A nagy erők felvonultatása és a többéves előkészítő munka tükrében soványka eredménynek tűnik a népesedési kormánybizottság által a múlt héten közzétett népesedéspolitikai programkoncepció. A társadalmi vitára bocsátott anyagban kevés a konkrétum, s a kitűzött célok is homályosak.

Kedvezően befolyásolhatja az általános iskola első négy osztályában tavaly bevezetett buktatási tilalom a magyarok gyermekvállalási hajlandóságát. Javulhatnak a magyarok életesélyei - s így a halálozási mutatók is - a kormány olyan intézkedései révén, mint a szelektív hulladékgyűjtés fejlesztéséhez vagy a megújuló energiaforrások felhasználásához (például napkollektorok beszerzéséhez) nyújtott állami támogatás. Egyebek közt ilyen összefüggések is olvashatók a kormány népesedéspolitikai koncepciójában.

Miközben a dokumentum készítői a demográfiai helyzet alakulásával meglehetősen távoli asszociációktól sem riadtak vissza, a jövő teendőit felvázoló koncepcióba "belapátoltak" olyan intézkedéseket is, mint például az akadálymentes környezet megteremtése, amely - való igaz - a "babakocsis anyák" érdekeit is szolgálja. De visszaköszönnek a dokumentumban a kabinet tavaly nyáron elfogadott, Elsőbbséget a gyerekeknek! elnevezésű cselekvési programjában megfogalmazottak is (HVG, 2003. július 26.), így például az, hogy - egyebek mellett pelenkázók kialakításával, a kapcsolók áthelyezésével - könnyebbé kell tenni a közintézmények használatát a gyerekek, gyermekesek számára.

Túlságosan sok idő telt el - kevés látható eredménnyel - a még az előző kormányzati ciklusban, 2001-ben életre hívott népesedési kormánybizottság működésének kezdete óta (HVG, 2002. szeptember 28.), és a program szerkesztői vélhetően már csak ezért is illendőnek tartották, hogy ennyi előkészület után tekintélyes terjedelmű anyag szülessék. "Komoly méretet" kellett produkálni azért is, mert a koncepciót egy olyan rangos testület jegyzi, amelynek feje a mindenkori miniszterelnök, s amelyben az elmúlt három évben - rövidebb-hosszabb ideig - nem kevesebb mint 28 miniszter és 13 felkért szakember dolgozott (lásd Névsor című írásunkat), jelenlegi titkára pedig - Szekeres Imre (MSZP) - politikai államtitkárként látja el feladatait. A kedvezőtlen demográfiai trendeket - a népesség csökkenését és öregedését - bemutató (a 21 oldalnyi leíró jellegű mellékletet nem számítva 39 oldalas) program önmagában nem is lenne kevés, ha a terjedelem jelentős részét nem a már fentebb idézettek, illetve olyan kommunikációs panelek foglalnák el, mint a "tudás alapú társadalom létrehozása", "az egészségtudatosság erősítése", "élethosszig tartó tanulás", "nagyobb esély, nagyobb jólét".

Konkrét javaslat alig-alig bukkan fel az anyagban. Még ahol nyilvánvaló helye lenne a gyakorlatias megközelítésnek, az egyértelmű beszédnek, ott is általában olyan megfogalmazásokkal térnek ki a szerzők a feladat elől, mint például az, hogy "figyelmet érdemel a terhes nőknek és gyermekes anyáknak, az egyenlő esélyt biztosító bánásmód jó gyakorlatainak (good practices) terjesztése". A konkrétumok hiánya miatti bírálatokat jó előre kivédendő, a dokumentum készítői hangsúlyozzák, hogy a kormány múlt évi utolsó ülésén elfogadott koncepció csak az első fázisa a népesedéspolitikai program elkészítésének, s erre a következő hónapokban lezajló társadalmi vita tapasztalatai alapján ráépül még a kabinet intézkedési terve. Ami persze praktikusan azt jelenti, hogy végrehajtható, a jelenlegi parlamenti ciklus végén számon kérhető népesedéspolitikai program aligha várható. Az újsághirdetésként a múlt héten rövidített formában is közzétett dokumentum a szerkesztők ars poeticája szerint nem akar több lenni, mint ami "egyfelől elvi, politikai irányokat rögzít, másfelől a politikai cselekvés gyakorlatias irányát is kijelöli".

Csakhogy még a cél kijelölése sem teljesen világos. A dokumentum nem foglal állást abban, milyen megfontolások vezetik a kormányt, amikor befolyásolni akarja a népesedési folyamatokat: gazdasági érdekből teszi-e ezt, hogy ne boruljon fel az aktívak és inaktívak közti egyensúly, vagy közrejátszanak benne magasztosabb célok is, például a nemzet fennmaradásáért való aggodalom. Miként homályban marad az is, milyen állapot elérése a cél. Pedig korántsem mindegy, hogy a népesség reprodukciós képességének visszaállítása-e a kitűzött feladat, vagy csak a fogyás ütemének megállítása. A jelenlegi születésszám (lásd ábránkat) mellett ugyanis megközelítőleg száz évre kellene feltornászni az emberek várható élettartamát a mostani, 10 millió körüli népességszám fenntartásához, vagy a teljes termékenységi arányszámot - vagyis hogy egy nő hány gyermeket szül az élete során - kellene 1,3-ról három fölé növelni.

A koncepció már a kiinduló helyzet rögzítésekor beéri olyan demográfiai közhelyekkel, hogy a "magyarok gyermekszeretők", - azaz csak a körülmények miatt vállalnak kevesebb gyermeket a tervezettnél -, ami ráadásul már régen nem teljesen igaz. A dokumentum például nem vesz tudomást a Magyarországon is terjedő tudatos gyermektelenségről. Míg ezt a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) egy évtizeddel ezelőtt készült vizsgálatai szerint még csak a felnőttek kevesebb mint 3 százaléka ismerte el szalonképes álláspontnak, egy tavalyi felmérés szerint a 25 évesnél fiatalabb nők 10 százaléka, a hasonló korú férfiaknak pedig több mint 15 százaléka így is tervezte leélni az életét.

Még súlyosabb hiányosságnak tűnik, hogy a dokumentum nem foglalkozik a párkapcsolati formák megváltozásából eredő sajátosságokkal sem - ami nem azt jelenti, hogy pro vagy kontra állást kellene foglalnia a házasság vagy az élettársi kapcsolatok preferálása mellett, ám a jövőbeni intézkedések "irányát" meg kellene hogy határozza. Ezt a témakört a koncepció gyakorlatilag elintézi azzal, hogy "felülvizsgálandóak azok az indirekt módon megjelenő normák és minták, amelyek a jelenkori társadalmi körülményekhez inadekvát férfi-női, családi és együttélési modelleket jelenítenek meg az olvasókönyvekben és más iskolai tananyagokban". Érthetetlen az is, miként maradhatott ki egy népesedési folyamatokkal kapcsolatos anyagból a terhességmegszakítások problémaköre.

A meglehetősen mozaikszerű koncepcióból még a prioritásokat is nehéz kihámozni. Egy fontosabb "sodrásirány" a "női esélyek jobbítását célzó feltételrendszer megteremtése" - így például a nők részmunkaidős foglalkoztatása, munkába való visszatérésének megkönnyítése, illetve a hátrányos megkülönböztetésük elleni küzdelem. A gyermekvállalás kockázatát hangsúlyosan egyfajta munkaerő-piaci problémaként kezelő koncepcióból ugyanakkor szinte teljesen hiányoznak a férfiak, az apák. Pedig például a skandináv országok példája azt mutatja, hogy azoknál a családoknál, ahol az első gyermek születésekor az - esetleg munka nélküli - apa vette igénybe a gyermektámogatási formákat, ugrásszerűen megnőtt a második gyermek születésének valószínűsége.

A koncepció központi kérdésként kezeli a "munkahely vagy gyereknevelés" csapdahelyzet feloldását, a szerzők azonban ezzel valójában egyetlen társadalmi csoport, a felsőfokú végzettségűek helyzetét tekintik kiindulási alapnak. Az idevágó hazai kutatásokból - mint azt a Századvég folyóirat legutóbbi számában közölt népesedéspolitikai összeállítás is alátámasztja - az derül ki, hogy az elmúlt évtizedben nem a diplomás társadalmi csoportban, hanem a középfokú végzettséggel, érettségivel, szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkezők körében esett vissza leginkább a termékenység. Nekik pedig nem annyira a munkaerőpiacra való visszatérés a fő problémájuk, nem a karrierjüket féltik, hiszen - leegyszerűsítve - "pénztárosi állás mindig lesz", hanem az, hogy a támogatásokból nem tudna megélni a család, ezért nem adhatják fel, még átmeneti időre sem, a munkahelyüket.

A családtámogatásokkal kapcsolatban a koncepció tartalmaz előremutató javaslatokat: bevezetnék például a "negatív jövedelemadót" (azaz a családi adókedvezményeket jövedelmük alapján levonni nem tudó szülők pénzben kapnák meg, amit kedvezményként nem tudnak érvényesíteni). Meghonosítanák továbbá a differenciált családi pótlékot, ami - tekintettel arra, hogy a gyermekszegénység a felmérések szerint elsősorban a legkisebbeket érinti - emelt összegű ellátást biztosítana a gyermek 6 éves koráig. Olyan politikai-gazdasági miliőben azonban, amelyben időről időre felmerül a gyermekneveléssel kapcsolatos alanyi jogú juttatások megnyirbálásának ötlete (a múlt héten épp az SZDSZ pedzegette ezt), minden pozitív intézkedés csak átmenetinek tűnik fel, amire hosszabb távon - márpedig a gyermeknevelés ilyen - nemigen lehet alapozni.

Pusztán "önerőből" aligha fog sikerülni a demográfiai mutatók javítása, ezzel a koncepció is számol. A migrációról szóló fejezet ugyanakkor azt az optimista forgatókönyvet tekinti alapnak, hogy Magyarország célország lesz az unióból és más országokból érkezők számára, a magyar fiatalok pedig - ha rövidebb-hosszabb időre elhagyják is az országot - a külföldön szerzett tudást a honi munkaerőpiacon fogják hasznosítani. Az ehhez szükséges feltételek biztosításáról azonban többnyire ismét csak általánosságokat lehet olvasni: befogadónak, toleránsnak kell lenni. De utópiának tűnik az is, hogy Magyarország képes lesz olyan migrációs politikát folytatni, amely egy időben tudja vonzó letelepedési célponttá tenni az országot, úgy, hogy közben gyengülhet a határon túli magyar értelmiségre gyakorolt elszívó hatás.

DOBSZAY JÁNOS

Társadalom

Névsor

A népesedési kormánybizottságnak a kulturális és tudományos életből felkért szakértői:Balogh János ökológus...

Nem fizetett Juhász Péternek a Pesti Srácok, végrehajtást kér a volt politikus

Nem fizetett Juhász Péternek a Pesti Srácok, végrehajtást kér a volt politikus

Radikálisan átszabná saját hivatalait az Orbán-kormány

Radikálisan átszabná saját hivatalait az Orbán-kormány

Hatalmas csalódás, ami 30 év után most kiderült a szobanövényekről

Hatalmas csalódás, ami 30 év után most kiderült a szobanövényekről

Vendégmunkások, török és magyar gazdasági sikerek, szexualitás az alaptantervben – záporoznak a kérdések a Parlamentben

Vendégmunkások, török és magyar gazdasági sikerek, szexualitás az alaptantervben – záporoznak a kérdések a Parlamentben

160-nal száguldozott Debrecenben, szörnyethalt két motoros

160-nal száguldozott Debrecenben, szörnyethalt két motoros

Nácik és antifasiszták vonultak fel Bielefeldben

Nácik és antifasiszták vonultak fel Bielefeldben