Tetszett a cikk?

A vadászok számukra kedvező előírások sorát lobbizták be a vadászati törvény éppen a parlamentben tárgyalt módosításának tervezetébe. A természetvédők szerint azért alakulhattak így a dolgok, mivel velük csak az utolsó pillanatban kezdte meg az egyeztetést az agrártárca.

"A WWF Magyarország és a Védegylet elfogadhatatlannak tartja, hogy a törvényjavaslat elfogadása esetén csökkenne az erdészeti és természetvédelmi szakhatóságok jogköre, valamint a vadállomány nagyságát szabályozó szakmai korlátok eltörlésével lehetetlenné válhat a természetes erdőfelújulás" - így reagált a két szervezet arra, ahogy módosítani tervezik a vadászati törvényt. Azt meg külön nehezményezték, hogy a civil környezetvédőket úgymond "kifelejtették" az előzetes szakmai egyeztetésből. A múlt pénteki állásfoglalásnak egy kézzelfogható eredménye mindenképpen lett: a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) hétfőn tárgyalást kezdeményezett a vadvédőkkel. Igaz, ekkor már javában folyt a plenáris vita a parlamentben.

A kodifikátori feledékenység persze igencsak szelektív volt, a különböző vadász-érdekképviseletekkel ugyanis tárgyaltak a szöveg szeptember 1-jei benyújtása előtt. Sikerült is olyan jogszabálytervezetet összehozni, amely - a T. Házban eddig elhangzott vélemények szerint - fölöttébb elégedetté tette a vadásztársadalom képviselőit. "E helyről is kérem az állatvédőket, bízzanak bennünk, becsületes vadászokban (...) Köztudott, bár ezt mi, vadászok nem mindig érezzük erdő- és mezőjárásaink során, hogy nagyvadállományunk, a vaddisznó, a szarvas létszáma jelentősen megnövekedett. Ezért az adott vadászterület, vadgazdálkodási egység vadállománya, vadeltartó képessége, nem pedig központilag megadott lelövési létszámkontingens kell hogy szabályozza a vadgazdálkodást" - érvelt a javaslat mellett a mezőgazdasági bizottság vezérszónokaként Herbály Imre (MSZP), a módosítás egyik legelkötelezettebb támogatója. Ez nem is meglepő, ő ugyanis a Bige László nagyvállalkozó szervezte, több mint száz nagyvad kilövéséről elhíresült lónyai vadászat (HVG, 2004. március 6.) révén közismertté lett parlamenti vadászklub vezetője. A nagy lendületet csak részben fékezi már, hogy a nem vadász törvényhozók közül - pártállástól függetlenül - többen is kifogásolták a módosítás egyes részeit, és még az utolsó pillanatban is törekszenek némi, a vadászokat korlátozni hivatott átigazításra.

Noha a módosítást az tette sürgőssé, hogy tavaly december 18-ai határozatában az Alkotmánybíróság idén június 30-ai hatállyal megtiltotta kóbor kutyák és macskák régi szabályok szerinti kilövését, a tervezet egy füst alatt ennél lényegesen több kérdést próbál rendezni. Egyebek között azt is, hogy milyen vadászati magatartás minősíthető - a büntető törvénykönyv (Btk.) által is szankcionálni rendelt - állatkínzásnak, hogy miként kell kezelni az ökológusok, erdészek, gazdálkodók szerint rendkívül túlszaporodott nagyvadállományt, s ebbe mennyire (kevéssé) szólhassanak bele a természetvédelmi, erdészeti szakemberek.

A módosítandó 1996-os vadászati törvény szerint a vadászterületeken az egyes állatfajok ökológiailag indokolható legkisebb és legnagyobb létszámát is meghatározzák, valamint azt, hogy az úgynevezett vadgazdálkodási üzemtervekbe - ezek írják elő életkor és nem szerinti megoszlásban, hány állatot kellene vagy szabad lelőni - szakhatóságként az erdészet és a környezetvédelem is beleszólhasson. A mostani módosítás során az előterjesztést készítő FVM megpróbálta kicsempészni a törvényből a legkisebb és legnagyobb vadlétszámra vonatkozó szabályt, s az erdészeti és környezetvédelmi társhatóságok számára csak a hosszú távú, 10 éves üzemtervek kialakításába engedne beleszólást, az évenkénti feladatokat előírókba nem.

E két pont miatt aggódnak elsősorban a környezetvédők, de a mezőgazdasági, erdészeti vállalkozók is. Asztalos István erdőmérnök például, aki 12 ezer hektárnyi Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei magánerdő tulajdonosait képviseli, attól tart, hogy megnövekvő szabadságukkal élve a vadászok még tovább növelnék az erdőtelepítésekben és a mezőgazdasági földeken is nagy károkat okozó vadak létszámát. A térségben gyakran csak "Tiborc panaszaként" emlegetik a gazdálkodók reklamációit, hozzátéve, a legkiszolgáltatottabb kisemberek a vadkár miatt szinte soha nem is fordulnak bírósághoz, hiszen 50-60 ezer forintos szakértői költséget kellene megelőlegezniük 100 ezer forint körüli kár elismertetéséhez. Mint Asztalos hangsúlyozta, eddig nekik az éves üzemtervek révén viszonylag jó érdekérvényesítési lehetőségük volt, például egy beregi vadásztársaságot éppen az erdészeti hatóság kemény fellépése kényszerített rá, hogy a túlszaporodott őzállományból az eredetileg tervezett 115 állat helyett 370 kilövésére vállaljon kötelezettséget.

"Én mindig a vadnak drukkolok" - jelentette ki a parlamenti vita során az ugyancsak MSZP-s Orosz Sándor, a mezőgazdasági bizottság erdészeti albizottságának elnöke. Párthovatartozástól függetlenül szinte alkalmi koalíció alakult ki azon képviselők közt is, akik igyekeznek megakadályozni, hogy a vadászok és gazdálkodók, környezetvédők közti kényes egyensúly az előbbiek javára billenjen. Egyelőre úgy tűnik, legalább részleges sikerrel járnak - valószínűleg benn marad a törvényben a maximális vadlétszám -, a természetvédelmi és erdészeti társhatóságok jogkörének szűkítése ellen fellépő Borkó Károly (Fidesz-MPSZ) viszont lehet, hogy végül kormánypárti támogatók nélkül marad. Az országos vadlétszámbecslési adatok az aggodalmakat látszanak alátámasztani: 1974 óta például a gímszarvasok száma 38 ezerről 78 ezerre, az őzeké 172 ezerről 320 ezerre, a vaddisznóké 13 ezerről 81 ezerre emelkedett. Az állomány "megszaladása" nyilván kedvező a vadászok számára, akik így bőséges zsákmányra számíthatnak, de ezt az "előnyt" jócskán felülmúlja a gazdálkodóknak és a környezetnek okozott kár.

Figyelemre méltó a kóbor kutyák és macskák lelövésének tervezett, ismét csak a vadászoknak kedvező újraszabályozása is. A törvénybe ugyanis visszakerülne ez a joguk, ráadásul lazán megfogalmazott feltételek mellett. A tervezet szerint a "vadat űző kutya, ha a vad sérelme másként nem hárítható el, illetve fertőzés továbbterjedése vagy másként el nem hárítható támadás megakadályozása céljából" fogható vagy ejthető el, illetve ha a kóborló kutya és macska "tulajdonosának felderítésére nincs közvetlen lehetőség". Tavaly a vadászati statisztikák szerint 30-30 ezer kutyát és macskát lőttek le, amit jutalmaz is az FVM, hisz minden lelőtt kóbor állatért 5 golyós vagy 25 sörétes lőszert kapnak az elejtők.

A kóbor állatok persze jelentős természetvédelmi károkat is okozhatnak - főként ott, ahol földön fészkelő védett madarak vannak. Furcsa azonban, hogy a törvényhozók nagyvárosok környékén is csak "felelőtlen gazdák által elhagyott" kutyák előfordulását feltételezik, így ugyanis az elveszett és gazdáik által keresett háziállatok is - pedig elvben mód lenne élve befogásukra - könnyen puskacső elé kerülhetnek. Az urbanizált területeken hasonlóképpen ellentmondásos helyzetet okoz a vaddisznók elszaporodása is, hisz például az erdős budai kerületekben nagy lőtávolságú golyós fegyverekkel vadásznak rájuk - a legnagyobb elővigyázatosság mellett is veszélyeztetve a lakosság, a kirándulók életét.

A vadászati módszerek szabályozásánál a tervezet úgy rendelkezik, hogy a számszeríj használata tilos (vadászíjnál csak mérgezett vagy robbanó nyílvessző alkalmazása az), ugyanakkor a vadászok kiharcolták: a hatályos törvénnyel ellentétben csak etikai vétségnek minősítenék a jövőben az automata fegyverek vagy élő csaliállatok használatát. A differenciálás nyilvánvaló célja: a vadászoknak kevésbé kelljen tartaniuk attól, hogy a Btk.-ba nemrégiben beiktatott állatkínzással gyanúsítják meg őket.

FAHIDI GERGELY

Először volt hőhullám az Antarktiszon

Először volt hőhullám az Antarktiszon

Mától minden nap szombat a fővárosi tömegközlekedésben

Mától minden nap szombat a fővárosi tömegközlekedésben

Müller Cecíliának üzentek a háziorvosok: a járási hivatal kötelessége a védőfelszerelések biztosítása

Müller Cecíliának üzentek a háziorvosok: a járási hivatal kötelessége a védőfelszerelések biztosítása