Tetszett a cikk?

A két versengő külkapcsolati stratégia - a kormányé, illetve a Fideszé - nem különbözik lényegesen egymástól, egybedolgozásukat mégis akadályozza a belpolitikai harc.

"Megint mindenki rajtunk röhög" - fakadt ki kissé nyers modorában Gyarmati István külpolitikai szakértő, a budapesti Demokratikus Átalakításért Intézet igazgatója, az április eleji bukaresti NATO-csúcs fejleményeit a Magyar Külügyi Intézetben értékelő múlt heti rendezvényen. Bár a szófordulat nyilván túlzó, tény, hogy a magyar külpolitika alakítói - a Nabucco gázvezetékkel, majd a Koszovó elismerésével kapcsolatos bizonytalankodások után - ismét kínos szituációba keveredtek. Ezúttal Ukrajna miatt. A katonai szövetség vezetőinek találkozóját megelőzően a NATO új tagállamai közül egyedül Magyarország nem írta ugyanis alá azt a nyilatkozatot, amely sürgette, a szervezet engedje be "előszobájába" Ukrajnát és Grúziát, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök azután Bukarestben mégis hozzájárult az ezt kilátásba helyező közös döntéshez.

Bennfentesek szerint a Németország által követett külpolitikai irányvonalhoz való budapesti igazodási szándék motiválta, hogy megtagadták a magyar szignót az új tagállamok - és Kanada - brüsszeli NATO-nagykövetei által indított dokumentumról. Tudni lehetett ugyanis, hogy Angela Merkel kancellár nem nagy híve a két posztszovjet köztársaság Oroszországot bőszítő NATO-meghívásának, jóllehet - mint Sztáray Péter, a Külügyminisztérium (KÜM) főosztályvezető-helyettese vélekedett - "az úgynevezett tagsági cselekvési terv fázisa nem jelentene gyors és automatikus tagságot, Albánia esetében például kilenc évig tartott". Egyelőre nem világos, mi lesz Budapest álláspontja, ha a katonai szervezet a mostani döntés szerint decemberben újból napirendre tűzi az ügyet, Ukrajna NATO-tagságának támogatása ugyanis nem szerepel a kormány által februárban elfogadott hosszú távú külkapcsolati stratégiában.

A korrekcióra és így a következetlenség látszatának enyhítésére még volna esély, ha az MSZP és a Fidesz megkísérelne kompromisszumot kötni Magyarország külkapcsolati stratégiájáról. Ez elvileg nem kilátástalan. A Fidesz "Magyarország külkapcsolati stratégiája" címet viselő, április 2-án publikált összeállítása korántsem áll homlokegyenest ellentétben azzal, amit pontosan ugyanezzel a címmel a kormány bő egy hónappal korábban jóváhagyott, még ha az előbbi 2014-ig, míg az utóbbi 2020-ig tekint is előre. Közel járt az igazsághoz Geberle Erzsébet (SZDSZ) képviselő, amikor a parlament külügyi bizottságában leginkább "műfajinak" titulálta a két felfogás közötti különbséget.

Kormányfői megrendelésre a KÜM által több mint egy éve elkezdett stratégiagyártás széles alapokról próbált indulni, részben az ellenzékhez közel álló szakértők sokaságának bevonásával tervezte felrajzolni a szomszédai zömével együtt immár EU- és NATO-tag Magyarország külpolitikai értékrendszerét, mozgásterének távlatait, cselekvési preferenciáit. "Nagyon jó helyzetértékelések születtek, de a stratégiai főirányok kijelölése nehezen alakult" - ismerte el egy év eleji konferencián Göncz Kinga külügyminiszter azt, amit egy szakértő úgy jellemzett: "egyszerűen nem volt politikai megrendelés a követendő »vonalról«. A végül is a külügyben készre formált tervezetről a március 4-ei kormányjóváhagyás előtt számos, a hivatalos diplomácián kívüli, de a széles értelemben vett külkapcsolatok alakításában részt vevő szereplő - önkormányzatok, gazdasági és civil szervezetek - mondhatott véleményt, de a végeredmény hiányos maradt. A három stratégiai főirányt - nevezetesen az egyre jobban integrálódó unióba illeszkedő versenyképes Magyarországot, a kelet-közép-európai együttműködés kereteiben megvalósuló kisebbségtámogatást és az ország globális felelősségviselését - kijelölő stratégia fő céljaiba az ellenzék sem tudott vagy akart belekötni, viszont kormányközeli értékelők is úgy látták, a dokumentum sok tekintetben az általánosságok szintjén maradt.

Emögött nemcsak az az igény állhatott, hogy a kormány szélesen tarthassa manőverezési lehetőségeit egy sor kényes kérdésben, hanem a külügyi tárcának az a feltételezése is, hogy egy konfliktuskerülő szöveg támogatásához az ellenzék is megnyerhető, így akár ötpárti konszenzust élvező országgyűlési határozat születhet. Ez azonban egyelőre nem jött be. "Többször kértünk a Fidesztől írásbeli véleményt, de sosem kaptunk" - hánytorgatta fel az ellenzéki párt együttműködési készségének hiányát a múlt héten Göncz Kinga, amikor a külügyi bizottságban puszta "tájékoztatásként" prezentálta a képviselőknek a kormányhatározatként közzétett stratégiát. Holott efféle kooperációra volt már példa: 2002-ben az Orbán-kormány úgy fogadta el Magyarország nemzeti biztonsági stratégiáját, hogy nemcsak kért, hanem kapott is írásos hozzájárulást a szöveghez az akkor ellenzéki szocialistáktól.

A jelek szerint Németh Zsolt, a Fidesz külpolitikai kabinetjének vezetője éppen azon "rágott be", hogy a tárca egy kalap alá vette pártját - mint fogalmazott - a "nőszövetséggel". Az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke nem is tagadja, pártja részéről a külügyminiszteri kérések ellenére sem adott, sőt nem is ígért írásos hozzájárulást a tárca stratégáinak, mert - tette hozzá - ők arra számítottak, hogy a minisztérium majd parlamenti határozati javaslatként nyújtja be elképzeléseit, az ellenzék pedig módosító indítványokat fűz hozzá. A hosszú távú stratégiák esetében a kormány kétségtelenül ezt a gyakorlatot folytatta eddig: a 2025-ig érvényes éghajlat-változási stratégia ötpárti jóváhagyást kapott márciusban, a 2020-ig szóló energiastratégia pedig most futja a szokásos köröket a Házban. "Valóban sokáig lebegtettem, hogy bevigyük-e a plenáris ülésre az anyagot, de tartottam a vita elfajulásától" - magyarázkodott Göncz, hogy ő miért nem kísérletezett a parlamenti úttal.

A Fidesz nyilván meg akarta mutatni saját jövőbeni külpolitikai arcát a külvilágnak. Németh Zsolt úgy ítéli meg, az ő stratégiájuk "egy absztrakciós szinttel lejjebb" helyezkedik el, mint a kormányé, gyakorlatiasabban orientálva a tényleges politikai cselekvést, de összeegyeztethetőnek tartja a két elképzelést, és immár készen is állna az együttműködésre. A Fidesz-dokumentumból úgy tűnik, a párt hosszú utat járt be Orbán Viktor azon emlékezetes kijelentése óta, amely az unión kívül is látott életet Magyarország számára. A mostani stratégia ugyanis a párt megkérdőjelezhetetlen elkötelezettségét mutatja nem csupán az európai integráció, hanem annak elmélyítése iránt is. A Fidesz szövege a kormányénál erőteljesebb atlanti irányultságot, lelkesebb Amerika-barátságot vetít előre. Oroszországgal kapcsolatban ugyanakkor feltűnően mellőzi a párt főkorifeusainak retorikáját gyakran eluraló "keménykedést", a kapcsolatok gazdasági természetének szenvtelen jellemzésére szorítkozva.

Bár a Fidesz-program a deklaráció szintjén a kormánynál hangsúlyosabban helyezné emberi jogi alapra a magyar külkapcsolatokat, a konkrétumokhoz érve már nem túlságosan bátor - Kínát illetően például csak annyit jegyez meg, hogy "figyelemmel kíséri" az emberi jogok alakulását. A Fidesz nem látszik osztani azt a szemléletet, ami a minisztériumi dokumentum egyik pozitív újdonsága: a nem kormányzati szereplők külkapcsolati funkciójának fel- és elismerését. Preferenciakülönbséget jelez az is, hogy míg a kormány a fejlődő országoknak nyújtandó segélyek mértékében tesz számszerű ígéretet, a Fidesz a magyar katonai költségvetésre nézve egyértelműbb. A határon túli magyar kisebbségek autonómiaigényének támogatása mindkét stratégiában fellelhető, s látványosan egyformák a "lyukak" is: mindkettő visszariad álláspontja kinyilvánításától olyan, Magyarországot közvetlenül érintő kényes európai kérdésekben, mint például a mezőgazdaság uniós támogatásának jövője vagy a közös bevándorlási politika.

Mivel egy sor kardinális külpolitikai ügy, mint például a balkáni helyzet megítélése vagy az afganisztáni NATO-misszióban való magyar részvétel, jelenleg is pártközi egyetértést élvez, a két dokumentum összefésülése politikai akarat dolga. Igaz, a hangsúlykülönbségek kiegyengetése sem volna csekély feladat, egy közös szöveg pedig aligha viselne el olyan stiláris sallangokat, mint például a Fidesz programjában a "keresztény Európa" emlegetése - ez a szókapcsolat nem véletlenül maradt ki az unió lisszaboni szerződéséből. A belpolitikai küzdelem azonban nagy valószínűséggel útját állja kompromisszumnak. Bár Németh Zsolt jelezte, hogy a Fidesz-dokumentumot határozati javaslatként benyújtják a parlamentnek, a napirendre vétel szinte kizárt. A HVG információi szerint Göncz Kinga a miniszterelnökkel tárgyalna arról, hogy a kormány esetleg mégis a Ház elé terjesztené saját variációját, de ezért a szabaddemokrata Eörsi Mátyás - jóllehet maga is parlamenti képviselő - nem lelkesedik. "A plenáris vita másról sem szólna, mint a különbségekről" - aggodalmaskodott a HVG kérdésére az Országgyűlés európai ügyek bizottságának elnöke.

KOCSIS GYÖRGYI

A szélsőjobboldaliak és a populisták hajráznak jobban a szlovák kampányban

A szélsőjobboldaliak és a populisták hajráznak jobban a szlovák kampányban

Megdöbbentő grafikon mutatja a „soha nem látott pedagógus-bérnövekedést”

Megdöbbentő grafikon mutatja a „soha nem látott pedagógus-bérnövekedést”

Tusup csapata is Budapesten edzhet az egri uszodabezárás után

Tusup csapata is Budapesten edzhet az egri uszodabezárás után