Az EU jelenlegi 15 tagállamában minden negyedik embernek szent meggyőződése, hogy az évi mintegy 100 milliárd eurós közösségi költségvetés legnagyobb részét az uniós intézmények puszta működtetésére és a hivatalnokok fizetésére fordítják - derült ki a közelmúltban egy Eurobarometer-felmérésből. A valóság ezzel szemben az, hogy az EU adminisztratív kiadásai az éves büdzsé durván 5 százalékára rúgnak. A brüsszeli eurokraták képtelenek megváltoztatni a közhiedelmet, amely a közösségi intézményrendszert valamiféle minden határon túldagadó vízfejnek látja. Holott - mondják - a jelenleg mintegy 380 millió, a bővítés után 450 millió polgárt szolgáló EU-adminisztráció nagyjából annyi közalkalmazottat foglalkoztat, mint egy közepes európai város, vagyis összehasonlíthatatlanul kevesebbet, mint például az USA szövetségi kormánya.

Az egyszerűség kedvéért, ám megtévesztően, időnként az unió "kormányának" titulált, mintegy 17 ezer alkalmazottat - ezen belül hozzávetőleg egyötödnyi tolmácsot és fordítót - foglalkoztató Európai Bizottság (EB) dolgozza ki a közösségi jogszabálytervezeteket, amelyeket azután a Miniszteri Tanács és az Európai Parlament fogad el: az előbbit 2,5 ezer, az utóbbit 3,5 ezer fős brüsszeli apparátus segíti. Ám az EB - az "igazi" kormányoktól eltérően - végrehajtó, államigazgatási feladatokat közvetlen formában csak viszonylag szűk körben lát el. Ilyen például a versenyszabályozás, hiszen bizonyos méret fölött az európai vállalatoknak egyenesen az EB-től kell fúzióengedélyt kérniük. Egyébként azonban a brüsszeli testület feladata a kormányok ellenőrzésére korlátozódik: az alapszerződés őreként garantálni köteles, hogy minden tagállam "odahaza" betartsa és betartassa a közösen elhatározott törvényeket, a nekik átutalt közösségi pénzeket pedig szabályszerűen költse el, és ha nem így van, az orrukra koppintson, például eljárást kezdeményezzen ellenük az Európai Bíróságon.

Uniós közigazgatás tehát nem létezik, pontosabban az valójában nem más, mint az egyes tagországok saját kiterjedt államigazgatási apparátusa. Az EB-nek nincsenek a tagállamokban önálló adminisztratív részlegei, netán "helytartótanácsai", Brüsszel mindössze egy-egy úgynevezett képviseleti irodát tart fenn, alapvetően információs feladatokkal. Az EB 17 ezer hivatalnokának elsöprő többsége a belga fővárosban dolgozik, kis részük pedig kihelyezett egységeknél, mint például a luxembourgi Eurostat - a közösségi statisztikai hivatal - vagy az EB brüsszeli fogyasztóvédelmi főigazgatóságának égisze alá tartozó írországi állat-egészségügyi iroda, amelynek másfél száz felügyelője jogosult rajtaütésszerű ellenőrzéseket végezni az EU-n belüli, illetve az unióba való exportra felhatalmazott külföldi vágóhidakon és húsüzemekben.

Az alapszerződés a korai közösségi intézményeket a Brüsszel- Strasbourg-Luxembourg "háromszögbe" telepítette, az utóbbi másfél évtizedben azonban - különféle politikai alkuk eredményeként - az újonnan születő intézmények kezdtek "kirajzani" ebből a térségből. A leglátványosabb fejlemény, hogy az Európai Központi Bank székhelye Frankfurt lett. A kormányfők közti csereberének azonban alkalmatos tárgyaivá váltak a szaporodó úgynevezett decentralizált közösségi hivatalok, amelyek egy-egy viszonylag szűk szakmai területen látnak el ritkán hatósági, jobbára az egyes nemzeti hatóságok munkáját koordináló, információgyűjtő és -elemző funkciókat.

Tavaly decemberben a kormányfők újabb tíz decentralizált szervezet életre hívásáról döntöttek, ám az egyezség nem ment "ütésváltás" nélkül, a kergemarhakór nyomán felállított Európai Élelmiszer-biztonsági Hivatalt ugyanis Finnország és Olaszország egyaránt magának követelte. Két éve uniószerte derültséget keltett, hogy az új hivatal Pármába telepítéséért oroszlánként küzdő Silvio Berlusconi olasz miniszterelnök azzal lobbizott kormányfő kollégáinál, hogy "a finneknek fogalmuk sincs a sonkáról", mire a finnek azt üzenték vissza, hogy "az olaszoknak viszont fogalmuk sincs a munkáról". Berlusconi végül is kiügyeskedte, hogy a hivatalt mégis kedvenc városa kapja, míg Helsinkinek a Vegyianyag-ellenőrzési Hivatal felállításának hálás szerepe jut.

A jövőben létrehozandó hasonló közösségi hivatalok székhelyének kiválasztásakor előnyben részesítik majd az új tagállamokat - ígérték a kormányfők. A harc már meg is kezdődött: a 2005-ben mintegy hatvan fővel és 6 millió eurós költségvetéssel induló, oktatási és koordinációs feladatokat betöltő Európai Határőrizeti Hivatalra már a magyar és a lengyel kormány is benyújtotta igényét.

KOCSIS GYÖRGYI / BRÜSSZEL