A magyar kormány mérsékelt lelkesedést mutat az emberi jogok érvényesülésének vizsgálatára felállítandó új uniós szervezet iránt.

A foglalkoztatási diszkriminációt tiltó magyar törvény nem kötelezi a munkáltatókat arra, hogy egy álláshirdetésre jelentkező, szakmailag megfelelő, de fogyatékos - például mozgáskorlátozott - személy számára alkalmassá tegyék a felkínált munkahelyet, holott az erről szóló európai uniós jogszabály "az ésszerű teher" mértékéig előírja ezt. Peres ügy híján mindez keveseknek tűnt fel, s az Európai Bizottság sem hívta fel a jogi hiátusra a magyar hatóságok figyelmét. Ám ha 2007. január 1-jén létrejön az EU Alapjogi Ügynöksége, már lesz, aki ráirányítsa a reflektorfényt.

A példát Kádár András Kristóf, a Magyar Helsinki Bizottság munkatársa, egyszersmind a Rasszizmus és Idegenellenesség Európai Uniós Megfigyelőközpontja (EUMC) felügyelőbizottságának magyar tagja használta annak érzékeltetésére, milyen előnnyel járna a megfigyelőcsoport tevékenységének kiterjesztésére irányuló, régóta vajúdó brüsszeli tervek elfogadása. Az optimizmust azonban nem osztja mindenki. Egyes tagállamokban a nemzeti szuverenitás megsértésének veszélyétől tartanak, másutt a vétkező kormányok kipellengérezésétől ódzkodnának, ismét mások azt vizionálják, hogy a hatásköreit folyvást kibővítő EU saját szervezeti ősét, a demokratikus jogok védelmére szakosodott strasbourgi Európa Tanácsot (képünkön) akarja eljelentékteleníteni. A fenntartások a múlt héten a magyar Országgyűlés európai ügyek bizottságában is hangot kaptak.

A bizonytalanság oka, hogy valójában nem tudni, mennyi köze van az uniónak az emberi jogokhoz. Az 57 éves, immár 46 európai országot - az EU-tagállamokon kívül például Oroszországot és több közép-ázsiai volt szovjet köztársaságot is - tömörítő Európa Tanács két évtizedes specialitása, hogy ellenőrzi, miként érvényesülnek tagországaiban a különféle (polgári, politikai, szociális, kisebbségi) jogokat rögzítő nemzetközi konvenciók. Az Európa Tanács elmarasztalásaihoz azonban - az erkölcsi hátrányon túl - nem fűződnek szankciók, bár a szervezet égisze alatt működő, egyedi állampolgári panaszokkal is foglalkozó strasbourgi Emberi Jogi Bíróság pénzbeli kártérítésre ítélheti az állampolgárának jogát sértő kormányt.

Az Európa Tanácshoz képest fiatal unió az emberi jogi adósságait próbálná most törleszteni az ügynökség létrehozásával is (lásd Késésben az EU című írásunkat). Ez az idea hat évvel ezelőttre nyúlik vissza: felállítását a finn Martti Ahtisaari vezette "bölcsek tanácsa" szorgalmazta, miután az unió megbízásából több hónapon át vizsgálták "Ausztriának az európai értékek iránti elkötelezettségét". Az uniós állam- és kormányfők testülete a 2003. decemberi csúcstalálkozón hozott elvi döntést az ügynökség megalapításáról, ennek nyomán az Európai Bizottság tavaly nyáron publikálta a részletes közösségi törvényjavaslatot. A tervezet megemelné a bécsi megfigyelőközpont státusát és alaposan kiterjesztené működési területét: a százfősre bővítendő intézmény a rasszizmuson és idegengyűlöleten túl a jövőben vizsgálati körébe vonna valamennyi jogot, amit az unió 2000-ben született alapjogi chartája felsorol, s földrajzi hatóköre pedig kiterjed az EU-tagállamok mellett a tagjelöltekre - vagyis Horvátországra, Macedóniára és Törökországra -, valamint a tagjelöltséghez úton lévő országokra (Bosznia-Hercegovinára, Montenegróra, Szerbiára és Albániára) is.

A bizottság szerint továbbra is tematikus adatgyűjtésről, elemzésről lenne csak szó, mindenekelőtt a jogalkotó közösségi intézmények és a tagállamok okulására. A vizsgálatok pusztán azt térképeznék fel, hogy a tagállamok nem sértik-e meg az emberi jogokat a közösségi szabályok napi alkalmazása során, de az ügynökségnek nem lenne keresnivalója olyan területeken, ahol a tagállamok autonóm módon, az EU-tól függetlenül intézhetik dolgaikat. Az ügynökség nem foglalkozik majd egyedi panaszokkal, nem készít országspecifikus jelentéseket, ugyanakkor nyilvánvalóan szolgálja majd a tagországok gyakorlatának "összeérlelését".

Nem meglepő, hogy a politikailag szuperérzékeny javaslatra hónapok óta zúdul az össztűz. Nem lehet szétválasztani az autonóm tagállami működést a közösségi jog végrehajtásától, kivált ott, ahol a leginkább ellenőrzésre szorulna az emberi jogok védelme - tiltakoztak a minimalistának bélyegzett koncepció ellen egyes civil szervezetek, például az Amnesty International. Különösen a rendőri, ügyészi és bírósági eljárásokat, bevándorlási és menekültügyet, terrorizmus elleni harcot szabályozó laza uniós bel- és igazságügyi kerethatározatokra hivatkoztak. Ami azonban az Amnestynek kevés, az sok Nagy-Britanniának és Szlovákiának, amelyek elfogadnák, hogy az ügynökség vizsgálja az emberi jogok érvényesülését például a munkaerő- és szolgáltatási piacon, de ne üsse az orrát rendvédelmi ügyekbe.

A kormányközi egyeztetéseken az északi tagállamok elérték, hogy az ügynökség feladatai között kiemelt helyet kapjon a nemi esélyegyenlőség vizsgálata, a budapesti kormánynak viszont - főleg francia, szlovák és balti ellenkezés miatt - eddig nem sikerült kiküzdenie, hogy az egyébként magyar kezdeményezésre bekerült kisebbségi jogok között hangsúlyosan szerepeljenek a "nemzetiek", ismétlődni látszik tehát az uniós alkotmánytervezet szövegezésekor elszenvedett fiaskó. A kisebbségek okán Budapest azt is szerette volna, hogy az ügynökség földrajzi hatásköre terjedjen ki Ukrajnára is, de erről le kellett mondania.

Egészében fúrja a tervet Hollandia, ami aligha tudható be a hollandok emberi jogi érzéketlenségének, inkább annak, hogy az ügynökség életre hívásának egyik legádázabb ellenfele az Európa Tanács, márpedig annak elnöke, René van der Linden holland. A strasbourgi szervezet azt állítja, az unió fölösleges, sőt káros párhuzamos európai emberi jogi megfigyelőrendszert akar kiépíteni. Az EU a kocsit fogja a ló elé - mondják -, hiszen épp mivel nem létezik uniós emberi jogi szabályozás, valójában az ügynökségnek nem is lesz fogódzója a jogalkalmazás értékeléséhez. Katasztrofális politikai következményekkel járhat - teszik hozzá -, hogy két különböző tartalmú emberi jogi megfigyelőrendszer alakul ki a kontinensen, s az elnézőbb értékelésért lobbizó uniós tagállamok pedig akár ki is játszhatják egymás ellen az Európa Tanácsot és az EU-t.

Némelyek - mint például Eörsi Mátyás, a parlament európai ügyek bizottsága szabaddemokrata elnöke, aki egyúttal az Európa Tanács liberális csoportjának vezetője - úgy vélik, ha az uniótól csak egy felvizezett kompromisszumra futja, akkor inkább ejteni kellene az ügynökség ötletét. Vagy ha ez nem megy, legalábbis a magyar kormánynak az egyhangú szavazást igénylő - az EU soros finn elnöksége által év végéig nyélbe ütni kívánt - megállapodás halogatására kellene törekednie. "Arcvesztés nélkül már nem hátrálhatunk ki a dologból, ha egyszer az élharcosai voltunk" - vélekedett ugyanakkor az országgyűlési bizottság múlt heti ülésén Göncz Kinga külügyminiszter, akinek szavaiból az ügynökség ötletének pozitívabb megítélésére lehetett következtetni. Budapestet bizonyos fokig az is kötelezi, hogy a brüsszeli javaslatot nagy intenzitással támogató, 2001 óta éves emberi jogi jelentéseket készítő Európai Parlamenten belül éppen egy magyar képviselő, a fideszes Gál Kinga a téma rapportőre.

KOCSIS GYÖRGYI

Társadalom

Késésben az EU

Az uniós alapszerződésbe - a keleti bővítésre készülve - egy 1997-es módosítással került be kifejezett alapértékként...

Minden második magyarnak rossz a szeme

Minden második magyarnak rossz a szeme

Rengetegen használnak még Windows 7-et, pedig a saját sírjukat ássák vele

Rengetegen használnak még Windows 7-et, pedig a saját sírjukat ássák vele

Pörgős meccset vívtunk a svédekkel, de a vége csak elúszott

Pörgős meccset vívtunk a svédekkel, de a vége csak elúszott

Soha ennyi használt autó nem cserélt gazdát az országban

Soha ennyi használt autó nem cserélt gazdát az országban

Google Maps helyett: megvan, honnan lesz térkép a Huawei telefonjain

Google Maps helyett: megvan, honnan lesz térkép a Huawei telefonjain

Hatvanéves lett Apa, aki 21-szer járt a világ tetején

Hatvanéves lett Apa, aki 21-szer járt a világ tetején