szerző:
HVG
Tetszett a cikk?

Szlovákiában egyre erősödik Cirill és Metód kultusza, holott a két térítő életművének tekinthető szláv liturgiát csupán néhány évtizedig tűrték meg a mai szlovákok ősei, az északi szlávok.

Üdvös volna Révkomáromban egy újabb Cirill és Metód-szobrot emelni – vetette fel a napokban Vladimír Meciar szlovák exkormányfő, nem sokkal az előtt, hogy Érsekújváron (alias Nové Zámkyban) lejárt a pályázási határidő egy köztéri Cirill–Metód-szoborpárra. A híres tanító testvérpár kultuszát nem csupán Magyarország északi szomszédjánál ápolják: Prágától Munkácson és Kijeven át Moszkváig sokfelé van már szobruk (1985 óta a magyarországi Zalaváron is). II. János Pál pápa pedig 1980-ban Európa társvédőszentjeivé emelte Konstantint (későbbi, szerzetesi nevén Cirillt) és Metódot. Hiába azonban az utókor tisztelete, a 9. századi Közép-Európában nem mindenütt fogadták tárt karokkal a két tudós bizánci tanítót.

Küldetésükről az életüket feldolgozó középkori Pannóniai legendákból lehet tájékozódni. E szerint 862-ben követség érkezett a „maravák” országából, Rasztiszláv fejedelemtől Konstantinápolyba, III. Mihály császárhoz, püspököt és tanítókat kérve. (A vitatott kiterjedésű birodalom – elsősorban cseh és szlovák történészek szerint – akkoriban a mai Dél-Lengyelországtól egészen a Dráva folyóig nyúlhatott.) A frankok politikai befolyásától tartó, a Morava folyó mentén a 6–7. században megtelepedett szlávok azért szerettek volna keleti misszionáriusokat, mert az őket megkeresztelő német és talján papok nem beszélték a nyelvüket, s nem voltak hajlandóak szlávul misézni. (A triglosszia 7. században kidolgozott tana szerint mivel Krisztus keresztjére Pilátus három nyelven – latinul, görögül és héberül – íratta fel elítélésének okát, a liturgia nyelve csak e három közül valamelyik lehet.)

Kegyelmi pillanatban érkezett a szláv küldöttség, mivel a császár mellett fogadta őket a tudós Phótiosz pátriárka is, aki a liberális bizánci hagyományt felelevenítve megengedte, hogy a birodalom határain kívül az egyházi szertartásokat a nép nyelvén végezzék, szemben a római egyházzal, amely ragaszkodott a latinhoz. A tanácskozáson részt vett egy idősebb, negyvenes évei végén járó szerzetes, Metód, valamint öccse, Konstantin, akik a görög-szláv kétnyelvű Thesszalonikében nőttek fel, és emiatt kiválóan beszéltek szlávul. Nyelvismeretük miatt a császár őket szemelte ki a feladatra, amit azonban Konstantin eleinte igyekezett elhárítani. Fő érve az volt, hogy csak akkor lenne értelme egy efféle miszsziónak, ha a morváknak saját írásuk lenne, hiszen – mint mondotta – írásbeliség nélkül tanítói munkát végezni olyan hiábavaló, mint „vízre írni”. Erre III. Mihály nagybátyja, Bardasz közbeszólt: a szláv ábécét akár maga, a Filozófusnak hívott Konstantin is megalkothatná, amiben bizonyára Isten is megsegíti majd. Az érvek hatására a testvérpár beadta derekát, és hamarosan útra keltek Morávia felé.

Konstantin addigra már gyakorlott tanító és félelmetes debatter volt: ő képviselte például az udvart a 850-es évek elején, 24 évesen az Arab Birodalom fővárosában, Szamarkandban a szentháromságtannal kapcsolatos vitákban a keresztényfaló al-Mutavakkil kalifa ellenében. 861 körül pedig testvérével, Metóddal együtt térített a zsidó-muszlim hitű kaukázusi kazárok körében is. Akkoriban Konstantinnak és Metódnak volt szerencséje megismerkedni – még a szlovákok morvaországi ősei előtt – az ősmagyarokkal. A korabeli legendák szerint valóban nagy szerencséjük volt, mivel a magyarok „farkasként üvöltve” támadtak rájuk. Az erős hitű Konstantin azonban „még imáját sem hagyta félbe”, a támadók pedig isteni önuralma láttán „megszelídültek, és kezdtek előtte meghajolni”, majd kíséretével együtt békében elbocsátották.

Egészen másfajta nehézségekkel találták szembe magukat morvaországi küldetésük során a gyakorlott misszionáriusok: a passaui püspökség német papjaival. Konstantin és Metód első számú feladata ugyanis az volt, hogy elterjesszék a szláv nyelvű liturgiát, illetve hogy morva papokat neveljenek. Munkájukba szenvedélyesen és meglehetősen rugalmasan vetették bele magukat: nem erőltették a keleti liturgiát, inkább az akkorra már elterjedt nyugati miseszövegeket fordították le szlávra. Ennek ellenére a frank klérus megbotránkozott azon, hogy szláv nyelven miséztek. (A római katolikus egyház csak 1100 évvel később, a második vatikáni zsinaton engedélyezte, hogy minden nép a saját nyelvén misézzen.) De a feszültségek hátterében pénzkérdés is állt: mivel a morvák a passauiak térítői által ismerték meg Krisztust és anyaszentegyházát, ezért – érvelt Theotmár salzburgi érsek – az ottani püspökségnek tartoznak befizetni az egyházi adót.

Konstantin és Metód 866 őszén befejezték missziójukat, és hazaindultak. Tanítványaikat is magukkal vitték, hogy Konstantinápolyban pappá szenteljék őket. Útközben azonban megálltak a szlovák nacionalisták által manapság sokat emlegetett, az első szlovák uralkodónak tartott (a morvák által korábban Nyitráról elűzött) Pribina fiánál, Kocelnél Mosapurgban, a mai Zalavár helyén. Kocel ötven tanítványt adott Konstantinéknak, hogy ismertessék meg velük a szláv írást, sőt ő maga is megtanult így írni és olvasni (ennek állít emléket a zalavári szobor).

Innen aztán mégsem Konstantinápolyba, hanem a pápa meghívására Rómába mentek, ahol II. Adorján – sok katolikus püspök megdöbbenésére – áldását adta a szláv nyelvű liturgiára és fordításaikra. Konstantint itt érte a halál 869 februárjában, ám még ez előtt felvette az akkori egyházi szabályok szerint mélyebb elkötelezettséget jelentő úgynevezett nagyobbik szerzetesi rendet – és ekkor kapta új nevét, Cirillt. A pápai engedély nyomán gyorsan terjedt a morvák között a szláv liturgia, ami nehéz helyzetbe hozta a frank befolyás mellett is agitáló német ajkú papokat. Áskálódásaik nyomán Ermanrich passaui püspök 870-ben lefogta a továbbra is a pannóniai szlávok között tanító Metódot, és egyházi bíróság elé állította, majd – ítélethozatal nélkül – kolostorba internálta. Amikor a pápa nagy sokára értesült sorsáról, sokszoros fenyegetések után 873-ban kiszabadíttatta Metódot, és Morávia érsekévé nevezte ki Szvatopluk fejedelem birodalmában. Élete vége felé a legenda szerint még a magyarok „királyával” is találkozott, aki tisztelettel fogadta, majd „megszeretve és megcsókolva” bocsátotta el. Király Péter, az ELTE szláv filológiai tanszékének korábbi vezetője szerint 882-ben Metód valóban találkozhatott valamelyik magyar méltósággal, egyesek szerint akár magával Árpád vezérrel is.

Az idős Metód 885-ben halt meg. Pannóniában már korábban, halála után pedig Moráviában is felülkerekedtek a triglosszia hívei, akiket végül Szvatopluk fejedelem is támogatott. A német papok ekkor szenvedélyesen kezdték üldözni a szláv liturgiát követő több száz barátot, megkínozták és többnyire gályarabnak adták el őket, így néhány év elteltével már csak a Bulgáriába menekült szerencsésebbek gyakorolhatták hivatásukat. A szláv apostolokkal ekképpen elbánó morvák körében – akiknek birodalmát 902-ben a magyarok elfoglalták – már a 10. század elejére kikopott mind a glagolita írás, mind a görögös vallási engedékenység.

IZSÁK NORBERT

Beperli a Pesti úti idősotthont az egyik áldozat családja

Beperli a Pesti úti idősotthont az egyik áldozat családja

„Hirtelen rám ült és azt mondta, hogy én vagyok az ördög” – megszólalt a kaposvári remete bántalmazott élettársa

„Hirtelen rám ült és azt mondta, hogy én vagyok az ördög” – megszólalt a kaposvári remete bántalmazott élettársa

Egy gyilkosságért 25 évet kapott férfi a magánzárkába kerülve matematikai mérföldkövet ért el

Egy gyilkosságért 25 évet kapott férfi a magánzárkába kerülve matematikai mérföldkövet ért el