Murányi Gábor
Murányi Gábor

Egy napokban megjelenő történeti monográfia azzal szolgáltat végső elégtételt a 65 éve Gyömrőn brutálisan meggyilkoltaknak, hogy feltárja: a kommunista rendőrség kilengéseit pártközi belenyugvással engedték eltussolni.

 

 „A reakció nagyon felduzzasztotta, országos politikai kérdést csinált belőle”, pedig „még az ilyen gyömrői ügyek is bagatell üggyé minősülnek” – bizonygatta 1945. július 3-án a Nemzeti Parasztpárt intézőbizottságának ülésén Erdei Ferenc, a párt alelnöke, egyben dálnoki Miklós Béla ideiglenes kormányának belügyminisztere. Pártvezetőtársai ugyanis kérdőre vonták, miért nem akadályozta meg az általa felügyelt „kommunista túlsúlyú rendőrség túlkapásait”. A korábbi szociográfiáival megkérdőjelezhetetlen tekintélyt szerzett (az idő tájt már titkos kommunista) politikus szerint viszont mindössze annyi történt, hogy „a kellő politikai és szakmai tapasztalat nélküli elkeseredett proletár rendőrség (...) néhány fasiszta vagy fasisztagyanús csirkefogót eltett láb alól”.

Az Erdei által jelentéktelenné törpített ügy 1945 tavaszán, kora nyarán korántsem volt közismert. Már csak azért sem, mert az országot felszabadítva megszálló szovjet hadsereg által megkövetelt sajtócenzúra rendre megakadályozta, hogy a lapok részletekkel szolgáljanak a Gyömrőn történtekről. Futó Dezső kisgazdapárti újságíró s egyben nemzetgyűlési képviselő ugyan két cikket is írt erről, ám azt lapjában, a Kis Újságban sem tudta közzétenni. A honatya – akit tervezett interpellációjáról saját pártvezetése beszélt le – május közepén egy memorandumban arra kérte Miklós Bélát, hogy „a legsürgősebben hívjon össze pártközi értekezletet”, a Gyömrőn történteket pedig egy semleges bizottság tárgyilagosan vizsgálja ki.

Memorandumában Futó a lényeget – helytállóan – akként összegezte, hogy a világháborút követő zavaros hónapokban a Pest megyei községben, s nem sokkal később az egész járásban a „legsötétebb egzisztenciák” kaparintották kezükbe a rendőri hatalmat. A rendcsinálás során, a kormány rendeleteire is fittyet hányva, letartóztatták a falvak korábbi tisztségviselőit, jegyzőit, papjait, s közülük számos személyt meggyilkoltak. „Egyelőre 15 ember eltűnéséről van tudomásom, közülük hat hullája már előkerült” – írta a memorandum szerzője. Futónak csupán fél évvel később, 1946 februárjában sikerült a parlament nyilvánossága előtt kifejtenie azt a hiú ábrándnak bizonyult meggyőződését, hogy „nem ülhet itt, a nemzetgyűlésben egyetlenegy miniszter vagy képviselőtársam sem, aki ne kívánná a gyömrői tömeggyilkosok példás megbüntetését”.

A rendszerváltásig ez volt az utolsó alkalom, amikor a példátlan gyilkosságsorozatról nyilvános említés esett (lásd Stációk című írásunkat). E történelmi fehér foltról csak az elmúlt két évtizedben került napvilágra számos adalék, és sikerült azonosítani az áldozatok többségét. Mindezeket összefoglalta és pontosította a napokban megjelenő, Félelembe zárt múlt című monográfia szerzője, Palasik Mária történész, kimutatva egyebek mellett, hogy 1945 februárja és áprilisa között a Gyömrői járás nyolc községében legkevesebb 21-en estek áldozatául az önkénynek. Kötetében azt is bemutatja, miként tussolták el az egypárti diktatúra kiépülésével párhuzamosan a kivizsgálást. A kilengések lehetséges veszélyeire már 1944 decemberében levélben figyelmeztette a kommunista párt Moszkvában kijelölt vezérét, Rákosi Mátyást az ukrán hadsereggel érkező egyik magyar származású politikai tiszt. A napokkal később Vecsésnél parlamenterként tisztázatlan körülmények között életét vesztő Steinmetz Miklós szerint a tanácsköztársasági tevékenysége miatt börtönviselt Krupka Jakab vezetésével Gyömrőn megalakult 12 fős direktórium – amely egy másik szovjet alakulat támogatását élvezi – „túl baloldali”, tevékenysége káros lehet a kommunistákra.

Steinmetz baljóslata sokszorosan beigazolódott. A Korrupka csúfnévvel emlegetett társaság 1945 februárjára az egész járásra kiterjesztette hatalmát, s osztályharcos buzgalommal rendre felülbírálta az ideiglenes kormány rendeleteit. Például azt, hogy ha a múlt rendszer közalkalmazottja „a német megszállás alatt a Szálasi-kormány által kötelezővé tett esküt kényszerítő körülmény hatására letette, (...) önmagában még nem ok az igazolás megtagadására”. Az igazolásra berendelteket Krupkáék letartóztatták, majd bestiális kegyetlenséggel megölték, nemegyszer meg is csonkították, a tetemeket pedig igyekeztek eltüntetni. A „túlkapások” fekete napja április 19-e volt, amikor három másik emberrel együtt tarkón lőtték a járásban haszonbérlettel rendelkező gróf Révay József filozófust. A hozzátartozók tömeges bejelentéseire egy helyszínre rendelt vizsgálóbírói csoport május elején exhumálta az egyik áldozatot, s akkor a politikusok számára egyértelmű lett, hogy az ügyet előbb-utóbb „kezelni kell”.

Futó Dezső memorandumának beadása után két nappal, május 20-án a kommunista párt országos értekezletén Rákosi Mátyás kirohanást intézett a „baloldali szektások” ellen, akik „nem képesek megérteni a párt vonalát, azt opportunistának tartják, nem is hajtják végre, hanem valami mást hajtanak végre, amivel óriási károkat okoznak a pártnak”. A konkrétumokat nem említő pártvezér utalásait csak azon kevesek értették pontosan, akik öt nappal korábban az „ismert rendőrségi atrocitások miatt” összehívott koalíciós pártközi értekezleten hallhatták fejtegetését arról, hogy a volt munkaszolgálatos zsidóktól, valamint a karhatalomba beszivárgott nyilasoktól egyaránt meg kell tisztítani a rendőrség sorait. Júniusban, amikor a politikai rendőrség főnöke, Péter Gábor kiszállt a helyszínre, 12 rendőrt őrizetbe is vettek. A szellemi életben közismert Révay József meggyilkolása utáni példastatuálási szándék igen hamar megtört, a közönséges gyilkosság vádjával letartóztatottak már néhány nappal később diadalittasan térhettek vissza falujukba. Rákosi ugyanis kijelentette, hogy „azoknak a fiúknak mégsem eshetik komoly bajuk”. Alighanem ezen instrukció alapján minősítette Erdei belügyminiszter nagypolitikai szempontból bagatellnek a gyömrői esetet.

Az 1945. őszi, kisgazdapárti győzelemmel záruló nemzetgyűlési választások azonban hoztak némi fordulatot: Pfeiffer Zoltán igazságügyi államtitkár újraindította a vizsgálatot, s december közepén a kiadott 48 elfogatóparancsból 21-et „foganatosítottak” is. A többiek letartóztatása minden bizonnyal azért maradt el, mert akkorra már a kommunista irányítású rendőri apparátus a „távoli országrészbe” helyezte át őket – következtethető a Palasik által meglelt egyik dokumentumból. Az őrizetbe vettek közül a kihallgatásokon mindössze egyvalaki ismerte be bűnösségét, a többieket 1946 első napjaiban – az igazságügyi és belügyi tárca közötti hatásköri huzavonákból győztesen kikerülő – kommunista belügyminiszter, Nagy Imre utasítására szabadon engedték.

A kisgazdapárton belül amúgy is meglévő törésvonalakat a gyömrői ügy tovább mélyítette. Az 1946. február 1-jén a köztársasági elnökké ütött Tildy Zoltánt váltó új miniszterelnök, Nagy Ferenc, a kisgazdák országos elnöke, akinek kormányát éppen pártjának prominense, Futó Dezső interpellálta, a belügyminisztere, Nagy Imre által fogalmazott válaszhoz hamisan mentegető állításokat fűzött. Például olyanokat, miszerint a gyilkosságokat „tömegizgalmak idején” követték el, vagy hogy „a tettesek személyét már nem lehet tisztázni”. Végül is a minden politikai erő által hangoztatott fogadkozásokkal ellentétben, mondhatni, pártközi egyetértéssel, fátylat borítottak az ügyre, s a gyilkosságsorozat tetteseire is vonatkoztatták a köztársasági elnök által 1948-ban, a szabadságharc centenáriumára kihirdetett közkegyelmet. Ebben azok részesülhettek, akik „a demokratikus átalakulás előtt uralmon volt politikai rendszer háborús vagy népellenes ténykedései miatt keletkezett felháborodás hatása alatt (...) követtek el bűncselekményt abban a meggyőződésben, hogy a demokratikus átalakulás ügyét szolgálják”.

MURÁNYI GÁBOR

HVG Szellem

Stációk

A feledésre ítélt gyömrői gyilkosságok történetét évtizedek múltán először Gecsényi Lajos történész idézte fel...

Tarlós a választási vereségről: A Jóisten szeret engem

Tarlós a választási vereségről: A Jóisten szeret engem

Aláírást gyűjtenek Győrben, hogy lemondassák Borkai Zsoltot

Aláírást gyűjtenek Győrben, hogy lemondassák Borkai Zsoltot

Az ellenzéktől lelépő jobbikos győri képviselő beül a közgyűlésbe

Az ellenzéktől lelépő jobbikos győri képviselő beül a közgyűlésbe

Sokat ül a munkahelyén? Akkor ne hagyja ki ezt a programot

Sokat ül a munkahelyén? Akkor ne hagyja ki ezt a programot

Csúszik az új Európai Bizottság hivatalba lépése

Csúszik az új Európai Bizottság hivatalba lépése

Áttört egy álomhatárt a londoni kokainpiac: évi egymilliárd fontot költenek el

Áttört egy álomhatárt a londoni kokainpiac: évi egymilliárd fontot költenek el