"A legkevésbé sem tartok attól, hogy az ügyvéd kollégák neheztelnének rám, hiszen még bírói múltamból tudom, hogy a legproblémásabb ügyekre és ügyfelekre számíthatok" - válaszolta a HVG kérdésére Sipos Attila kunszentmiklósi közjegyző, szakmájának egyelőre egyedüli képviselője az állam által finanszírozott jogi segítségnyújtást vállalók listáján. Sipos, mint hozzátette, a szegény környéken így is gyakran ad ingyen tanácsot a rászorulóknak, s a "népügyvédi" (HVG, 2003. január 11.) megbízatást azért vállalta el, hogy értelmesen hasznosíthassa a közjegyzőség mellett megmaradó szabad szellemi kapacitását.

A tavaly október 20-án elfogadott jogszabály parlamenti expozéjában Hankó Faragó Miklós, az Igazságügyi Minisztérium (IM) politikai államtitkára azt hangsúlyozta, hogy nem elég a törvény előtti egyenlőség deklarálása, de még az sem, ha a bíróságok maguk érvényesítik az egyenlőséget, mivel a legrászorultabbak gyakran el sem juthatnak a törvényszékek elé, mert nem engedhetnek meg ügyvédet maguknak. Az április 1-jén hatályba lépő törvény szerint viszont azok számára, akiknek a családjában az egy főre jutó nettó jövedelem nem haladja meg az öregségi nyugdíj minimumát (jelenleg 23 ezer forint), a jogi segítségnyújtás számláját a költségvetés állja, míg az ennél jobb helyzetű, de a mindenkori minimálbérnél (53 ezer forint) kevesebb egy főre jutó jövedelemmel rendelkezők a költség megelőlegezését kérhetik legfeljebb egy évre, s részletekben törleszthetnek. A törvény ugyanakkor korlátozza, hogy mire vehető igénybe az állami segítség: tiltólistán vannak például a vám-, a vállalkozási vagy éppen társadalmi szervezeti tevékenységgel kapcsolatos ügyek.

A jogi segítségnyújtás a peres eljárásokra csak 2006-tól terjed majd ki, az eljárások előkészítését, a beadványszerkesztést azonban már kérhetik a rászorultak. Információhoz az IM honlapjáról is juthatnak, bár a "népügyvédre" szorulók többsége feltehetőleg nem rendelkezik internetes kapcsolattal, így számukra a segítség első eleme az lehet, hogy az alapvető felvilágosítást már az önkormányzatoknál, a bővebb információt pedig a minden megyeszékhelyen felállított igazságügyi pártfogói és jogi segítségnyújtó irodákban megkaphatják. A honlapon és az irodákban a nevek közt is lehet "válogatni", hisz az első mintegy száz bejelentkezett adatai már nyilvánosak.

Az eddig listára kerültek döntő többsége ügyvéd, rajtuk kívül a már említett közjegyző, valamint két társadalmi szervezet is meghirdette szolgáltatásait. A pécsi Nyugdíjasok Egyesülete alapvetően az időseket érintő ügyekben kínálja név szerint megadott ügyvédjének segítségét, míg a szolnoki Kisebbségi Jogvédő Egyesület egyelőre semmiféle korlátozást nem jelölt meg. Ennek magyarázatául az utóbbi szervezet ügyvédje, a jogi segítők listájára külön is bejelentkezett Pálfi Miklós, a kevés roma származású jogász egyike, hangsúlyozta: ha a diszkriminációval azt elszenvedőként gyakran szembesülni kényszerül, hogyan tehetne különbséget a segítségért hozzá fordulók között?

Az eddig jelentkezettek között több tapasztalt ügyvéd van, mint például Feldmájer Péter, aki Stadler József vállalkozó egyik védőjeként vált országosan ismertté. Az egyre nagyobb jogásztúlképzés miatt sok ügyvéd küszködik ugyan megélhetési gondokkal, de az IM által kínált 2 ezer forintos óradíjat (amit 300 forintos költségátalány egészít ki) szinte minden megkérdezett jogász rendkívül alacsonynak tartotta, így a "népügyvédi" megbízatás várakozásaik szerint tényleges megélhetést a közeljövőben aligha nyújt majd bárkinek is. Ez persze függ attól is, mekkora lesz a kereslet szolgáltatásaik iránt; az eddigi adatok szerint Budapesten és néhány megyeszékhelyen válogathatnak a jelentkezők között, míg három megyében (Vas, Tolna és Komárom-Esztergom) egyelőre senki sem hajlandó "népügyvédnek" állni.

FAHIDI GERGELY