szerző:
HVG

Felfújható óriástoronnyal olcsóbban lehetne a világűrbe jutni – vetette fel a napokban egy kanadai kutatócsoport. Az űrlift gondolata több mint százesztendős, és egyre többen hisznek a megvalósíthatóságában.

Égig érő torony – ezzel a Bibliában is megjelenő ötlettel álltak elő a minap a kanadai York Egyetem kutatói, Brendan Quine, Raj Seth és George Zhu. A legendás bábeli kudarctól el nem tántorított fizikusok az Acta Astronautica tudományos folyóiratban megjelent tanulmányukban héliumgázzal felfújható, kevlár-polietilén csövekből összerakott, 15 kilométer magas torony vízióját vázolták fel, mely szolgálhat légköri kutatásokat, működhet távközlési adók tartóoszlopaként vagy éppen turistacélpontként. A kalandvágyók a tetőn úgy gyönyörködhetnének a koromfekete űr és a kékeszöld bolygó látványában, hogy nem kellene belekóstolniuk a súlytalanságba – hangoztatják a kutatók. Az elképzelt torony – még ha a terveknek megfelelően több ezer méter magas hegycsúcson állna is, nem érné el a légkört az űrtől elhatároló, Kármán Tódor magyar származású tudósról elnevezett, nagyjából 100 kilométer magasságban húzódó Kármán-vonalat. Mégis a ritkább levegő miatti alacsonyabb közegellenállás okán a mainál sokkal olcsóbban lehetne felbocsátani róla űreszközöket.

Az ötlet kétségkívül sci-fibe való – akárcsak Verne holdutazása volt akkor, amikor a 19. század végén az orosz Konsztantyin Eduardovics Ciolkovszkij először vetette fel egy űrkutatást lehetővé tévő óriásépítmény felhúzását. Őt a századfordulós párizsi világkiállításra elkészült Eiffel-torony ihlette, ennek mintájára képzelte el a kolosszust, amely 36 kilométer magasan nyúlt volna fel. Ilyen magasságban a centrifugális erő már olyan nagy, hogy kiegyenlíti a gravitációs erőt. Így a csúcsponton eleresztett tárgyak, a mai úgynevezett geostacionárius pályájú műholdakhoz hasonlóan, lebegtek – vagyis a Föld forgásával éppen megegyező sebességgel keringtek – volna.

„A Föld az emberiség bölcsője, de nem maradhatunk örökké bölcsőben” – ez volt Ciolkovszkij jelmondata. A tudós – akit ma a modern rakétatechnika és űrkutatás elméleti megalapozójaként tartanak számon – többek között a Föld elhagyásához szükséges úgynevezett szökési sebességet is kikalkulálta, ahogy azt is, hogy ilyesmire leginkább egy rakétaelven működő repülőeszköz lehet képes. A többlépcsős rakéták elméletét is megalkotó tudós mérnöki számításaiból az is következett, hogy az akkortájt rendelkezésre állt anyagokból nem lehetett volna megépíteni az általa leírt szuper-Eiffelt.

Csakhogy nagyjából azzal egy időben, hogy a részben Ciolkovszkij munkájának nyomán megépített rakéták elkezdték az űrbe juttatni az első űrhajósokat és műholdakat, új elképzelés terjedt el az űrkutatási berkekben. Az orosz Jurij Artszutanov a Komszomolszkaja Pravdának 1959-ben adott interjúban, négy amerikai mérnök pedig 1966-ban a Science tudományos magazinban megjelent cikkben ecsetelte egy a Földről az űrbe nyúló kábelpálya megépítésének lehetőségét, amellyel egy műhold(ak)at szállító rakéta pályára állításának a költsége a jelenlegi ötszázmillió dollárnak néhány százalékára csökkenhetne.

Az elképzelés szerint az űrbe nyúló kábelnek a geostacionárius pontnál is messzebbre kellene hatolnia. Ekkora távolságban a forgás miatti centrifugális erő nagyobb, mint a Föld vonzóereje. Így a kötélpálya súlyát a kábel távoli végére ható erő ellensúlyozná, és ezáltal azt – mint egy gitárhúrt – ki is feszítené.

Az építmény kivitelezhetősége azóta számos álmodozó tudóst foglalkoztatott. Volt, aki kiszámolta például, hogy a kábelnek a geostacionárius pont közelében nagyjából háromszor vastagabbnak kellene lennie, mint a két végén. A kábelen mozgó, különféle terheket, így akár műholdakat vagy űrjárműveket is feljuttatni képes kabin meghajtásáról is sokféle elképzelés született, a napelemes vagy atomenergiát használó motortól a Földről felküldött lézersugarat felhasználó hajtóműig. A nyitott kabin görgőkön juthatna fel a kábelen, majd terhével együtt maga is az űrbe távozna.

A tudományos műhelyekből jövő gondolatok az 1980-as évek végéig kevéssé különböztek a sci-fi-írók gondolataitól. Az egyébként mérnök végzettségű, tudományos-fantasztikus regények tucatjait író angol Arthur C. Clarke 1978-ban megjelent A Paradicsom szökőkútjai című művében például egyenesen azt javasolta, hogy egy kisbolygót kellene befogni és használni az űrlift „felső állomásaként”.

Az építményről álmodozók elképzeléseit ma már az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) is komolyan veszi, amióta az 1990-es évek elején Szumio Iidzsima japán fizikus felfedezte az acélnál 100-szor erősebb, ám csak ötödannyi súlyú nanoszéncsöveket. Bár ezeket a mai technológia mellett is aranyárban mérik, a teljes építmény költsége ezekből legfeljebb 40 milliárd dollárból megvalósítható lenne, ami, ha soknak hangzik is, mindössze a háromszorosa a 170 emeletes hongkongi Millennium Tower projekt vagy a Gibraltári-szorosra álmodott 14,5 kilométeres függőhíd kalkulált költségének.

„Nem az űrlift annyira olcsó, hanem a hagyományos rakétákon alapuló űrkutatás annyira drága” – írja Almár Iván és Galántai Zoltán Ha jövő, akkor világűr című, tavalyelőtt megjelent könyvében. A nanocsövekből a korábban gondolt 700 ezer tonna grafitszál helyett alig 22 tonnányi volna szükséges ahhoz, hogy meg lehessen építeni az űrliftet a Földdel összekötő alapszálat. Aztán, miként a folyók vagy szakadékok fölé kötélből épített hidak építői tették, ennek mentén lehetne kihúzni az újabb szálakat – pontosabban az újabb terveknek inkább megfelelő 13–36 centi széles szalagokat. A létesítmény költségeit pedig jelentősen csökkentené, ha a nanoszénszálas liftet nem egy óceánon lebegő talapzatra applikálnák – mint azt sokan javasolják –, hanem a kanadaiak által most tervezett sokfunkciós toronyra.

SCHWEITZER ANDRÁS

Salvini: A törököket meg kell állítani Szíriában

Salvini: A törököket meg kell állítani Szíriában

Jankovics Marcell és Gyulai Líviusz életműdíjat kaptak

Jankovics Marcell és Gyulai Líviusz életműdíjat kaptak

A friss Nobel-díjas, aki nem engedi, hogy előirják neki, ki legyen

A friss Nobel-díjas, aki nem engedi, hogy előirják neki, ki legyen

Összecsaptak a metrójegyár-emelés miatt tüntetők a rendőrökkel Chilében

Összecsaptak a metrójegyár-emelés miatt tüntetők a rendőrökkel Chilében

"Limitált, mint a Feleségem" - posztolta Schobert Norbi a méregdrága Mercedes sportkocsiról

"Limitált, mint a Feleségem" - posztolta Schobert Norbi a méregdrága Mercedes sportkocsiról

Lenyugodna, relaxálna? Próbálja ki itt a színezést

Lenyugodna, relaxálna? Próbálja ki itt a színezést