szerző:
Vajna Tamás

A pécsi színházi seregszemlén pénteken találkozhat a hazai nagyérdemű a Szerbiában ma az egyik legjobbnak tartott – a vajdasági népszínházi hagyományból az utóbbi negyedszázad progressziója nyomán kinőtt – magyar társulattal.

„Na, gyere csak ide! Markolj a hajamba és feszítsd hátra a fejem. Nem jó! A karomat inkább. És most szidd az anyámat! Ne üvölts, hanem szidd az anyámat, a magyar anyámat!” – buzdítja gyakorlónadrágos, katonabakancsos társát a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház társulatának egyik férfi tagja. A kolléga erre válogatott szitkokat zúdít a földön fekvő félmeztelen társára, aki végül – dicsérve a produkció hitelességét – belekarol kínzójába, és együtt távoznak a színről. Három katonaruhás lány váltja őket, akik már egy szál alsóneműre vetkőzve ülnek le az elsötétedő színpad szélére. Megerőszakolásuk történetét taglalják, hisztérikus vitába bonyolódva azon, melyikük szenvedett el sötétebb borzalmakat.

A Turbo Paradiso záróképe
©

 A hajmeresztő és egyben abszurd disputa után össztánc következik, soviniszta polgárháborús szerb rigmusokra, deszkarepesztő bakancscsattogtatással. Az alig egyórás – felfújható plasztikbirkák szodomizálásától a laktanyai homoerotikán át a fronthullákat felzabáló ember-disznókig a teljes balkáni borzalomskálát bemutató – performansz fináléjában a hat szereplő egy műanyag fóliát leterítve és fehér trikóra vetkőzve arra kéri a nagyérdeműt, hogy dobálja meg őket a kiosztott paradicsomokkal. A közönség zöme él is a felkínált feszültséglevezető lehetőséggel. A színészek pedig a meghajlásig egy húsz évvel ezelőtti szerb slágerre viháncolnak a paradicsommasszában.

„Vonzó és harcias, bátor és gyötrelmes, a mindenféle fásultsággal szembeni lázadás filozófiáját képviseli, az igazságért folytatott harcról szól, (...) kortárs politikai színház” – méltatta a szabadkaiak két évvel ezelőtt bemutatott Turbo Paradiso – Gyengéd félelem szünet nélkül című darabját Goran Cvetkovity belgrádi kritikus. A társulat és a rendező-direktor Urbán András által írt darab értékét mutatja, hogy a kosztolányisok annak a belgrádi közönségnek a kedvencei, amely az 1967-ben alapított, azóta hagyományosan a legprogresszívabb kortárs produkciókat bemutató világszínházi fesztiválon, a BITEF-en kupálódott.

Az annak idején a nyugatra nyitó Josip Broz Tito-féle államvezetéssel kiváló kapcsolatokat ápoló – Bundás Buldózer csúfnevű – Mira Trailovity rendező, valamint Jovan Csirilov dramaturg által gründolt fiesztán a mai napig a teátrumok nemzetközi elitje ad találkozót egymásnak. Tartott itt forradalmi Szentivánéji álom-bemutatót a világhírű Peter Brook a Royal Shakespeare Companyvel, reptette osztályát a lengyel Tadeusz Kantor, és csinált kegyetlen színházat honfitársa, Jerzy Grotowski. A nemrégiben elhunyt német táncfenomént, Pina Bauscht itt fedezte fel a nemzetközi kritika. A BITEF-ek szabad légkörére jellemző, hogy a Magyarországon botránykőnek számító, Ács János rendezte 1981-es kaposvári Marat–Sade-előadást Belgrádban az 56-os Corvin köz fotója alapján készített díszletek előtt játszották Máté Gáborék. Ez a kádári Magyarországon fel sem merülhetett volna.

„A BITEF-ek nyelvújító produkciói alig-alig hatottak a harsány, káromkodós, balkánian teátrális, de voltaképp a hagyományos deklamáló stílust követő jugoszláv, illetve szerb színházi világra, így a helyi magyar népszínházakra sem” – mondja a HVG-nek Gerold László újvidéki színháztörténész. Szabályt erősítő kivételek voltak azok a darabok, amelyek a magyarországiaknál, illetve a vajdaságiaknál jóval direktebben politizáltak. A Dusan Jovanovity által 1980-ban a Dosztojevszkij-regény adaptációjaként színre vitt Karamazovok például az egyik legfőbb jugó tabut sértette meg. A darabbeli fivérek civódásaik során többször is félreérthetetlen utalásokat tettek a titói rezsim gulágjára, az 1949 és 1956 között politikai fogolytáborként funkcionáló Goli otok szigetre. Bár hivatalosan az egykori Jugoszláviában sem létezett cenzúra, 1949 és 1975 között kilencven darabot nyilvánítottak színpadképtelennek az illetékes szervek. Többnyire három-négy előadás után, de a már említett BITEF-alapító Trailovity rendezte Hairt 130 játéknap után vetették le a műsorról, a fiatalok és az idősebbek szembeállításának helytelen ábrázolására hivatkozva.

Az Éjfél után című Nagy József-darab 2002-ben
©

 „Magyar nyelvű előadással nem történt ilyesmi. Már csak azért sem, mert a háború utáni korszak szocialista termelési drámái után a szabadkai vagy topolyai társulatok népművelői, nyelvőri feladatot ellátó darabokat játszottak” – így Gerold. Nem csoda, hiszen a Vajdaságban a népszínházi stílus uralkodott, 1945-ig még állandó magyar nyelvű színház sem volt a Délvidéken. Műkedvelő színkör annál több, a nagyobb magyarlakta településeken olykor öt-hat is, ám az önképzőköri repertoár húzódarabjai a Kacsóh Pongrác-féle János vitéz és az ehhez hasonlók voltak. Vérfrissítést csak az erdélyi magyar színházi újító, az erős képi és szimbólumvilágot képviselő Harag György újvidéki vendégrendezései jelentettek az 1970-es évek végétől (HVG, 2009. október 31.). De érkezett impulzus az anyaországból is: az 1960-as évek derekától Latinovits Zoltántól Pécsi Sándoron és Sinkovits Imrén át Psota Irénig számos ismert színművész tájolt a Vajdaságban.

A magyarlakta vidék „polgári”, szobaszínházi világát az 1985-ben Szabadkára vezényelt belgrádi fenegyerek, Ljubisa Risztity forgatta fel fenekestül. Risztitynek a szerb-horvát és magyar tagozattal működő, a veretes történelmi drámáktól az operettig mindent repertoáron tartó városi népszínház élére történt kinevezése után az első dolga volt összevonni a két társulatot, és kísérletezésbe fogni. Világszínházinak nevezett irányvonalának jellemzője volt, hogy színészei anyanyelvükön játszottak, igen gyakran bábeli zűrzavarban, a hagyományos szórakoztató darabok pedig lekerültek a repertoárról – meséli Gerold. Már első választásával – Madách Imre művének szinte teljesen átírt és „szétcincált” változatával – a Kommentárok Az ember tragédiájához cíművel megbotránkoztatta a konzervatív közönséget, egyszersmind komoly kritikai elismerést vívott ki. Ugyanabban az évben nagy hatású Shakespeare-fesztivált szervezett a vajdasági elit tradicionális nyaralóhelyén, Palicson. A meghívott színészek játszottak az erdőben fákra épített „felüljárókon”, a palicsi tó mólóin, alkalmi deszkaamfiteátrumokban és a szabadkai zsinagógában.

Az 1980-as évek végén, a Symposium című – Budapesten is a leghaladóbb összművészeti orgánumnak tartott – legendás újvidéki folyóirat és a risztityi színház hatására, középiskolásokból alakult meg az Aiowa nevű, a mostani kosztolányisok előfutárának tartott társulat. Ők táncjátékszerű színházi akciókkal robbantak be, Budapesttől Zágrábig hangos fesztiválsikereket aratva. Karrierjüket a polgárháború törte derékba. A társaság egy része emigrált – Keszég László a pesti főiskolán kötött ki, Francia Gyula pedig a pantomimesként induló, majd Franciaországban koreográfia-központot alapító, világhírű Nagy József (Joseph Nadj) kompániájához szegődött –, csak a már említett Urbán maradt otthon. Ő és népszínházi direktorként Kovács Frigyes építették újjá a Szlobodan Milosevics alatt kormánypárti képviselővé avanzsált Risztity távozása után szétzilálódott szabadkai színjátszást.

VAJNA TAMÁS / SZABADKA

Csillik Blanka Szellem

Tanyázók

„Engedelmet kérünk most a mulattatásra!

Karácsony Gergely: Két levelet írok meg a beiktatásom napján

Karácsony Gergely: Két levelet írok meg a beiktatásom napján

A tudósok üzenik: ne döntsön, amikor éhes

A tudósok üzenik: ne döntsön, amikor éhes

Hiába leszbikus a kormányfő, Szerbiában akadályozzák a melegek szülővé válását

Hiába leszbikus a kormányfő, Szerbiában akadályozzák a melegek szülővé válását

Szankciók nélkül is sokat veszíthet Erdogan, ha folytatja a támadásokat

Szankciók nélkül is sokat veszíthet Erdogan, ha folytatja a támadásokat

Villámgyorsan elkeltek a jegyek a magyar szektorokba a sorsdöntő walesi meccsre

Villámgyorsan elkeltek a jegyek a magyar szektorokba a sorsdöntő walesi meccsre

Jelentették a Facebooknak a csalókat, cserébe őket tiltotta ki a rendszer

Jelentették a Facebooknak a csalókat, cserébe őket tiltotta ki a rendszer