Fiúk a házból és mellőle

Utolsó frissítés:

Az első, sorsdöntő csatát Gyurcsány pajzsra emelésével megnyerték az MSZP új hullámának képviselői. A siker előrevetíti a párt szociáldemokrata arculatát "fogyasztóbarát" módon megjeleníteni képes politikusok előretörését a párt októberi tisztújító kongresszusán.

Vezért keresett az MSZP, és most megtalálta, s ugyanez lesz a pártelnökválasztás fő mozgatórugója is - kommentálta Gyurcsány Ferenc elsöprő kongresszusi győzelmét és annak várható konzekvenciáját az októberi tisztújításra nézve a HVG-nek Lendvai Ildikó frakcióvezető, elnökségi tag, aki a múlt szerdai rendkívüli, miniszterelnök-jelölő kongresszuson a rivális jelölt, Kiss Péter mellett mondott kortesbeszédet. "Nem magának választott a párt, hanem kifelé, azt az embert kellett megtalálni, aki a baloldal arca lehet" - fogalmazott kissé más nézőpontból az ominózus gyűlésen Gyurcsány mellett felszólaló Botka László szegedi polgármester. Az eredményt utólag szinte magától értetődőnek láttató nyilatkozatok ellenére nem világos, mi történt az alatt a néhány nap alatt, melyek során az MSZP elnöksége által egyhangúlag és a párt más vezető testületeiben is nagyobb arányban támogatott kancelláriaminiszterrel szemben Gyurcsány földcsuszamlásszerű győzelmet aratott (HVG, 2004. augusztus 28.).

A tektonikus erők forrásának - legalábbis a HVG által megkérdezettek szerint - csak részben tekinthetők a kormányfő megbuktatását kísérő események, az MSZP mélyrétegeinek mozgását az európai parlamenti (EP) választások elvesztése óta felgyülemlett elégedetlenség és indulatok is generálták, amelyeket nem volt kin levezetni. A pártvezetésen nem igazán lehetett, hiszen szinte azonnal kapitulált: kitűzték a tisztújító kongresszus időpontját, Kovács László pártelnök pedig nyomban bejelentette, hogy nem indul. A kritika így törvényszerűen fordult a kormány ellen.

"Elfelejtettük az emberek nyelvét, az emberek pedig minket felejtettek el" - mondta a HVG-nek Toller László pécsi polgármester, elnökségi tag, aki a miniszterelnök-utódlási procedúra egyik főszereplőjévé vált azáltal, hogy elsőként és nyilvánosan tiltakozott a pártelnökség Kiss Péter egyedüli jelölését támogató döntése ellen. A Gyurcsány mellett kampányoló Toller kifejtette, régóta hangoztatja, hogy azzal a vezetéssel, amelynek maga is része, elképzelhetetlen a megújulás. "Ám eljött az a pillanat, amikor azt mondtam, vége az ósdi kamarillapolitikának. Ízléstelenül eltávolítottunk egy miniszterelnököt, aztán egy perc alatt találtunk egy másikat. Én nem erre szegődtem 1989-ben" - idézi fel a baljóslatú elnökségi ülést Toller, aki szerint az MSZP nem tehetett mást: 19-re kellett lapot húznia.

A pártpiramis csaknem minden szintjén megfogalmazódó változtatási igény egy olyan politikus képét rajzolta fel, akiről elhihető, hogy képes változtatni, akinek stílusa, habitusa gyökeresen eltér elődjéétől, aki erőt, dinamizmust sugároz, ért a hétköznapi emberek nyelvén, jól kommunikálja a döntéseket. Ennek az elvárásnak egyáltalán nem felelt meg a szakmailag egyébként respektált Kiss, akinek szinte eposzi jelzőjévé vált az "ideális második ember" minősítés, s aki még kongresszusi beszédében sem volt képes az egyszeri küldöttek számára fogható üzeneteket produkálni. A "végeket" járó minikampánya során hol a magyar Tony Blairként, hol a szocialista Orbánként emlegetett, a hazai baloldal szociáldemokrata megújítása iránt folyamatosan hitet tevő Gyurcsány egy csapásra a pártvezetés elleni lázadás szimbólumává vált. A szombati jelölés és a szerdai kongresszus között eltelt kevesebb mint 100 órában egyre-másra újabb megyék - a győriek után a csongrádi, a baranyai, a zalai, a szolnoki, majd a nógrádi szocialisták - küldöttei, illetve újabb polgármesterek - így Érsek Zsolt (Hatvan), Hunwald György (Budapest, VII. kerület) - tettek hitet Gyurcsány támogatása, illetve az általa megtestesítettnek vélt változás mellett. Így aligha valószínű, hogy a verseny magán a kongresszuson dőlt el.

A véleményalkotást a HVG által megkérdezettek szerint a legtöbb helyen és minden szinten pártösszejövetelek előzték meg, sokszor még a szimpatizánsokat is meghallgatták a küldöttek. Talán Mandur László budapesti elnök állt ki a legtovább Kiss mellett, ám a kerületek végül sorra fellázadtak. "A budapesti szervezetre főleg ráfér a változás, nem tudtak egy versenyképes főpolgármester-jelöltet kiállítani, s ahogy a főváros nyert már választásokat az MSZP-nek, az EP-választás éppenséggel itt veszett el" - fogalmazta meg elégedetlenségét az egyik kerületi küldött.

A két jelölt esélyeit azonban jócskán módosíthatták a kongresszuson, illetve az az idő tájt a Parlamentben történtek is. Kiss az elnökség embereként eleve hendikeppel indult, amit alighanem súlyosbított, hogy sorra az MSZP nagyágyúi szólaltak fel mellette, miközben riválisát szókimondó, a problémákat a küldöttek fülének tetsző módon visszhangozó polgármesterek, politikusok erősítették. A szavazás előtt érkezett hír, miszerint Medgyessy mégsem veti alá magát a bizalmatlansági indítványnak, hanem lemond, ugyancsak Gyurcsány pozícióit javította. Róla már hónapok óta nem az a kép élt, hogy a miniszterelnök bizalmasa, valamikori befolyásos háttérembere, hanem az, hogy a kormányfővel nyílt konfliktust felvállaló miniszter. És lám: Medgyessy Péter bizonyította, hogy jogosan kritizálható. A szeptember 6-ára tervezett prompt váltás elodázódása jócskán gyengítette azt a Kiss Péter melletti érvet is, hogy olyan profira van szükség, aki azonnal be tud ugrani. Ráadásul a kongresszuson az a látszat keletkezett, hogy aki a változást képviselő Gyurcsányra szavaz, az második emberként automatikusan megkapja mellé a folytonosságot megtestesítő Kiss Pétert is, fordítva azonban ez közel sem biztos. Mindez együttvéve legalább 20 százaléknyi szavazattöbbletet hozott a kongresszus kezdetén becslések szerint úgy 55 százalékos támogatást élvező Gyurcsánynak - mondta a HVG-nek az egyik küldött.

De kitart-e az eufória az MSZP október közepére meghirdetett tisztújító kongresszusáig, vagy esetleg a párt működésére korábban jellemző kiegyenlítő erők kerekednek felül. Az augusztus 30-áig meghosszabbított határidőig hatan jelezték, hogy indulnak a pártelnöki posztért: Hiller István, Lamperth Mónika, Szekeres Imre, Szili Katalin, Jánosi György és Toller. Az esélylatolgatók korábban szoros Hiller-Szili-vetélkedést jósoltak, az elmúlt hetek eseményei azonban a miniszterelnök-jelölttel tandemet alkotó, a baloldal megújításáról szóló szociáldemokrata programját Gyurcsány közreműködésével megalkotó Hiller fölényes győzelmét valószínűsítik. Az elnökaspiránsokat a Lendvai Ildikó vezette jelölőbizottság szeptember 3-án hallgatja meg. Így a hónap közepén indulhat meg a verseny az alelnöki, illetve az elnökségi posztokért, és ebben fontos szerephez juthat a Gyurcsány támogatása után a sikereken felbátorodott vidéki szárny. Az elmúlt napok eseményei a jelenlegi pártelit megsemmisítő vereségét vetítik előre, egyúttal azt a lehetőséget is magukban hordozva, hogy az MSZP levetkőzhet valamit utódpárti jellegéből, és megindulhat a modern szociáldemokrata párttá válás útján.

JAKUS IBOLYA