Harmadik nekifutásra?

Utolsó frissítés:

Az Alkotmánybíróság a szólásszabadságra hivatkozva továbbra is ellenáll annak, hogy bővítsék a közösség elleni izgatás miatt felelősségre vonhatók körét: teljes egészében megsemmisítette a parlamentben múlt év decemberében elfogadott Btk.-módosítást.

A szocialista-szabaddemokrata koalíció 1996 után másodszor szerette volna módosítani a közösség elleni izgatásról szóló büntetőjogi paragrafust, ám akkor is és most is elbukott a próbálkozás az Alkotmánybíróságon (AB). Az úgynevezett gyűlöletbeszéd-törvény decemberi elfogadása egyébként csak a véletlenen, illetve ifjabb Hegedűs Loránt felmentésén múlott (HVG, 2004. november 15.). Addig ugyanis a szabaddemokraták testületileg ellenezték a szocialisták, illetve az Igazságügyi Minisztérium szándékát, a felmentő ítélet után azonban a kisebbik koalíciós párt képviselőinek egy része meggondolta magát (a törvényt így is csak 184:180 arányban fogadták el). Mádl Ferenc köztársasági elnök a törvény megszavazása után nem írta azt alá, hanem alkotmányossági kontrollt kért az AB-től.

Teljes egészében osztották az alkotmánybírák a szólásszabadság sérelmétől tartó köztársasági elnök érvelését (HVG, 2004. január 3.), sőt még soknak is tartották, hiszen a határozat végén megjegyzik, Mádl egyes tartalmi észrevételeit már nem is vizsgálták, a törvény a nélkül is elbukott. Azt mind a köztársasági elnök, mind az AB kifejtette, hogy ellene vannak a faji, etnikai, nemzeti vagy vallási közösségekkel és tagjaikkal szembeni gyűlölködésnek, gyalázkodásnak, s az ezekkel szemben való fellépés elvárható a közélet szereplőitől, ám büntetőjogi eszközöket ezek ellen csak egészen kivételesen szabad bevetni, a szólásszabadságot csak nagyon ritka esetekben szabad korlátozni. Az AB határozata szerint "minél kevesebb korlátozás nélkül érvényesülhet a véleményalkotás és -nyilvánítás joga, annál biztosabb lábakon áll az alkotmányos demokrácia".

A büntető törvénykönyv jelenleg hatályos, a közösség elleni izgatásról szóló paragrafusa szerint a bűncselekményt az követi el, aki gyűlöletre uszít. A tavalyi módosításban ezt két tényállással szerette volna helyettesíteni a kormány javaslatára az Országgyűlés: a gyűlöletre izgatással és az erőszakos cselekményre való felhívással. Az AB mindkét megfogalmazást elvetette. Bár a kormány eredetileg úgy kommunikálta az uszítás izgatással történő felváltását, hogy azok szinonim fogalmak, s csak az ítélkezés megkönnyítése végett pontosítják a szöveget, ám utóbb Bárándy Péter igazságügy-miniszter parlamenti expozéjában és több interjújában is elmondta, "a gyűlöletre izgatás jelentősen kiterjeszti az eddigi értelmezés határait". Ezt az AB is így értelmezte, s úgy ítélte meg: éppen elég, ha a gyűlöletre uszítás bűntette korlátozza a szólásszabadságot.

Az AB megerősítette, szélsőséges nézetek esetében sem lehet önmagában a közlés tartalma alapján büntetőjogilag felelősségre vonni valakit, a szólásszabadság korlátozását csak a közvetlen, belátható veszély alapozza meg, sőt arra is kitért a határozat, hogy ez a veszély nem lehet csupán feltételezés, "legalább hipotetikus visszacsatolás elengedhetetlen". Ez volt az egyik oka annak is, amiért az AB elvetette, hogy az erőszakos cselekményre való felhívás is büntethető legyen, ugyanis - fejtették ki - egy ilyen felszólítás nem jár az egyéni jogok sérelmének veszélyével, az csak elvont veszélyeztetés. A törvénymódosítás mindezek mellett vétségként szerette volna büntetni azt is, ha valaki "az emberi méltóságot azáltal sérti, hogy mást vagy másokat a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási hovatartozás miatt becsmérel vagy megaláz". Az AB itt is következetes volt: kifejtette, a gyűlöletre uszítás szintjét el nem érő közlések az alkotmány védelme alatt állnak.

A paragrafusok kilövése mellett az AB-nek, illetve a határozat előadó bírójának, Kukorelli Istvánnak arra is volt gondja, hogy kitérjen olyan kérdésekre is, amelyek e törvénymódosítás kapcsán a szakmai vitákban vetődtek fel. Többen azzal érveltek a módosítás mellett, hogy Magyarországnak teljesítenie kell egyes, általa is aláírt nemzetközi szerződésekben megfogalmazott előírásokat (erre utalt a törvényjavaslat indoklása is). Az AB szerint azonban ebben az esetben is irányadó az alkotmány által felállított jogvédelmi mérce, s "a nemzetközi szerződéses kötelezettségek nem jelentik azt, hogy a jogalkotó a szabad véleménynyilvánításhoz fűződő alapjogot figyelmen kívül hagyhatná".

A köztársasági elnök indítványában azt is felvetette, hogy az AB értelmezze a közösség elleni izgatás tényállását, a testület azonban kitért e feladat elől. Mint a határozatban kifejtik, értelmezésnek csak akkor van helye, ha hatályban lévő vagy maradó szövegről döntenek. Mivel a tárgyalt törvénymódosítás előzetes normakontrollon volt náluk, csak aközött választhattak, helybenhagyják és értelmezik, vagy pedig elutasítják a szöveget, s mivel azt teljes egészében megsemmisítették, nincs mit értelmezni (a további ítélkezést ezzel az állásfoglalással persze nem könnyítették meg az alkotmánybírák, ugyanis a hatályban maradó, gyakorlatilag 1989-től érvényes szöveget a bíróságok - ideértve a Legfelsőbb Bíróságot is - különféleképp értelmezték).

Korábban szakmai berkekben vita volt arról, hogy az AB ítéletei a szólásszabadság kérdéseiben nem voltak teljesen következetesek. Elsősorban az önkényuralmi jelképek tilalmáról, illetve a nemzeti jelkép megsértéséről szóló AB-döntéseket szokták példának felhozni, ezért a bíróság mostani határozatában megkísérelte megmagyarázni bizonyítványát. Az AB szerint az önkényuralmi jelképek esetében nem a szólásszabadság korlátozását hagyták helyben, hanem csak a vélemény kinyilvánításának egyik formáját korlátozó paragrafust. A nemzeti jelképek megsértéséről szóló cikkelyt pedig azért találták az alkotmánynak megfelelően szükségesnek és arányosnak, mert azok értékét védeni kell, s más hatékony jogi szankció erre nem volt alkalmas. Ugyanakkor most is hangoztatta az AB, hogy a nemzeti jelképek kritizálása, azok megváltoztatását vagy eltörlését célzó javaslatok kifejezésre juttatása nem járhat büntetőjogi szankcióval.

Az elvetett törvénymódosítás kísérlet volt arra is, hogy a közösség elleni izgatás miatt vádat lehessen emelni azon személyek nevében, akiket közösségük becsmérlésén keresztül ért sérelem, nem pedig személyesen. Ezt a lehetőséget is elutasította az AB, utalva arra, hogy ezeket az ügyeket leginkább polgári jogi eljárásban lehetne rendezni, ott azonban nem lehet, mert személyiségi jogi pert csak konkrét személyes sérelem kárvallottja indíthat. "A jogi eszköztár hiányossága azonban önmagában nem érv valamely magatartás bűncselekménnyé nyilvánítása mellett" - állapította meg az AB, mintegy felhíva a jogalkotókat a további munkára. Az üzenetet rögtön megértette Eörsi Mátyás, a szabaddemokraták parlamenti képviselője, aki már hétfőn módosító javaslatot nyújtott be a polgári törvénykönyvhöz, amellyel lehetővé szeretné tenni, hogy azok is személyiségi jogi pert indítsanak, akiket közösség tagjaként ért sérelem.

A szocialisták viszont az első jelek szerint veszélyes útra tévedtek: mint a parlamenti frakció hétfői közleményéből kiderül, az AB-kudarc után e kérdésben meg akarják kerülni a testületet, s ősszel módosítani szeretnék az alaptörvényt. Ez azonban nyilvánvalóan csak politikai színjáték, hiszen az alkotmánymódosításhoz a parlamenti képviselők kétharmadának támogatása kellene, ám az ellenzéki pártok mellett a koalíciós partner képviselője, Eörsi is azt mondta: "Senki nem lesz a szocialisták partnere abban, hogy az alkotmányban korlátozzák a szólásszabadságot."

RIBA ISTVÁN