Beleszólásszabadság

Utolsó frissítés:

Valószínűleg az Alkotmánybíróság elé viszi néhány egyház az új esélyegyenlőségi törvényt, amely szerintük túl nagy beleszólást enged ügyeikbe az államnak. A vita a Károli Gáspár Református Egyetemen kicsapással fenyegetett homoszexuális hallgató ügye kapcsán parázslott fel.

Rövidesen kultúrharc törhet ki az állam és az egyházak között a jövő héten hatályba lépő esélyegyenlőségi törvény, illetve a homoszexualitás megítélése miatt. Az egyházak egy része azt fontolgatja, hogy az Alkotmánybírósághoz fordul az új esélyegyenlőségi szabályok miatt, míg egy melegszervezet bírósági eljárással fenyegette meg a Károli Gáspár Református Egyetem (KGRE) hittudományi karát egy, a homoszexualitásról szóló s a Biblián alapuló állásfoglalás miatt. Ha az egyetem nem vonja vissza közleményben a tanulmányt, akkor az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt közérdekű bírság kirovását kezdeményezi vele szemben - közölte a Háttér Társaság a Melegekért Egyesület. A vita nyilvánvalóan eszkalálódni fog, mivel a református egyház zsinata várhatóan tavasszal napirendjére tűzi a homoszexualitás egyházon belüli megítélésének kérdését.

A vitához a gyúanyagot Csatádi Gábor ügye szolgáltatta. A KGRE lelkészképzésében részt vevő, mozgássérült és többszöri öngyilkossági kísérleten átesett diákot homoszexualitása miatt a Hittudományi Kar kari tanácsa határozatában az egyetemről való eltávolítással fenyegeti. Magyar Bálint oktatási és Lévai Katalin esélyegyenlőségi miniszter szerint a döntés sérti az alkotmányt, a felsőoktatási, illetve a már elfogadott esélyegyenlőségi törvényt, míg az egyetem a református egyház Biblián alapuló alapelveire, valamint egy lelkésztől elvárható erkölcsi követelményekre hivatkozik. A diák bíróság elé vitte az ügyet.

Az egyetemen évek óta tudtak Csatádi hajlamairól, minthogy azt nem is nagyon titkolta társai és néhány tanár előtt, tavaly nyáron pedig - református lelkészhallgatói minőségében - részt vett a Sziget Fesztivál homoszexualitásról szóló programjában. Valószínűleg itteni szereplése, illetve Szűcs Balázs negyedéves lelkészhallgatónak a Népszabadságban a témáról megjelent cikke volt az, ami miatt a kar diákjai levélben kérték a dékánt, illetve az egyetem fenntartóját, a Dunamelléki Egyházkerület püspökét, Bogárdi Szabó Istvánt, foglaljanak állást a homoszexualitásról, illetve arról, homoszexuális hallgatóból lehet-e lelkész. Bár Roboz Péter, a kar hallgatói önkormányzatának elnöke a HVG kérdéseire nem kívánt válaszolni, információink szerint a diákok is készítettek javaslatot a homoszexualitás egyházon belüli megítélésére. A kari tanács ennek a kérdésnek megvitatására ült össze tavaly októberben, s eredetileg nem is hívták oda Csatádit, aki viszont a kar dékánjával való beszélgetése után mégis részt vett az ülésen. Ott vállalta másságát, ezért a tanács el akarta távolítani őt az intézményből, Budapesten ugyanis, aki ezen a karon végez, mindenképpen lelkészdiplomát kap. Más református felsőoktatási intézményekben arra is van lehetőség, hogy valaki teológusként végezzen, ezért fel is ajánlották Csatádinak, hogy a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen szerezzen ilyen diplomát. Ő ezt nem fogadta el, felvetette viszont, hogy ha lelkészdiplomát kapna is, lemondana a lelkészségről. Ezt viszont az egyetem utasította el, mert aki elvégzi ezt a szakot, azt - információink szerint - előbb-utóbb fel is szentelik lelkésznek. A kari tanács - amely a lelkészségre való alkalmatlansággal indokolta döntését - november végén megerősítette korábbi határozatát, csak ekkor már nem 6:4, hanem 9:1 arányban. Arról is döntöttek azonban akkor, hogy 2004. január 31-éig Csatádi hallgatói jogviszonyát nem bontják fel, hogy egy teológiai szakkal rendelkező egyházi egyetemen folytathassa tanulmányait.

A Hittudományi Kar azóta kialakította véleményét arról is, hogyan értékeli a homoszexualitást. "Készek vagyunk vállalni a szembenállást a társadalom általános vélekedésével, ha az Isten Igéjéből más meggyőződésre jutunk" - áll a dokumentumban, amelynek első pontjában megállapították: a homoszexuális viselkedést a Biblia egyértelműen Isten rendje elleni véteknek nevezi. Az egyháznak missziói küldetése van a homoszexuálisokhoz, mint minden más Istentől elidegenedett emberhez, ám "nem keltheti azt a látszatot, mintha a homoszexuális életvezetés Isten akaratával a legkevésbé is összeegyeztethető lenne" - szögezi le a dokumentum. Az állásfoglalás a nemzetközi protestáns szakirodalomban nem biztos, hogy megállná a helyét: egyre több ugyanis a homoszexuális kapcsolatot jóváhagyó lelkész, sőt a lelkészek homoszexualitása is nyílttá vált az utóbbi évtizedekben több protestáns, közte református felekezetben is. Számos egyházban a monogám homoszexuális kapcsolatot ismerik el, tehát a hűtlenséget ebben a vonatkozásban éppen úgy elítélik, mint a heteroszexuális kapcsolatokban.

A Csatádi-ügy lényege, hogy az egyházi egyetemek hitéleti képzésükben előírhatnak-e más feltételeket, mint a többi szakra járó hallgatóknak. Magyar Bálint oktatási miniszter az alkotmányra hivatkozott, mint amely nemre, fajra, vallásra való tekintet nélkül biztosítja a felsőfokú oktatásban való részvételt, s az egyházakra utalva megjegyezte, "az alkotmány, a magyar törvények nem írhatók felül holmi házszabályokkal, belső rendelkezésekkel". Márpedig nyilvánvaló, hiába jelentkezne megfelelő végzettségű nő mondjuk katolikus papnak vagy rabbinak Magyarországon, hiszen az adott egyházi szabályok ezt nem teszik lehetővé. Egyébként minden egyházi egyetem megfogalmaz valamilyen erkölcsi kívánalmat is a diákjaival szemben, a Hit Gyülekezetének főiskolája, a Szent Pál Akadémia például a felsőoktatási jelentkezési kézikönyvben is kikötötte, hogy hozzájuk a felvétel feltétele "bizonyos erkölcsi normák megtartásának vállalása a tanulmányok ideje alatt". Arról nem is beszélve, hogy e főiskola valószínűleg az egyetlen Magyarországon, amelyre való jelentkezéskor az asszonyoknál feltétel a házastárs írásbeli ajánlása.

Az egyházi felsőoktatási intézmények eljárása nem mindig fér bele a felsőoktatás általános szabályaiba. A helyzetet bonyolítja az új esélyegyenlőségi törvény, amely kimondja ugyan, hogy rendelkezései nem terjednek ki "az egyházi jogi személyeknek az egyházak hitéleti tevékenységével közvetlenül összefüggő jogviszonyaira", ám számos olyan egyházi tevékenység van, amely ebbe a megfogalmazásba nem fér bele. Ezt a törvény is elismeri, ezért az oktatásban például az általános esélyegyenlőségi szabályok alól felmentést kaptak azok az intézmények, amelyek csak egyik nembeli tanuló számára szerveznek oktatást. A kivételezés nem vonatkozik viszont az oktatók alkalmazására. "A törvényből az egyházakat jobb lenne kihagyni, hiszen például egy tanár felvételénél náluk más szempontok érvényesülnek, mint a világi iskoláknál" - mondta a HVG kérdésére Szebik Imre evangélikus püspök, aki szerint saját erkölcsi szempontjaikat is meg kell fogalmazniuk a tanárokkal szemben, ezt azonban az esélyegyenlőségi törvény miatt nem tehetnék majd meg.

RIBA ISTVÁN