Németország nagyvonalúan bánik visszavonuló legfőbb közjogi méltóságai közül kettővel. A legtöbb bónusz az államfőnek jár: ő hivatali idejének letöltése után élete végéig jogosult teljes fizetésére, továbbá iroda, titkárnő, szolgálati autó és kíséret áll rendelkezésére. Ugyanez illeti meg - a fizetés kivételével - a volt kancellárokat is: őket is személyi biztosítók kísérik nyilvános megjelenéseik során, állami autó, berlini iroda, titkárság jár nekik, s persze nyugdíj. A leköszönő főbíróknak csak nyugdíj jár: mind az alkotmánybíróság, mind a legfelsőbb bíróság elnöke számára hivatali ideje lejártakor korábbi köztisztviselői szolgálati idejüket is figyelembe véve állapítanak meg öregségi ellátást. Mivel mindkét főbírói testület minden eddigi elnöke ebben a funkcióban érte el a 65 éves nyugdíjkorhatárt, még nem merült fel a kérdés, mit tegyenek abban az esetben, ha valaki ennél fiatalabb korban válik meg tisztségétől.

Ausztriában az alkotmánybíróság elnökét határozatlan időre választják: függetlenül attól, hogy hány évesen kapta meg ezt a tisztséget, 70 éves koráig tölti be, hacsak nem lép vissza, például egészségügyi okokból. A legfelsőbb bíróság esetében ugyanez a helyzet, mind a bírók, mind az elnök esetében, csak ott a kötelező visszavonulás időpontja annak az esztendőnek a vége, amelyben az illető betölti 65. életévét.