A pártokat a parlamenti választások középpontjába állító magyar közjogi rendszert ingatná meg egy - az Országos Választási Bizottság által a múlt héten jóváhagyott - népszavazási kezdeményezés sikere.

Ne csak pártok, hanem más társadalmi szervezetek is állíthassanak listát az európai parlamenti (EP) választáson - ez a lényege annak a referendumkezdeményezésnek, amelyet az Országos Választási Bizottság (OVB) március 26-án hagyott jóvá. Az aláírásgyűjtő mintaívet egy magánszemély nyújtotta be hitelesítésre, s miután a bizottság se formai, se tartalmi hibát nem talált, rábólintott a beadványra (aminek végső sorsáról - ha 15 napon belül kifogást emel valaki ellene - az Alkotmánybíróság dönt majd).

Amilyen aprónak látszik a módosítás, olyan nagy jelentőségű. Az indítvány látszólag csak arról szól, hogy egyesületek, ilyen-olyan társaságok is állíthassanak EP-választási listát, ha össze tudnak szedni 20 ezer aláírást. Ezt most kizárólag pártok tehetik meg, s nekik is ugyanannyi ajánlás a belépő. Magyarországon tehát szigorú a jelölés: a civil szervezeteket éppen úgy körön kívülre szorította a 2003-ban született törvény, ahogy a függetleneket. E voksolásnál a legkeményebbek egyébként a feltételek. Az országgyűlési helyekért (egyéni kerületben) függetlenek is indulhatnak, ha össze tudnak gyűjteni 750 kopogtatócédulát. A helyhatósági választáson még nagyobb a "lazaság", ott szabad a pálya a civil társadalmi szervezetek számára is, feltéve persze, hogy kellő mennyiségű ajánlást tudnak felmutatni.

De nem csak a hazai, az uniós szabályokból sem következik az EP-választásokra törvénybe iktatott magyar szigor. Noha évtizedek óta napirenden van a választási előírások harmonizációja, már az 1957-es római szerződés is közvetlenül, egységes eljárás szerinti választást emlegetett, ám ez mindmáig nem valósult meg. Így aztán inkább csak közös vonásokat lehet felfedezni a különböző tagállamok szabályaiban, elsősorban azért, hogy a választási rendszer megközelítőleg arányos legyen. Ezért a legtöbb országban egyetlen (listás) választókerület van, ettől csak a nagyobb államok egy része, például Franciaország és Olaszország vagy a föderatív Belgium tért el, s létezik (5 százalékosnál nem magasabb) bejutási küszöb is. A jelölési rendszer általában laza, a pártok mellett bárki ajánlhat képviselőjelöltet, ha elégséges aláírást gyűjt vagy megfelelő összegű kauciót tesz le. Ausztriában például elég 2600 szignó, míg Spanyolországban 15 ezer szükséges, Szlovákiában a kaució 1200 eurónyi koronát, Máltán 90 eurót tesz ki jelöltenként. Néhány országban azonban csak pártok jelölhetnek, e sorba tartozik - Magyarországon kívül - például Dánia, Görögország, Litvánia, Németország és Hollandia (utóbbiban az EP-ben nem képviselt pártoktól is kérnek 11 250 euró kauciót).

Az ajánlásos vagy kauciós korlátozások elsősorban a kamu jelöltek kizárását szolgálják. Magyarországon például a 20 ezres ajánlási határ miatt csak nyolc párt tudott listát indítani 2004-ben, s ebből is csak négy jutott mandátumhoz. A Magyar Igazság és Élet Pártja, a Munkáspárt, a Magyar Nemzeti Szövetség és a Szociáldemokrata Párt (SZP) ugyanis nem érte el az 5 százalékos szavazatküszöböt, sőt az SZP csak 12 196 voksot kapott, vagyis jóval kevesebbet, mint ahány támogató aláírást gyűjtött előtte a kampányban.

A verseny pártokra való korlátozásának valódi oka a parlamenti választások esetében az, hogy ennek révén valamennyire átlátható legyen a korteskedés, beleértve azt, hogy mennyi pénzt áldoznak a szavazatszerzésre. Az országgyűlésimandátum-versenyben van ugyan költési korlát és elszámolási kötelezettség, az EP-helyekért folyóban azonban nincs, akkor csak az évente kötelezően közzéteendő pártmérlegek adnak támpontot. Az országgyűlési választásokról szóló törvény egyébként úgy fogalmaz, hogy azok a szervezetek indulhatnak, amelyek elfogadják a pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló előírásokat, vagyis egyetlen szervezet sincs eleve kizárva a versenyből. Akár közvetlenül a kampánykezdet előtt is átminősíttetheti magát egy egyesület, sőt azt is megteheti, hogy szervez magának egy alkalmi választási pártot.

Az alkotmány egyébként kiemeli a pártokat a társadalmi szervezetek közül, amikor a népakarat kialakításának és kinyilvánításának részeseként nevezi meg őket az általános rendelkezések között. Ez önmagában még nem jelent monopóliumot számukra a szervezetek sorában, ám a parlamentiképviselő-jelölés joga már igen. Vagy a másik oldalról nézve: csak az párt, amelyik mandátumszerzésre tör. Ezért írja elő az 1989-es párttörvény, hogy ügyészi indítványra társadalmi szervezetté minősíti át a bíróság azt a pártot, amelyik két egymást követő általános országgyűlési választáson nem indít jelöltet (HVG, 2007. november 17.). A népszavazási kezdeményezés sikere így az egyetlen olyan lényegi ismérvétől fosztaná meg a pártokat, amely megkülönbözteti őket a többi társadalmi szervezettől. Ráadásul - ha nem igazítanák hozzá a többi jogszabályt - még átláthatatlanabbá tenné a választási kampányok pénzelését, hiszen a "civilek" gazdasági ügyeiről szinte semmi sem tudható, a kampányfinanszírozási reform pedig elakadt a parlamenti útvesztőben.

JUHÁSZ GÁBOR

Borús, ködös lesz a csütörtök

Borús, ködös lesz a csütörtök

Több korszakváltásnak is tanúi lehetünk a 80 éves Bak Imre kiállításán

Több korszakváltásnak is tanúi lehetünk a 80 éves Bak Imre kiállításán

Te jó ég, 70 éves a „Töki”!

Te jó ég, 70 éves a „Töki”!

Kitalált valamit a Google, hogy ne nyúlkáljunk folyton a telefonunk után

Kitalált valamit a Google, hogy ne nyúlkáljunk folyton a telefonunk után

Napokig bujkált Kaposvár mellett egy brutálisan összevert nő

Napokig bujkált Kaposvár mellett egy brutálisan összevert nő

Epilepsziás rohama közben marcangolták szét kutyái a nádasdladányi fodrásznőt

Epilepsziás rohama közben marcangolták szét kutyái a nádasdladányi fodrásznőt