Tetszett a cikk?

Mennyire lesznek kiszolgáltatottak a magyarok a más uniós országokban érvényes, ám idehaza ismeretlen büntetőjogi szabályoknak? - ez a dilemma is felvetődött a lisszaboni szerződés parlamenti megerősítése és az ehhez kapcsolódó alkotmánymódosítás nyomán.

Vajon meg kell-e fejelni a börtönbüntetését annak a (más ügy miatt) itthon már lecsukott magyar állampolgárnak, akit időközben felségsértés miatt elítélnek Spanyolországban is, amiért elégette a királyi párt ábrázoló egyik fényképet? S vajon büntetett előéletűnek tekintendő-e idehaza az az uniós állampolgár, akit a holokauszt tagadásának bűntette miatt börtönbüntetésre ítélt az osztrák, a német vagy éppen a francia igazságszolgáltatás? És fordítva: mit kezdenek majd más államok a magyar vöröscsillag-ítéletekkel?

Ilyen és ehhez hasonló, egyelőre csak hipotetikus kérdések merülhetnek fel azóta, hogy a magyar alkotmány legkacifántosabb rendelkezését fogadta el tavalyi utolsó ülésnapján a budapesti parlament. Illúziója senkinek sem lehet: az alaptörvény 57. paragrafusának új, 4. bekezdése (lásd Az új cikkely című keretes írásunkat) egyszerűen követhetetlen az átlagember számára. Az a néhány szakértő viszont, aki állítólag képes felfogni a kacskaringós rendelkezés mélyebb értelmét, azt állítja: Európa egységesítéséről talán éppen e nyakatekert mondat árul el a legtöbbet a magyar alkotmányban.

A köztársasági alaptörvény egyelőre még hatályos régi szövege mindeddig csupán azt mondta ki, hogy idehaza "Senkit sem lehet bűnösnek nyilvánítani és büntetéssel sújtani olyan cselekmény miatt, amely az elkövetés idején a magyar jog szerint nem volt bűncselekmény." A karácsony előtt megszavazott új alkotmánycikkely ezzel szemmel immár utat nyit az uniós államok büntetőbíróságainak olyan ítéletei előtt is, amelyek Magyarországon esetleg nem is születhettek volna meg.

Nem ez az első törvény, amellyel a magyar állam lemond büntetőjogi szuverenitásának egy darabjáról az EU, illetve más államok kedvéért. Magyarország már a 2003. évi CXXX. számú törvény elfogadásakor kifejezésre juttatta, hogy készen áll az európai elfogatóparancs hazai adoptálására, vagyis akár olyan személyek elfogására és kiadására is, akik adott esetben nem követtek el a magyar jogba ütköző cselekményt. Ez év júniusában pedig a parlament törvényt fogadott el arról, hogy az uniós országokkal azonos elbírálásban részesíti a fenti esetekben Norvégiát és Izlandot. Ez utóbbi, az Országgyűlés plénuma által percek alatt megszavazott új törvény kihirdetését Sólyom László államfő azonban váratlanul megtagadta. Az elnök húzása már csak azért is meglepetést keltett, mert elődje, az ugyancsak jogászakadémikus Mádl Ferenc 2003-ban még habozás nélkül szentesítette az európai elfogatóparancs elismeréséről szóló hazai jogszabályt.

A "Törvény (...) abban az esetben is kötelezővé teszi a Magyar Köztársaság joghatósága alatt lévő személyek átadását Izland, illetve Norvégia igazságügyi hatóságai számára, ha az elfogatóparancsban foglalt cselekmény a magyar jog szerint nem bűncselekmény" - állapította meg az Alkotmánybíróságnak felülvizsgálatra megküldött jogszabályról Sólyom. Karácsony előtt a kormánykoalíciónak szembe kellett néznie azzal a "veszéllyel", hogy a lisszaboni szerződést beiktató, az Országgyűlés által lóhalálában megerősített törvény esetleg ugyancsak a fenti sorsra juthat. Az állam- és kormányfők által december 13-án aláírt megállapodás 69/A szakasza ugyanis nem kevesebbet ír elő, mint hogy az unióban az igazságügyi együttműködés a büntetőbírósági ítéletek "kölcsönös elismerésének elvén alapul". E rendelkezés kihirdetésével Magyarország nyilvánvalóan megint lemond az állami szuverenitás újabb darabjáról. Erre tekintettel szánta el magát a koalíció végül is az alkotmány kiegészítésére, amit gyors hatalmi alku nyomán (HVG, 2007. december 22.) támogatott a Fidesz is.

Ami történt, némi túlzással úgy interpretálható, hogy a végrehajtó és a törvényhozó hatalom - egy esetleges újabb elnöki vétó megelőzése érdekében - meghajolt a Sándor-palota alkotmányos érvei előtt, még mielőtt azokat elbírálta volna az Alkotmánybíróság. A kormányzat kodifikációs műhelyeiben kidolgozott új klauzula mindazonáltal maga is a Sólyom-féle alkotmányjogi iskola hatását látszik tükrözni. Az 57. paragrafus új, 4. bekezdéséből az következik ugyanis, hogy az uniós államok büntető ítéleteinek hazai elismertetése semmiképpen sem lehet automatikus.

A külföldi verdiktek adoptálása azon múlik majd, hogy a magyar bírák által megvizsgált ítéletek kielégítik-e a meglehetősen szigorú magyar alkotmányossági követelményeket. Erre tekintettel került be az 57. paragrafusba az az új fordulat, miszerint "az alapvető jogok lényeges tartalmát" idehaza még az unió jogi aktusai sem korlátozhatják.

Noha a szakértők egyelőre kifejezetten óvakodnak attól, hogy konkrét példákkal modellezzék az alkotmány (majd csak a lisszaboni szerződéssel egy időben hatályba lépő) új előírásának lehetséges hatását, egy óvatos következtetés azért már ma is megkockáztatható. A véleménynyilvánítás szabadságának az európai standardnál erőteljesebb itthoni garanciái miatt nemigen várható, hogy a hazai igazságszolgáltatás a magyar alkotmányos rendelkezésekkel összhangban állónak fogja tekinteni azokat a külföldi ítéleteket, amelyeket például felségsértő képégetés vagy akár a holokauszt tagadásának bűntette miatt szabtak ki. A hazai ellenzék - például a fideszes Kelemen András - ugyanakkor elsősorban azt feszegeti: vajon elismeri-e majd Magyarország az olyan ítéleteket, amelyek esetleg az autonómiáért küzdők tevékenységét torolják meg Romániában?

BABUS ENDRE

Társadalom

Az új cikkely

Senkit nem lehet bűnösnek nyilvánítani, és büntetéssel sújtani olyan cselekmény miatt, amely az elkövetés idején a...

Nem elég Sorost führerezni ahhoz, hogy valaki teljesen kiírja magát a NER-ből

Nem elég Sorost führerezni ahhoz, hogy valaki teljesen kiírja magát a NER-ből

Laborban előállított csirkehús kerül forgalomba Szingapúrban

Laborban előállított csirkehús kerül forgalomba Szingapúrban

Egyre több mindenre emlékszik a Szájer-buli szervezője

Egyre több mindenre emlékszik a Szájer-buli szervezője