Újabb érdekegyeztető tárgyalást tart a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium vezetése a szakszervezetekkel a jövő héten, mivel az utóbbiak nehezményezik, hogy a tárca 1500 fő leépítésével kívánja teljesíteni a kormányzati kiadáscsökkentési tervet. "A rendszerváltáskor, 1990-ben 350 fős volt a minisztérium, és 14 ezren dolgoztak a területi szerveknél. 1994-ben a vízügyi kivitelezési munkák nagy részét kft-kbe szervezték, a vízügyes köztisztviselői létszám az ágazatban 7 ezer alá csökkent. Mára a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi területi szervezetek együttes létszáma annyi, amennyi 1994-ben a vízügyi szervezeté volt. További leépítések már a működőképességet veszélyeztetnék" - állítja Tarró Péter, a vízügyi szolgálat munkavállalóinak mintegy 60 százalékát tömörítő Vízügyi Országos Szakszervezet elnöke, aki még lát módot a megegyezésre. Reményei szerint a szaktárca intézményei takaríthatnák meg az előírt 5 milliárd forintos költségcsökkentés nagyobb részét.

A szakemberhiány esetenként a Hernádon is érezhető volt. A kisfalvakban hiányolták az érthető magyarázatokat - ez okozta az ócsanálosi feszültséget is -, s az Észak-magyarországi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság (Évízig) mintegy százfős műszaki irányító csapatát a tiszántúli igazgatóság hasonló létszámú gárdájával kellett megerősíteni, mellettük kétszer ennyi polgári védelmis és katona, 412 közmunkás és mintegy 350 önkéntes tevékenykedett. Az Évízig kijelölt kisegítő partnere egyébként a szombathelyi székhelyű nyugat-magyarországi igazgatóság, csakhogy a hirtelen jött árvíz nem adott időt a távoli segítők áttelepítésére. Több szakember szerint nem szerencsés, ha a hollandiainál két és félszer hosszabb, 4200 kilométernyi hazai védgátakon helyismerettel nem rendelkező szakemberek irányítják a védekezést. Ez különösen nehéz a Hernádon, ahol a töltéssel védett és a védtelen partszakaszok meg a szeszélyes domborzati viszonyok alapos ismeretére van szükség.