"A politika rátenyerelt az irodalomra" - szinte minden, a HVG által megkérdezett irodalmár ezt hangsúlyozta az elmúlt hetek viharos történéseit értékelve, amelyek oda vezettek, hogy hétfőn az írószervezetek belviszálya miatt megszakadtak a tárgyalások a kulturális minisztériummal. A múlt év végén még sikerült az írókat képviselő nyolc országos szervezetnek közös fellépéssel asztalhoz ültetnie a tárca vezetőit, hogy tárgyaljanak az íróknak és szervezeteiknek nyújtott támogatásokról és ezek jogszabályi kereteiről. Döbrentei Kornél költőnek a Tilos Rádió előtti januári tüntetésen elhangzott beszéde s az azt követő botránysorozat azonban mostanra szétzilálta az írószervezetek együttműködését.

A hétfői kudarcot közvetlenül az okozta, hogy az egységes íródelegációban, az Irodalmi Kerekasztalban részt vevő egyik szervezet, a Magyar Írók Egyesületének elnöke, Gyurkovics Tibor tagja az Alternatív Magyar Művészeti Díj Alapítvány kuratóriumának is, amely a múlt héten éppen Döbrenteinek ítélte oda az 5,2 millió plusz 1 forinttal járó úgynevezett alternatív Kossuth-díjat. A döntés megítéléséből fakadó írócsetepaté a megrökönyödött minisztériumi tisztviselők előtt kezdődött, aztán az irodalmárok "belső tanácskozássá" alakították át a megbeszélést, ezzel egy időre véget vetve a tárcával folyó tárgyalásnak.

A mostani viták Döbrentei január 11-ei beszédére vezethetők vissza, amely nyomán az egykor nagy tekintélyű Magyar Írószövetség (MÍ) a szakadás szélére jutott. Először Parti Nagy Lajos költő jelentette be nyílt levélben kilépését a szövetségből a választmányi tag Döbrentei szavai miatt, őt követte Nádas Péter, majd február 6-án 23-an (így például Konrád György, Kornis Mihály, Kukorelly Endre, Lengyel Balázs) szintén nyílt levélben követelték a szövetség elhatárolódását Döbrenteitől, illetve azt szerették volna elérni, hogy az MÍ vezetése bírja rá a költőt a választmányi tagságról való lemondásra. Döbrentei egyes mondatait a nyílt levelet aláíró 23 írószövetségi tag "gyűlöletre uszító, alig kódoltan antiszemita" beszédnek minősítette; a költő tagadja, hogy az ilyen lett volna (sőt feljelentéssel fenyegette meg kollégáit). Kétségtelen, a szöveg inkább a kék madarakként jellemzett "kemény mag", azaz az SZDSZ ellen szól, ám többen, Döbrentei korábbi megnyilvánulásaira is hivatkozva, úgy vélik, a költő csak kódolta mondanivalóját. Tábor Ádám költő, a huszonhármak egyike szerint "lehet, hogy sokkal kódoltabb volt ez a szöveg, mint a korábbiak, de több ezer felkorbácsolt indulati állapotban lévő ember előtt hangzott el, akik nem sokkal később a videofelvételek tanúsága szerint dekódolták is a szöveget, és eddig csak focimeccseken tapasztalható módon kiabáltak".

Az írószövetség vezetése nem engedett a követeléseknek, kifejtette, hogy nem kívánja a gondolatrendőrség szerepét betölteni, s a Kalász Márton vezette elnökség javaslatára a 71 tagú választmány múlt kedden úgy döntött, nem határolódik el Döbrenteitől. Mindössze egy tag - Lengyel Balázs - voksolt az elnökségi indítvány ellen, s hárman tartózkodtak (igaz, sokan hiányoztak). A huszonhármak közül lapzártánkig csak a kárpátaljai Balla D. Károly jelentette be kilépését, a többiek még nem fogalmazták meg álláspontjukat, de az biztos, hogy hamarosan reagálni fognak a választmány döntésére.

A szövetség történetének ismeretében nem volt meglepő az eredmény. Az 1986-os közgyűlésen a most vitában álló két nagy tábor, a nemzeti-realistának, illetve liberális-posztmodernnek nevezhető írók még összefogtak, s az egyfajta párt- és kormányhűséget demonstráló alkotók közül többen - mint Moldova György, Nemeskürty István, Szabó Magda, Végh Antal - rövidebb-hosszabb időre távoztak a pártállammal szembefordulva tekintélyt szerzett szövetségből. Az 1989-es írószövetségi közgyűlésen még nagyjából együtt dolgozott a két csoportosulás, ám egy évvel később már vitáktól volt hangos a szervezet: Csoóri Sándornak a Hitel nevű folyóiratban közölt, Nappali hold című esszéje körül csaptak össze a szenvedélyek (HVG, 2002. október 18.). Annak ellenére, hogy a nemzeti oldalt fémjelző Csoóri a viták nyomán lemondott választmányi tagságáról, többen bejelentették távozásukat a szervezetből, többek között Gergely Ágnes költő és Kertész Imre író (aki rövid időre visszatért még, ám nem sokkal később véglegesen kilépett). A liberális-posztmodernista - vagy ahogy Tábor Ádám kérdésünkre megfogalmazta: nyugatos - írók azóta nem nagyon vettek részt a szövetség életében, közgyűlésekre ritkán jártak, így nem választhattak, s aki mégis bekerült a választmányba, néhány kivételtől eltekintve nem járt el oda. A szövetségi erőviszonyokban a végső változást paradox módon egy olyan döntés jelentette, amellyel minden tag egyetértett: a határon túli magyar írók is tagjai lehettek a szervezetnek, ami elsősorban a nemzetiek számára jelent újabb szavazatokat (a jelenlegi 1062 tagból 209 a határon túli).

Mindezek következtében gyakorlatilag majdnem másfél évtizede az úgynevezett nemzeti oldal irányítja a szervezetet, a közgyűlésen és a választmányban ők vannak többségben. Annak, hogy - legalábbis eddig - nem szakadt szét a szövetség, egyik oka valószínűleg az MÍ maradék nimbusza volt, hiszen mint Parti Nagy Lajos írta a távozásról szóló levelében, "ok, beszéd, nyilatkozat, s nem csak nevezett kollegáé, lett volna korábban is bőven, most szakadt el a cérna". Ugyanakkor az utóbbi évek elnökválasztásai azt jelzik, hogy a nemzetiek is szerették volna egyben tartani a szövetséget, hiszen Pomogáts Béla, illetve a jelenlegi elnök, Kalász Márton személyében olyanok kerültek az elnöki székbe, akikkel szemben egyik tábor sem viseltetett ellenérzéssel. Pomogáts az ellentéteket látva szerette volna átalakítani a szövetséget. "Valamennyi, ízlés vagy ideológia alapján szerveződött társaságnak saját egyesülete jött volna létre, s az írószövetség az ezek feletti érdekvédelmi-szolgáltató szervezet lett volna" - mondta a HVG-nek Pomogáts. A különböző írói társulások azonban nem kívántak egy másik szervezetet a fejük fölé. "Az MÍ egy a szervezetek közül, nem érdemes hierarchiát felállítani" - mondta a HVG kérdésére Csaplár Vilmos, az 1997-ben alakult Szépírók Társaságának elnöke, aki e hét elején jelentette be 1997 óta már csak formális írószövetségi tagságának megszüntetését.

RIBA ISTVÁN