Csendes, újra csendes

Utolsó frissítés:

Tetszett a cikk?

Megpróbálkozzon-e az MDF a kisebb jobboldali pártok összefogásával? - ez az egyik fő kérdése a fórum hét végi országos gyűlésének. Az ugyanis már előre eldőlt, hogy Dávid Ibolya marad a párt élén, s hívei alkotják az elnökséget is.

Mindössze egynapos tisztújító országos gyűlést tart az MDF a hét végén Gödöllőn, s ez is jelzi, nyugodt értekezés várható. A párton belüli küzdelem valójában már azelőtt eldőlt, hogy e legfelsőbb döntéshozó fóruma összeülne, Dávid Ibolya pártelnök ugyanis győztesen került ki abból a háborúból, amelyet a pártbeli riválisai által szervezett Lakitelek-munkacsoport (HVG, 2004. augusztus 21.) indított ellene. A hét végi gyűlésen aligha történik más, mint hogy szentesítik a pártelnök és az őt támogató országos választmány (ov) által már jóváhagyott, Dávidék hatalmát erősítő határozattervezeteket, valamint a lakitelekiek egy részét kizáró Herényi Károly frakcióvezető döntéseit. A napirendi pontok ismeretében kijelenthető, egyszerűen idő sincs a vitára, a testületi beszámolók mellett ugyanis a küldöttek még akkor is szűkösen tudnak estig végezni a munkával, ha minden eléjük tárt javaslatot ellenvetés nélkül megszavaznak. A gyűlésen minden bizonnyal frakción belülről leválthatatlanná teszik Herényit, hiszen a jövőben csak az ov egyetértésével lehetne frakcióvezetőt cserélni, s efféle védelem illetné meg a T. Ház fórumos alelnökét is - praktikusan most Dávid Ibolyát.

A gyűlésen persze tisztújítás is lesz. Az elnöki posztra Dávid Ibolya az egyetlen jelölt, s tábora teljes győzelmét az is mutatja, hogy az elnökségi tagságra kiszemeltek között csak az ő hívei találhatóak. A Lezsák Sándor exelnök vezette lakitelekiek éppen a tisztújító gyűlés előrehozatala miatt kezdtek a nyáron szervezkedésbe. Eredetileg ugyanis azzal számoltak, hogy arra az alapszabálynak megfelelően jövő februárban kerül majd sor, s hogy addig le tudják folytatni az MDF jövőjéről szóló párton belüli stratégiai vitákat. E számításukat Dávidék keresztülhúzták, s a lakiteleki csoportot adó parlamenti képviselők kudarca eredményeként már biztos, nem lesz az elnökség tagja Lezsák, aki a párt megalakulásától részt vett ebben a testületben.

A Dávid-szárny tehát fölényesen győzött. Kérdéses azonban, meddig tart a pártban a nyugalom, sikerül-e fenntartani "az egy célért dolgozni képes alakulat" imázsát. Ennek érdekében várhatóan valamilyen jogcímen a fórumból is kitessékelik a frakcióból már kizárt öt képviselőt, akik között olyan, az MDF-től eddig elválaszthatatlannak hitt személyek vannak, mint Horváth Balázs vagy Balsai István. Bár a munkacsoport többi tagja időközben aláírta a párt országos választmánya által megkövetelt hűségnyilatkozatot, ők sem lehetnek nyugodtak. "Ha ezután is kifelé beszélnek, s szembefordulnak a párt hivatalos irányvonalával, akkor kemény szankcióval számolhatnak, nem lehet tovább lakitelekieskedni" - jelezte az MDF-vezérkar elszántságát kérdésünkre a párt egyik politikusa.

Az MDF-en belüli alapvető kérdés továbbra is az, merjen-e egyedül indulni a párt a parlamenti helyekért és önkormányzati választásokon, esetleg a Fidesz-MPSZ-szel egységben tegye-e ezt. Az e körüli harc már a 2002-es választások előtt megindult, akkor is sokáig vívódott az MDF, ám végül beadta a derekát. A közös vereségből aztán azt szűrte le a pártvezetés, hogy nekik kellett volna megszerezniük azokat a szavazatokat, amelyekkel a Centrumnak majdnem sikerült bejutnia a parlamentbe. Ezek a voksok a "sajátokkal" együtt elegendőek lettek volna az Országgyűlésbe kerüléshez - hangzott az MDF-es helyzetértékelés, amely szerint ezzel akár győzelemhez is segíthették volna a jobboldalt. Ezért aztán 2002 nyarán az önállóság mellett döntöttek - ugyanakkor megcélozták a jobbközép pozíciót, miközben a fideszesek stratégiája továbbra is a teljes jobboldalt lefedő párt létrehozását célozta. Ezért az MDF-nek minden, az önállóság felé tett lépését a Fidesszel szemben kellett megfogalmaznia, ami elmérgesítette a két párt közötti kapcsolatot. A választások után például Dávidék úgy döntöttek, nem alakítanak közös Fidesz-MDF parlamenti frakciót, és a 2002. őszi önkormányzati választásokon több megyében is önállóan indultak az MDF-esek - meglepően jó eredményeket produkálva.

Az MDF középre húzódása azért sem használt a nagyobbik ellenzéki párthoz fűződő kapcsolatnak, mert mostanában az is középre igyekszik. Ezért a Fidesz-MPSZ azt még megemésztette volna, hogy egy önálló, de vele szövetséges MDF begyűjtse - például a MIÉP meggyengülése miatt - az esetleg gazdátlanul maradó szélsőjobboldali voksokat. Ezt azonban sem Dávid Ibolya, sem hívei nem támogatták. Kifejezetten rokonszenvezett volna viszont az elképzeléssel a lakitelekiek néhány tagja, köztük Lezsák és Font Sándor is. Az utóbbi Csurka István Magyar Fórum című lapjában még nemrégiben is azt fejtegette, hogy felmerült körükben egy olyan uniópárt gondolata is, amely az MDF-en kívül a KDNP-ből, az FKGP-ből és a MIÉP-ből állt volna (tény viszont, hogy ezt az elgondolást más lakitelekiek nevében Horváth Balázs, az MDF frakciójából nemrégen kizárt képviselő elutasította).

A Dávid Ibolya vezette MDF sem veti el a parlamenten kívüli kisebb jobboldali pártokkal való együttműködés gondolatát - persze a MIÉP kivételével. Sőt a hét végén sorra kerülő országos gyűlés egyik témája is ennek esetleges hogyanja lesz. A határozati javaslat szerint e pártokkal, az FKGP-vel, az MDNP-vel akár intézményesített együttműködési formákat is ki lehet alakítani úgy, hogy ebben az MDF lépjen fel integráló erőként. Az így megszerezhető szavazatok számát nem tudják ugyan számszerűsíteni a fórumban, ám annyi voksot biztosan jelent, hogy az együttműködést folytassák.

Közben jobbról többször megvádolták az MDF-et azzal is, hogy a szocialisták felé kacsingat. Az biztos, hogy az MSZP-nek részben még előnyös is az MDF különutassága, mert ezzel csökkenti a Fidesz-MPSZ szavazótáborát, s ha az MDF-nek mégsem sikerülne 2006-ban az 5 százalékos parlamenti küszöb átugrása, azzal a jobboldal sokat veszíthetne képviselői helyekben. Másrészről viszont az MSZP-nek gondokat is okozhat az önálló MDF: ha sikerül a "nagy ugrás", s önállóan a parlamentbe jutnak a fórumosok, akkor a két jobboldali párt több mandátumot szerezhet, mint ha egy zászló alatt indulnának. Már csak azért is, mert az MDF szavazóinak egynegyede a Medián felmérései szerint nem szívesen szavazna a Fidesz-MPSZ-re. Ugyanakkor az sem elhanyagolható szempont, hogy egy önállóan induló s jobbközépen startoló MDF a szocialistáktól is vehetne el az MSZP-hez szorosan nem kötődő, bizonytalan szavazókat.

"Nem egyenlő a távolságunk a két nagy párttól, ilyet nem is állított az MDF soha" - mondta a HVG kérdésére az MDF jobbközép irányvonalát támogató Csapody Miklós parlamenti képviselő. Elmondása szerint pártja egyvalamit végig szem előtt tartott: céljuk a jelenlegi koalíció leváltása. Szóval az MSZP-vel való együttműködés teljesen ki van zárva, hiszen - mint mondta - "az az MDF halálát jelentené".

RIBA ISTVÁN