„A politika szomorú győzelmet aratott az igaz tudomány és az etika felett” – kommentálta Justin Rigali philadelphiai bíboros Barack Obama amerikai elnök múlt heti döntését, miszerint megnyitja a szövetségi büdzsé bőségszaruját a humán embriókból nyert őssejttenyészetek segítségével végzett orvosi kutatások számára. Obama arra is ügyelt, amire elődje, a szóban forgó kísérletek szövetségi finanszírozását az őt hatalomra juttató keresztény-konzervatív szavazók nyomására erőteljesen korlátozó George W. Bush nem: döntését olyan törvény megalkotásával kívánja megtámogatni, amit utódai nem tudnak egykönnyen megváltoztatni.

Bár a 21. század nagy ígéretei közé sorolt szervnövesztő orvoslás éllovasának már eddig is az Egyesült Államok számított, a tengerentúlon az elnök intézkedése nyomán most mégis új lendületet kapott az erről folyó régi vita. Miközben kizárólag az embrionális őssejtek alkalmasak arra, hogy a szervezet mintegy kétszázféle sejtjének bármelyikét létrehozzák belőlük, vagyis elméletileg tetszőleges szövetet pótoljanak, az ehhez való sejtelődöket csak – a művelet során menthetetlenül elpusztuló – embriókból lehet kinyerni. Az első embrionálisőssejt-tenyészeteket a mesterséges megtermékenyítési eljárások során fel nem használt – így mindenképpen halálra ítélt – embriókból hozták létre 1998-ban, éppen az USA-ban. A keresztény-konzervatív választók jelentős része szerint az embriókkal végzett kísérletek finanszírozása egyet jelent a magzatelhajtás támogatásával. Az ellenzők attól tartanak, hogy a megfogant gyermeküket megtartani nem kívánó nők azzal nyugtathatják majd a lelkiismeretüket, hogy cselekedetük tulajdonképpen jó ügyet szolgál. Csakhogy valójában az abortált magzatok már túl idősek ahhoz, hogy a belőlük származó sejtekből tenyészeteket készítsenek, mert erre csak az alig egyhetes embriók alkalmasak – hívja fel a figyelmet Uher Ferenc őssejtbiológus.

A laikusok zöme mégis hajthatatlan, különösen miután kiderült, hogy az abortuszt 1973-ban legálissá tevő legfelsőbb bíróságot annak idején megvezették. A precedenst teremtő ügyben a Jane Roe álnéven jegyzett felperes azért nyújtott be keresetet Texas állam ellen, mert a hatályos törvények miatt három évvel korábban nem vetethette el nemi erőszak következtében fogant lányát. A bíróság a nő javára döntött, ám másfél évtized múlva kisebbfajta botrány kerekedett, amikor Jane Roe, alias Norma McCorvey nagy nyilvánosság előtt elismerte: a nemi erőszak történetét csak a siker érdekében, ügyvédei tanácsára eszelte ki.

Sokan azóta hallani sem akarnak arról, hogy az adófizetők pénzéből finanszírozzák az embriókkal végzett kísérleteket, még ha azokat a mesterséges megtermékenyítés során fel nem használtakkal végzik is. George W. Bush is csupán arra adta áldását 2001-ben, hogy az addig létrehozott mintegy hatvan őssejttenyészettel (szakszóval: sejtvonallal) dolgozó kutatók kaphassanak szövetségi támogatást. Az újabb sejtvonalak létrehozását és az azokkal folytatott kísérleteket pedig a magánszektorba száműzte. Vagyis a most újra a támadások kereszttüzébe került kutatások az utóbbi nyolc évben is gőzerővel folytak. Ez idő alatt még a teológusok között is akadtak, akik szemet hunytak volna afölött, hogy kéthetes korukig – amíg az osztódó sejtcsomó ketté nem válik a magzat és a méhlepény felépítése irányába – kutatási célokat szolgáljanak az egyébként is pusztulásra ítélt embriók. A keményvonalasok számára azonban mindenképpen elfogadhatatlanok a magzat halálát okozó kísérletek: szerintük az embrió már a megtermékenyítés pillanatától élőlénynek számít. Az ellentéteket kiküszöbölendő, az őssejtkutatásokat favorizáló bioetikusok egy csoportja 2005-ben azt javasolta, hogy idézzenek elő végzetes mutációkat a felhasználandó embriókban. Gondolatmenetük szerint így akkor is életképtelenek lennének, ha esetleg visszaültetnék őket az anyaméhbe, ezért nyugodtan lehet velük kísérletezgetni.

A kutatók azért is sürgették a kompromisszumot, mert a Bush-féle 2001-es szabályozás idején jegyzett sejtvonalakból a szakemberek mindössze 21-et találtak alkalmasnak a további kutatásra, később pedig ezek minősége is megkérdőjeleződött. Azokban ugyanis az embrionális őssejteket egerekből származó kötőszöveti sejtekkel és borjúsavóval táplálták – magyarázza a már említett Uher Ferenc. A kutatók óvakodnának attól, hogy az efféle koszton tartott sejtelődökből nevelt sejteket bárkibe is beültessék, mivel nem tudják, milyen későbbi problémákat okozhatnak a mintában ragadt állati eredetű proteinek. Arról nem is szólva, hogy a Petri-csészében mesterségesen fiatalon tartott sejtekben néhány év alatt is nagyon sok kromoszóma-rendellenesség alakul ki.

Paradox módon a morális aggályokat hangoztatók a legújabb tudományos eredményeket is saját javukra használhatják. A Petri-csészékben növesztett szövetkezdemények esetében ugyanis eddig nem tudták elérni, hogy az összes embrionális őssejt differenciálódni kezdjen, vagyis írmagja se maradjon a tenyészetben. Ez pedig azért lenne elengedhetetlen, mert a felnőtt szervezetbe kerülve azok szinte bizonyosan kontrollálatlan szaporodásba kezdenének, vagyis daganat alakulna ki belőlük – említ mellékhatásokat az őssejtbiológus. Az utóbbi néhány évben viszont kiderült: a felnőtt szövetek – például a régóta gyógyításra használt csontvelő – őssejtjei is többféle irányba differenciálódhatnak. Megfelelő körülmények között nemcsak a vér sejtjei, hanem például porc- és csontsejtek is válhatnak belőlük, és kisebb a veszélye annak is, hogy tumor alakuljon ki belőlük. Az őssejtkutatás ellenzői ma már ezeket az eredményeket is felhasználva támadják az embriókísérleteket.

Mindazonáltal nehéz felmérni, hoz-e áttörést az USA szövetségi kasszájának megnyitása. Már csak azért is, mert bár Nagy-Britanniában, Svédországban vagy Izraelben eddig sem sajnálták a közpénzt az őssejtkísérletekre, a mai 400–1000 embrionális őssejtvonal zömét eddig is az Egyesült Államokban nevelgették – magánpénzekből.

BALÁZS ZSUZSANNA