Lehet, hogy még hosszabb ideig egy óbudai műteremben marad az 1941-ben öngyilkosságot elkövetett magyar miniszterelnök, Teleki Pál 2001 ősze óta felavatásra váró, nagyrészt költségvetési pénzekből készült bronzszobra. A Teleki Pál Emlékbizottság ügyvezető titkára, a 87 éves Csicsery-Rónay István a HVG-nek a múlt hét közepén még azt mondta: terveik szerint az emlékművet a magyar és a lengyel államfő jelenlétében április 3-án szenteli fel a budai Várban az esztergomi érsek és a budapesti pápai nuncius.

A szobor engedélyezési eljárását azonban több tiltakozó nyilatkozat hatására múlt szombaton felfüggesztette Demszky Gábor főpolgármester, aki két nappal korábban a mű felállítása ellen elsőként fellépő Fellegi Ádám zongoraművésznek még azt írta: "Úgy gondolom, a 20. századi magyar történelem e fontos szereplője valódi felelősséget érzett tiszte iránt. Olyannyira, hogy amikor úgy látta, az általa választott út súlyos történelmi tévedéshez vezetett, levonta ennek a végső személyes következményeit. (...) Számomra (ez) azt jelenti, hogy van, létezhet erkölcsi magaslat a politikában is, megtestesítője pedig tiszteletet érdemel."

A Rieger Tibor által alkotott, 16 millió forintba került szobor felállítása fölött egyébként a korábbi államfő és az előző miniszterelnök, Göncz Árpád és Orbán Viktor vállalt eredetileg fővédnökséget - az utóbbi helyét később Mádl Ferenc jelenlegi köztársasági elnök foglalta el. A szobor 2001 tavaszi ünnepélyes alapkőletételén többek közt Szabad György 1990-1994 közötti házelnök is megjelent.

Nem könnyű eldönteni, mit is kell tennie ilyen helyzetben egy liberális városvezetésnek - ismerte el a HVG-nek nyilatkozva még a főpolgármesteri vétó bejelentése előtt, de már a tiltakozó akciók beindulása után Pető Iván belvárosi parlamenti képviselő, az Országgyűlés kulturális bizottságának elnöke. A szabaddemokrata politikus azt mondta: személyes ízlésével ellentétes volna, ha szobrot kapna a fővárosban egy, a hazai zsidóság diszkriminációját elrendelő politikus. Sajnálatosnak tartotta ugyanakkor, hogy az emlékművet finanszírozó alapítvány 1999-es életre hívásakor, majd az alapkőletétel alkalmával még nem bontakozott ki különösebb társadalmi akció a szobor felállításának terve ellen. A történész honatya kitért arra is, hogy kétségkívül bizonyos analógia vonható például a Parlament közelében már közel egy évtizede emlékművel rendelkező, kommunista meggyőződése mellett mindvégig kitartó Nagy Imre, illetve a politikai pályáját önként vállalt halállal lezáró Teleki között.

Teleki Pál államférfiúi teljesítményéről a rendszerváltás első pillanatától kezdve viták folynak. A Hild tértől a Szabadság térig vezető Október 6-a utcát a kilencvenes évek elején például azért nem keresztelték vissza Teleki Pál utcára, mert azt a szabaddemokrata "Ráday Mihály barátom nem engedte" - mesélte a HVG-nek Katona Tamás történész, 1990-1994 közötti MDF-es politikai államtitkár. A Horthy-korszakban kétszer (1920-1921; 1939-1941) is miniszterelnökségi tisztséget betöltő Teleki sokak számára mindmáig az intézményes, nemzeti érzelmű antiszemitizmus szimbóluma. "Miniszterelnökségéhez tapad a 20. században a világ első zsidóellenes törvénye, az 1920-as numerus clausus, továbbá a zsidókat másodrendű állampolgárrá minősítő 1939-es második zsidótörvény hatálybalépése, valamint a házassági korlátozásokat tartalmazó 1941-es harmadik zsidótörvény előkészítése" - szögezte le múlt heti nyilatkozatában a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége. Az egykori kormányfő "politikai tévedéseivel", a klasszikus jogállamiságtól eltérő jogalkotásban való részvételével egy 1991-es konferencián Antall József sem vállalt közösséget. A volt miniszterelnök Göncz Árpáddal és Szabad Györggyel együtt koszorúzta meg ugyanakkor elődje gödöllői sírját.

Hogy "eredendő bűne" ellenére miért tartják a világnézetileg olykor egymással szemben álló pártokhoz tartozó személyiségek (a szoborállítást a HVG információi szerint eredetileg támogatta Hiller István kultuszminiszter, MSZP-alelnöke) is a 20. század egyik nagy formátumú államférfijának Telekit, arra magyarázat lehet, hogy életművének többféle olvasata van. A legenda szerint az egykori kormányfő haláláról értesülve Churchill brit miniszterelnök kijelentette: a háború utáni békekonferencia asztala mellett Telekire emlékezve üresen kell majd hagyni egy széket.

A "tanár úr" első miniszterelnökségét a történészek ma többnyire úgy értékelik, hogy a tanácsköztársaság után a szikár gróf tette meg az első lépést a szélsőjobboldal megfékezése és a társadalmi konszolidáció érdekében. Emberi tulajdonságai közül kortársai puritanizmusát, szerénységét, hazaszeretetét emlegetik. "Nem gondolkodott hatalomban, párthívekben, csak hívekben és főleg tanítványokban, nem többségben, hanem befolyásban" - írta halála után egyik hallgatója. Teleki máig erős kisugárzása nyilván összefügg azzal is, hogy az 1921 és 1938 között tanárként, kutató földrajztudósként működő professzor a hazai cserkészmozgalom mentoraként egyik irányítója volt a Horthy-korszak elitkiválasztásának. "Mi nem Teleki Pált, a politikust ismertük meg - írta utóbb Boldizsár Iván, a harmincas évek fiatal szociográfus-nemzedékének tagja -, nem is tudtuk, hogy (...) ő vezette be az egyetemi zárt számot, a numerus clausust. Mi egy rendkívül gyors észjárású, kedves, modern, fiatal férfit ismertünk meg benne, aki velünk együtt szállt csónakba a Dunán, és mászott hegyet, és vitte hátizsákját." Kosáry Domokos egy - akadémiai elnöksége idején tartott - előadásában pedig arról beszélt: Teleki mentette meg az 1920-as évek elején az Eötvös-kollégiumot, amikor azt, mint a szabadgondolkodás fészkét, meg akarták szüntetni.

Második miniszterelnöksége idején Teleki külpolitikáját a revíziós igények érvényesítése és a "fegyveres semlegesség" álláspontja határozta meg. Varsóban évek óta egy róla elnevezett utca emlékeztet arra, hogy Lengyelország 1939-es lerohanása után a magyar miniszterelnök titokban magyar légiót szervezett a lengyel hadsereg támogatására, majd megnyitotta a határt több tízezer lengyel menekült előtt. A harmincas évek végi nyilas előretörés idején pedig Teleki a háttérből állítólag sokat tett azért is, hogy tanítványai röplapokkal, pamfletekkel hívják fel a fasiszta veszélyre a közvélemény figyelmét.

A városházi koalíció előtt Demszky hét végi döntése óta két út áll. A szobor felavatását korábban egyhangúan támogató kulturális, illetve városképvédelmi bizottság kormánypárti tagjai dönthetnek úgy, hogy utólag leszavazzák saját magukat, s ezzel visszavonják a határozatot. Valószínűbb azonban, hogy a Teleki-ügyben a fővárosi közgyűlés mondja majd ki a "végső" szót. Gy. Németh Erzsébet szocialista frakcióvezető szerint ez lett volna eleve a jogszerű megoldás, hiszen a Teleki-szobor nyilvánvalóan nem a földrajztudósnak, hanem a politikusnak állít elsősorban emléket, így a döntés a közgyűlés kompetenciája. Bőhm András, az SZDSZ fővárosi frakcióvezetője arra a kérdésre, hogy az emlékmű felállításáról tartandó voksoláskor személy szerint milyen álláspontra helyezkedik, a HVG-nek azt válaszolta: "A mai magyarországi realitásokat figyelembe véve nemmel fogok szavazni, de ez nem lesz egy diadalmas nem."

BABUS ENDRE