonarra rövidített) néven ismert technológiával már az első világháború utolsó éveiben elkezdtek kísérletezni. Fejlesztésük a következő világégés próbálkozásai után, csak a nukleáris reaktorokkal meghajtott tengeralattjárók 1960-as évekbeli hadrendbe állításával gyorsult fel. Korábban a hagyományos radar, illetve a légi felderítéssel kiegészített periszkópos megfigyelés volt a tájékozódás egyik alapja.

A víz alatti radar ultrahanghullámokat bocsát ki, amelyek visszaverődnek az útjukba kerülő tárgyakról, így azok helyzete bemérhető, sőt a visszaérkező jeleket megfelelő berendezéssel képpé lehet alakítani. „A természetben a denevérek és a delfinek által használt tájékozódási módszernek létezik egy aktív és egy passzív változata” – magyarázza Mezey Béla, a Haditechnikai Kerekasztal című internetes szakportál szerkesztője. Az előbbi a saját maga által kibocsátott hanghullámokkal térképezi fel a környezetét, míg az utóbbi maga nem kelt rezgéseket, csak fülel. Az aktív szonárok rendkívül pontos képet tudnak adni, ám mivel hangosak, könnyen bemérhetővé teszik használóikat – arról nem szólva, hogy a legfrissebb kutatások szerint megzavarják a tengeri emlősöket is. A passzív változatból viszont jóval többet kell bevetni a környezet precíz letapogatásához – így a már idézett Sárhidai Gyula. „Az 1990-es évek eleje óta gyártott tengeralattjárókon már a hajótest oldalán is találhatók ilyen készülékek, de létezik hosszú kábellel a hajó után vontatott berendezés is” – folytatja a hadtörténész.

A víz alatti műfülek fejlesztése nagy kihívás elé állította a tengeralattjárók álcázásáért felelős mérnököket. A jármű acélteste ugyanis átveszi és felerősíti a hajómotorok rezgését, és ez száz kilométerekre is elhallatszik, akárcsak a hajócsavarok keltette örvények zaja. „Már a németek felvetették a második világháborúban, ám csak a szovjet haditengerészet valósította meg, hogy a tengeralattjárókat speciális gumiburkolattal lássák el. Ez a köpeny egyfelől a motorzajt kiszűrő hangszigetelésként funkcionál, másrészt megtéveszti az ellenség szonárjait is, mert a gumi nagyrészt elnyeli a hangot, a maradékot pedig a hajótest felülete másképp veri vissza, mint a fém” – így Sárhidai. E burkolat pontos felépítése és szerkezete azonban a legszigorúbb titok, a szaksajtóban legfeljebb annyi információ jelent meg, hogy legújabban többrétegű, sajtszerűen lyukacsos felszínű, légbuborékokkal belül is plasztikussá tett, a hajótest zajosabb részein vastagabb köpenyt használnak.

De ezen túl a tengerek mélyén járőröző hadihajókon a motorok és a generátorok rezgését is gumibakokkal és műanyag burkolatokkal csillapítják, és még a puha padlójú belső helyiségeket is tökéletesen szigetelik. Olyannyira, hogy a legénység lábbelije sem kelthet zajt – a surranó helyett a személyzet különleges hangtompítós talpú cipőt visel. Zajcsökkentés céljából helyezik a hajócsavarokat már bő negyedszázada egyedileg kiképzett, a hangos örvényeket csöndesebb vízsugárrá szelídítő tokokba. „Mindezek dacára minden hajónak egyedi hangképe van. Nem véletlen, hogy hadászati szempontból kulcsfontosságú a minél nagyobb hangadatbázis, amelynek segítségével a szonárok »név szerint« felismerhetik a közeledő ellenséget” – teszi hozzá Mezey. A végső cél természetesen a nesztelen, vagy legalábbis a tengerek állandó háttérmorajánál halkabb tengeralattjáró kifejlesztése. Ez – tekintetbe véve a Vanguard és a Le Triomphant ütközését – már nem lehet messze, de a laikus nagyérdemű erről valószínűleg a baleset körülményeinek részleteinél is később értesül majd.

VAJNA TAMÁS

A fél világ bedőlt egy görög tudósnak, a botrány már elérte a Barbie-kat is

A fél világ bedőlt egy görög tudósnak, a botrány már elérte a Barbie-kat is

Ami Mészárosnak a Balaton, az Seszták és körének a Rétközi-tó

Ami Mészárosnak a Balaton, az Seszták és körének a Rétközi-tó

Az új hidegháború újabb jele: készek az amerikai tervek az orosz légvédelem semlegesítésére

Az új hidegháború újabb jele: készek az amerikai tervek az orosz légvédelem semlegesítésére

Butázós nyilatkozata miatt beidézte az MLSZ a budaörsi fociedzőt

Butázós nyilatkozata miatt beidézte az MLSZ a budaörsi fociedzőt

Ultraluxus Bentley divatterepjáró cowboyoknak

Ultraluxus Bentley divatterepjáró cowboyoknak

Elutasította az NVB Berki és Tarlós ajánlásainak az összehasonlítását

Elutasította az NVB Berki és Tarlós ajánlásainak az összehasonlítását