"Ami eddig az asztal alatt történt, és baráti társaságok, alkalmi vagy tartós érdekszövetségek egyezkedését jelentette, az kerüljön az asztal fölé. Játsszunk nyílt lapokkal!" - így fogalmazta meg vállalásukat a HVG-nek Csontos János, az MSZP Hajdú-Bihar megyei képviselője, az Országgyűlés nemzeti lovas programot előkészítő eseti bizottságának elnöke, "civilben" hagyományőrző huszár. A hat-hat MSZP-s és fideszes, három-három MDF-s, illetve SZDSZ-s törvényhozó részvételével tavaly négypárti beadvány nyomán alakult testület - amelynek két alelnöke a Magyar Lovasszövetség oszlopos tagja, a fórumos Horváth Balázs és a hobbilovas, nem mellesleg az európai integrációs bizottság elnöki tisztét betöltő szabaddemokrata Szent-Iványi István - célja, hogy idén őszre a magyar lovas élet egészét érintő programcsomagot tegyen le a T. Ház elé. A bizottsági tagok által a sajtókapcsolatok tartásával is megbízott Csontos szerint az előterjesztés-csokorban szerepelni fog a lóversenyzés, azaz a galopp és ügetősport helyzetének rendezése (HVG, 2003. november 1.), a lótenyésztés, különösen a magyar fajták (HVG, 1996. augusztus 6.) fennmaradását és a lovas hagyományok ápolását segítő, valamint a lovas élsportot támogató program.

A javarészt magánkézben lévő lóállomány az ezredforduló után újra meghaladta a százezret (szemben az 1995-ös 70 ezres mélyponttal), és a magántőke az elmúlt 15 évben több mint 20 milliárd forintot fektetett az ágazatba. A Fidesz-kabinet alatt meghirdetett Széchenyi-terv révén pedig 600 millió forint állami pénzt fordítottak korszerűsítésre, például a téli időszak "üzemmenetét" biztosító fedeles lovardák építésére. Ugyanakkor az eseti bizottság álláspontja szerint a tradicionális sportágak felvirágoztatásához mindenképp szükség van a lovaglás tömegbázisának, a lovas turizmusnak a fejlesztésére. A törvényhozók úgy vélik, a bel- és külföldi turisták nyeregbe ültetése teremthet csak tömeges igényt. Csontos szerint a lovas turizmust ráadásul nem is kell "kitalálni", elvégre Magyarország úttörő volt annak megteremtésében, és az 1980-as évek második feléig vezette is a világranglistát.

"Az ország adottságai, a mezőgazdasági földúthálózat, a tájak változatossága és jól lovagolhatósága, a lovak képzettsége, valamint a második világháború előtt a Ludovika Akadémián végzett, több nyelvet beszélő, 50-60 évesen is kiváló karban lévő egykori lovastisztek szolgáltak hátteréül a hatvanas évek második felétől szervezett utaknak" - mondta Mausz Gotthárd üzletember, aki 1976-tól vesz részt a beutaztatásban. Szilvásvárad, Hortobágy, Mezőhegyes, Bábolna, vagyis az állami ménesgazdaságok, valamint régi termelőszövetkezeti lovardák voltak az egykori bázisok, ahová évente közel 5 ezer német, svájci, skandináv lovas turista érkezett (egy tíznapos fogathajtó-tanfolyam ára 1984-ben 3500 amerikai dollár volt). S részben nekik volt köszönhető, hogy további tízezrek utaztak Nyugatról Magyarországra, és vettek részt nézőként a különböző lovasbemutatókon, csikósprogramokon.

A lovaglótanárok kiöregedését azonban nem követte új oktatók képzése, és a lovas turizmus - kellő invesztíció híján - züllésnek indult. A HVG-nek jelenlegi érintettségükre hivatkozva név nélkül nyilatkozó egykori résztvevők szerint a nyolcvanas évek második felétől már mindenki csak kivenni akart a turizmusból, az utazásszervezők éppúgy, mint a lovasbázisok fenntartói. A lovak, a szerszámok, a szállás- és vendéglátóhelyek fejlesztése elmaradt, és sokszor már csak a magyarul is alig tudó lovászok vezették a túrázókat. A színvonal a mezőgazdasági nagyüzemeknek a kilencvenes évek fordulóján bekövetkezett válságával párhuzamban a mélypontra zuhant - fogalmaztak informátoraink. Ugyanakkor a magyar mintát átvevő spanyol és olasz lovastúra-szervezők elszipkázták a vendégeket, méghozzá úgy, hogy ugyanazokon az árakon, de jobb szállás- és kiegészítőprogram-lehetőségeket kínáltak.

A lovagoltatásra szakosodott magáncégek a kilencvenes évek elejétől gombamód szaporodtak ugyan, ám elsősorban a megnövekedett belföldi igényeket elégítették ki - úgy-ahogy. Sokan a gyors meggazdagodás lehetőségét látták ebben az üzletágban: ekkor kezdett például lovardaépítésbe a nemrég ennek kapcsán adócsalás miatt kétévi - öt évre felfüggesztett - szabadságvesztésre ítélt színész, Benkő Péter is (HVG, 2004. március 6.). "10 ezer lovat és 680 lovardát, lovaspanziót, oktatóbázist tartunk nyilván jelenleg, ebből 247 közelít a nemzetközi színvonalhoz" - állítja Lóska János, az 1998-ban létrehozott Magyar Lovas Turisztika Szövetség (MLTSZ) elnöke. Az általuk kidolgozott, a szállodák csillagaihoz hasonló, egytől öt patkóig terjedő minősítési rendszer ugyanis vizsgálja a lovas hely vendéglátásra való alkalmasságát éppúgy, mint a négylábúak képzettségi szintjét, illetve az oktatók szakmai, pedagógiai, illetve kommunikációs és idegen nyelvi felkészültségét. Az utóbbira jelenleg alig van szükség: a lovas turizmus elitjéhez tartozó 5-15 fős túracsoportokból jelenleg mindössze harminc érkezik Magyarországra évente. A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium adatai hasonló változást mutatnak: a rendszerváltásig 80 százalékban külföldiek voltak a vendégek, mára részarányuk 20 százalékra csökkent, s nem csupán azért, mert mára több mint százezerre nőtt a hazai rendszeres belföldi lovardalátogatók száma.

"A legnagyobb probléma a lovak kiképzésére és a lovasoktatásra is alkalmas szakembergárda hiánya, illetve hogy ha bizonyos gazdasági, állat-egészségügyi feltételeknek megfelel, bárki bármiféle jogosítvány nélkül nyithat igencsak veszélyes üzemnek számító lovardát" - mondta Lóska, aki szerint az elmúlt hatvan évben lovaglótanári végzettséget igazoló diplomát nem adtak ki Magyarországon. Lovászt, élsportoló-tréningező szakedzőt, lovastúra-vezetőt már képeznek az országban, sőt a Testnevelési Egyetemen idén ősztől lovaskultúra-oktatói tanúsítványt kiadó képzésre is jelentkezhetnek az érdeklődők. Ám az alapszintű oktatást - vagyis a négylábút addig csupán távolról látott kezdő lóra ültetését, a későbbiekhez elengedhetetlen alapok megtanítását - kevés kivételtől eltekintve hozzá nem értők végzik, ami nem csupán a gyenge lovaglótudás, de az előforduló balesetek miatt is aggasztó.

A tulajdonképpen négypárti lobbicsoportként működő parlamenti ad hoc bizottság a Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium, illetve az oktatási tárca alá tartozó tanintézmények vezetőit meghallgatva a lovaglótanár-képzésre is javaslatot kíván majd tenni. A fő kérdés persze az - mondta Csontos -, hogy a költségvetési szavazáskor mekkora összeget tudnak "kiszakítani" a tavaly egyöntetű akarattal létrehozott bizottság által összeállított, remélhetőleg parlamenti döntésekkel megerősített lovas programra.

VAJNA TAMÁS