Hosszú menetelés

Utolsó frissítés:

Tetszett a cikk?

A zarándoklat mint a vallási gyakorlatok egyik legősibb formája felekezetközi találmány: a zsidó, a keresztény, a...

A zarándoklat mint a vallási gyakorlatok egyik legősibb formája felekezetközi találmány: a zsidó, a keresztény, a buddhista, az arab világ egyaránt ismeri, él vele mint egy olyan eszközzel, ami a hívőt hozzásegíti ahhoz, hogy tudatosítsa a földi élet vándorlás jellegét. A témakör hatalmasra duzzadt ökumenikus szakirodalma úgy tartja, a vallásos emberek ősidők óta azért is vállalkoznak a zarándoklatra, mert hisznek abban, hogy azokon a helyszíneken - például ahol Jézus vagy prófétáik, hitvallóik, vértanúik jártak, éltek és tanítottak - az égiek közelségét is jobban meg lehet tapasztalni. Az első ókeresztény zarándoklatok a negyedik században, a kereszténység bölcsőjével kapcsolatos jeruzsálemi emlékek felkutatására szerveződtek: célpontjaik elsősorban azok a helyek lettek, ahol úgy vélték, föllelhetők még a tárgyi emlékek - például a kereszt darabjai vagy az első vértanúk ereklyéi.

Magyarországon a középkortól kezdve számos olyan zarándokhely alakult ki, ahová Szűz Mária vagy egy-egy szent festményének, szobrának csodatévő erőt tulajdonító hívek rendszeresen visszatértek. S bár a csodás gyógyulásokról, látomásokról szóló beszámolókat a katolikus egyház vezetői általában egyfajta kétkedéssel fogadták, a zarándoklat mint a bűnbocsánat elnyerésének, a vezeklésnek egyik formája az elmúlt évszázadokban folyamatosan jelen volt az egyházak életében. Ez a bűnbánati szempont napjainkban kissé háttérbe szorult, mint Dolhai Lajos, a téma egyik hazai kutatója a Vigíliában 2001-ben megjelent tanulmányában megállapítja: manapság a zarándoklat inkább a lelki megújulás egyik eszköze. "A zarándoklaton és a zarándokhelyen a résztvevők Isten szavának hallgatása, a több és buzgóbb egyéni és közösségi imádság, a szentségek és a liturgiában való részvétel és az egyház közösségének megtapasztalása által megerősödnek és megújulnak a hitben" - írja Dolhai, aki szerint manapság már nincs igaza a német közmondásnak: "A zarándokok ritkán jönnek szentebbül haza." Ugyanakkor a kegytárgyakkal zsúfolt bazársorok sok helyütt alighanem inkább csak nehezítik az elmélyedést.