Kényszerfelszállás

Utolsó frissítés:

A magyar kormány egyelőre húzódozik, a Malév Rt. ellenben eleget tenne az Egyesült Államok kérésének, hogy egyes, az USA-ba induló menetrend szerinti járataira úgynevezett légimarsallok vigyázzanak. A fedélzeten szolgálatot teljesítő terrorelhárítók esetleges jelenléte több jogi aggályt is felvet.

Elvileg bármelyik menetrend szerinti Malév-gépet visszafordíthatja az Egyesült Államok szövetségi légügyi hatósága: egy tavaly év vége óta hatályos amerikai rendelet szerint, amennyiben Washington előzetesen kéri, az USA légterét használó nemzetközi járatok csak akkor léphetnek be az országba, ha a fedélzeten úgynevezett légimarsall vigyázza a rendet. Mindezt a fokozottnak vélt terrorveszéllyel indokolták. A tájékoztatás nem diplomáciai úton érkezett Budapestre, a légügyi hatóság - miként a világ más légitársaságait - közvetlenül a Malév Rt.-t értesítette. A cégnél hivatalosan csak annyit mondtak a HVG-nek: folyamatosan egyeztetnek a légitársaság szakmai felügyeletét ellátó Gazdasági és Közlekedési Minisztériummal (GKM), illetve az Országos Rendőr-főkapitánysággal (ORFK), amelyhez az úgynevezett készenléti rendőrség - közhasznú elnevezéssel a kommandó -, a terrorelhárítók "munkahelye" tartozik.

A szűkszavú hivatalos nyilatkozatok - a GKM szerint a marsallkérdés a Malév Rt. belügye, míg az ORFK a kiforratlan elképzelésekre hivatkozva hárította el a HVG érdeklődését - hátterében értesüléseink szerint kormányzati bizonytalanság húzódik meg. "Több a kár, mint a haszon" - nyilatkoztak inkognitót kérő kormányzati szakértők, akik azt tartják, előnyösebb, ha fel sem száll az a gép, amellyel kapcsolatban "marsalligényt" alátámasztó hírszerzési információk érkeznek. A biztonság - állítják - amúgy is a földön dől el: a titkosszolgálatok segítségével ki kell szűrni az utaslistáról a terroristagyanús személyeket, a beszálláskor pedig a bűncselekmény eszközéül felhasználható tárgyakat. Arról nem is beszélve, hogy - hangsúlyozzák a marsallügyben a jelek szerint időhúzó politikát folytató kormányzati berkekben - minden, nagy hírveréssel járó fokozott biztonsági intézkedés vonzza az őrülteket, az általuk okozott többletmunka pedig éppen a valós veszély elhárítását nehezíti.

Akadnak anyagi természetű fenntartások is. Az amerikaiak tájékoztatásából az derül ki: a marsallok jelenlétének költségeit maguk a légitársaságok fedezik, az USA ehhez egy centtel sem járul hozzá. A napokban takarékossági intézkedéseket bejelentő Malév Rt. vezetői úgy érvelnek, mivel a terrorizmus elleni küzdelem állami feladat, a számlát a költségvetésnek kell állnia, a kormányzat azonban, legalábbis egyelőre, hallani sem akar a pluszkiadásról. A marsallok költsége nem kevés: ugyanazt az ellátást (élelem, szállás) kell kapniuk, mint a gép személyzetének, miközben elfoglalnak egy helyet a gépen, tehát bevételkieséssel is számolni kell (a Malév New York-i járatán az első osztályú jegy illeték nélkül 629 ezer forintba, a turistajegy 136 ezerbe kerül). Az ORFK pedig - legalábbis a jelenlegi elgondolások szerint - kifizettetné a "kölcsönadott" kommandós napidíját is a Malévvel. Mindez együtt alkalmanként akár milliókra rúghat.

A Malév Rt. ennek ellenére nem mondana le az USA-ba induló járatáról (a magyar légitársaság csak New Yorkba indít és onnan fogad gépet), amely szinte valamennyi esetben telt házzal üzemel. "Egy SAS megteheti, hogy nem megy Amerikába, mi nem" - utalnak a légitársaságnál arra, több európai ország, köztük a skandináv államok közölték, nem ültetnek marsallokat a fedélzetre, inkább nem használják az USA légterét (lásd Utasnak álcázva című írásunkat). A kormányzati riposzt minderre: a Malév Rt. a marsalligénytől függetlenül is fontolgatta már tengerentúli járatai ritkítását, az pedig, hogy egy járat jól kihasznált, nem feltétlenül jelent nyereséget.

Megfigyelők mindezen aggályok ellenére valószínűsítik, hogy Budapest végül mégis beadja a derekát. Legalábbis erre enged következtetni, hogy a színfalak mögött gőzerővel folynak a tárgyalások a Malév Rt. és az ORFK között a részletekről. Egyebek mellett arról, hány marsall is üljön a gépen. A Malév New York-i járata 184 utas szállítására alkalmas Boeing- 767-es, amelynek fedélzete három elhatárolt területre oszlik. A HVG értesülései szerint a szakértők - a Malév biztonsági emberei és a rendőrök - úgy vélik, biztonsági szempontból helyiségenként legkevesebb egy-egy, vagyis három marsall utaztatásának volna értelme.

Arról azonban, úgy tudni, komoly viták folynak a légitársaság és a készenléti rendőrség között, a marsall milyen fegyvert vihet magával a fedélzetre. A Malév Rt. biztonsági szakemberei lőfegyvert semmiképpen sem engednének fel a gépre. Nem csupán azért, mert csaknem kétszáz polgári személy tartózkodik a fedélzeten, hanem elsősorban amiatt, mert utazómagasságban egy golyó ütötte sérülés - a nyomáskülönbség miatt - akár tömegszerencsétlenséghez is vezethet. A kommandósok felettesei ezzel szemben egyrészt a terrorelhárítók profi kiképzésével érvelnek, másrészt pedig az izraeli példát hozzák fel: valamennyi nemzetközi járatán légimarsallokat alkalmazó El Al légitársaság gépein szolgálatot teljesítő elhárítók gumilövedékekkel remélik elkerülni a katasztrófát. A Malév Rt. azonban lőfegyverügyben nem alkuszik - mondják a cégnél, érvként felhozva azt is: a kommandós adott esetben le is fegyverezhető. A magyar marsallok így vélhetően izomerejükre, ügyességükre, szúrószerszámokra és gázalapú támadóeszközökre támaszkodhatnak majd - bár ezt hivatalosan nem fogják közölni, ahogy azt sem, mennyien szállnak fel és melyik járatra.

Meg kell állapodniuk az érintetteknek a főhatóságról is. A nemzetközi gyakorlat értelmében a légi járművek fedélzetén a kapitány a "főnök" - büntetőjogi értelemben is. Ő jogosult fellépni a rendbontókkal szemben, illetve ő utasíthatja "nyomozásra", kényszerintézkedések alkalmazására a beosztottait, egészen addig, amíg a gép le nem száll. Ebbe a hierarchiába csöppenne bele a rendőri kötelékbe tartozó légimarsall, akit viszont beosztásánál fogva csak a saját felettese utasíthat.

A légimarsalli intézmény meghonosítása mellett érvelők szerint a látszólagos ellentmondás éles helyzetben nem jelenthet gondot, annál kevésbé, mivel gépeltérítés esetében például a kapitány akadályoztatva van jogai (és munkája) gyakorlásában. Miután a marsall leszerelte a támadót, a kapitánnyal közösen döntenek a további teendőkről - vázolják a reményeik szerint be nem következő jövőt a szakemberek.

Akik inkább vezényelnének légimarsallokat a Malév-gépekre, mintsem hogy felvállalják a konfliktust az amerikaiakkal, azt is hangsúlyozzák: az USA hivatalainak minden egyes kérését külön esetként kezelik majd. Így nyilván lesz példa arra, hogy eleget téve a felhívásnak egy vagy több marsallt ültetnek a gépre, ahogyan előfordulhat az is, hogy biztonsági megfontolásból inkább törlik a járatot.

RÁDI ANTÓNIA