Az ex-alkotmánybíró Kukorelli István már 2000-ben támadta az önkényuralmi jelképek használatának hazai tilalmát. A vörös csillag ügyében - mint előző cikkünkből kiderül - hasonló álláspontra helyezkedik Strasbourg is.

Sokszor fordul elő, hogy az érzelmeim, a neveltetésem, a szocializációm, a világnézetem alapján másképp döntenék, de mindent a küszöbön kell hagyni, mint a papucsot, ha kimegyünk a szobából - mert köt az esküm. A most 56 éves Kukorelli István e prózai hasonlattal igyekezett egy interjúban magyarázatot adni arra a talányra, hogy egy tradicionális falusi közösségben felnőtt, egyházi neveltetésben részesült, családja által eredetileg papnak szánt jogász miként lehetett éveken át az Alkotmánybíróság (AB) markáns liberális bírája. Ráadásul az az alkotmányőr, aki időnként egyedül helyezkedett szembe az egyházi hierarchia törekvéseivel.

Az alkotmányjogi tanszéket a pesti jogi karon 39 éves korától (1991) vezető jogtudós nem kívánt mindenáron alkotmánybíró lenni. Amikor 1998-ban először megkeresték, elhárította a szolgálati Roverrel, személyi sofőrrel s jelenleg 1,3 millió forintos havi bruttó fizetéssel járó megbízatást. Arra hivatkozott: még nem kapta kézhez egyetemi tanári kinevezését. Egy évvel később, a professzori cím megszerzése után az újabb felkérésnek már engedett, igaz, akkor sem igyekezett okvetlenül magabiztosnak látszani. "Lelkiekben (...) egy kicsit korainak érzem a megbízatásomat, a feladattól azonban nem akartam elzárkózni" - jelentette ki 1999. júliusi eskütétele után a Magyar Hírlapnak.

Később kapacitálni kezdték kollégái: vegye át az AB irányítását. A kilencvenes évek végén az Országos Választási Bizottságot (OVB) két éven át már vezető Kukorelli azonban kitért az újabb kihívás elől. "Személyét egy elnökválasztáson sokan támogatták volna, a határozattervezeteit a napi munka során viszont már csak kevesen szavazták volna meg" - érzékeltette a néhány különvéleményével addigra már egyedül maradt, a végül is bíróként tovább működő professzor akkori dilemmáját egy, a testület belső erőviszonyait ismerő szakértő.

A Sólyom László vezette, vállaltan arisztokratikus szellemiségű első AB-val ellentétben az alkotmánybírák második nemzedéke jórészt első generációs értelmiségiekből állt. Az utóbbiak közül került ki a testület második, harmadik és negyedik elnöke, Németh János, Holló András és a múlt héten leköszönt Bihari Mihály is. Azt, hogy ez a második hullám az elődöknél nagyobb teret enged majd a közvetlen demokrácia érvényesülésének Magyarországon, már a kezdet kezdetén sejteni lehetett (HVG, 1999. július 3.). Abban pedig, hogy ez tényleg bekövetkezett, elég jelentős szerepe volt a földművescsaládból jött, pannonhalmi középiskolás évei során püspöki, egyetemi tanulmányai idején pedig népköztársasági ösztöndíjas Kukorellinek.

Az előzményekhez tartozik, hogy az 1994-1999 között OVB-tag, illetve -elnök professzor korábbi tisztségében nehezen viselte el, hogy az Országgyűlés egymás után lövi ki a különféle népszavazási kezdeményezéseket. Ha Kukorellin, illetve az OVB-n múlik, nemcsak a parlamenti képviselők számának csökkentéséről tartottak volna idehaza referendumot az elmúlt évtizedben, hanem például egy esetleges államformaváltásról, nevezetesen a királyság helyreállításáról is.

A jogtudós neve különben már az 1980-as évek közepén összekapcsolódott a népszavazás ügyével. Az 1949-es alkotmányban sokáig csak holt betűként szerepelt intézményt - a Duna Kör fellépése kapcsán - voltaképpen a Pozsgay Imre vezette Hazafias Népfront (HNF) igyekezett életre támasztani. A HNF közjogi bizottságát annak idején Kukorelli vezette. A rendszerváltás folyamatában végül is katalizátorszerepet betöltő négyigenes referendum sikere után e jogintézmény azonban ismét alkotmányos kirakati tárggyá kezdett válni. Ez a helyzet az 1997-es AB-határozat kihirdetése után sem változott meg olyan mértékben, ahogyan azt Kukorelli kívánatosnak tartotta volna. A sors iróniája, hogy alkotmánybíróként nemegyszer mégis éppen Kukorelli kényszerült megfogalmazni - a testület ítélkezési gyakorlatát követve - a referendumkezdeményezéseket blokkoló AB-határozatokat. 2006-ban például a közvetlen államfőválasztás elkötelezett hívének számító professzornak kellett formába öntenie egy olyan döntést, amely elutasított egy, a köztársasági elnök direkt választására irányuló népi kezdeményezést.

Ám a legnagyobb meglepetést Kukorellinek nem ez a népszavazási döntése váltotta ki, hanem egy különvéleménye, amely opponálta a kettős állampolgárságról 2004 decemberében megtartott referendum kiírását. Ez a húzás a strasbourgi joggyakorlatra gyakran hivatkozó professzor liberális-unionista meggyőződéséről árulkodott, ami akkor erősebbnek bizonyult még a közvetlen demokratikus eljárásokhoz fűződő vonzalmánál is. Kukorelli azzal érvelt, hogy egy, a nemzeti hovatartozásról szóló puszta nyilatkozat - függetlenül a kérelmező nyelvtudásától, leszármazásától, lakó- és születési helyétől - nem lehet elég a kedvezményes honosításhoz. A politikai jobboldal értetlenséggel fogadta egy másik különvéleményét is, amely történetesen az Orbán-éra ügynöktörvényét minősítette alkotmányellenesnek. A professzor szerint a jogszabály féloldalasra sikeredett: az egyházi méltóságok esetében ugyanis - a sajtó vezető munkatársaival ellentétben - nem kívánták vizsgálni, hogy a főpapok dolgoztak-e annak idején a kommunista titkosszolgálatnak. Másfél évvel később a kábítószer-fogyasztás büntetőjogi szankcionálásáról hozott AB-határozat kapcsán Kukorelli pedig már azt feszegette, hogy a Btk. büntetési rendszerének az egyes drogok veszélyességéhez kellene igazodnia.

Konszenzusos jelölése s nagy többséggel történt 1999. júliusi megválasztása működése során mindvégig egyfajta belső szabadságot látszott biztosítani Kukorelli bírónak. Aki nem csupán az Orbán-kabinettel szemben volt kritikus. A magánéletben a hangot úgyszólván mindenkivel megtaláló alkotmányjogász többször konfrontálódott a jelenlegi hatalommal is. Tavaly ősszel ahhoz a szoros többséghez tartozott, amely zöld jelzést adott a vizitdíjról tartott népszavazási kezdeményezésnek.

Az alkotmányos értékek védelmezése során Kukorelli egy valamit azonban alighanem még a klasszikus szabadságjogoknál is előbbre valónak tekintett. Ez a valami a közjog fogalomkészletével elég korlátozott módon közelíthető csak meg. Leginkább talán a nemzeti identitás tiszteletéről, egyfajta alkotmányjogi patriotizmusról helyénvaló vele kapcsolatosan beszélni. Ez adhat kulcsot például ahhoz, miként támogathatta a liberális jogász a Btk. olyan módosítását, amely alapján a nemzeti szimbólumok megsértőit akár börtönbüntetésre is ítélhetik Magyarországon. A Kukorelli és bírótársa, Strausz János által előkészített határozat lényegében arra hivatkozott, hogy a valamely államhoz tartozással kapcsolatos érzelmek a vallási meggyőződéshez hasonló büntetőjogi védelmet igényelnek. A Tradíció és modernizáció a magyar alkotmányjogban című, tavalyelőtt megjelent tanulmánykötetéből pedig az is kiderül, hogy a liberális oldalon hevesen bírált, a Szent Korona közjogi rehabilitálásával is kacérkodni látszó millenniumi emléktörvény egyik szellemi megalapozója az obsitos alkotmánybíró volt.

A közjogi intézményrendszer határozott védelmezőjének bizonyult Kukorelli számára, úgy tűnik, nem adatik meg, hogy újabb kilenc évig viselje a súlyos bársonytalárt. Az viszont már most megállapítható, hogy több, általa megfogalmazott ítélet, illetve különvélemény hozzájárult a hazai közjog fejlesztéséhez. A gyülekezési törvényről pár hete kihirdetett AB-határozat, amely kimondta, hogy önmagában a bejelentés hiánya miatt nem lehet feloszlatni a szervezés nélküli spontán gyűléseket, például azon a nyomvonalon halad, amin Kukorelli már egy 2001-es AB-döntéshez fűzött különvéleményének a megfogalmazásakor elindult, ám akkor a testületnek még csak a kisebbsége követte. Ugyancsak őt igazolta az "utókor" nemrég Strasbourgban is, amikor a véleménnyilvánítás szabadságával ellentétesnek minősítették az ötágú vörös csillag viselésének magyarországi tilalmát.

BABUS ENDRE

Nem fogadnák el a kormány ajánlatát a gyöngyöspatai romák

Nem fogadnák el a kormány ajánlatát a gyöngyöspatai romák

Árnyék-alaptanterv készült a miniszter tudta nélkül

Árnyék-alaptanterv készült a miniszter tudta nélkül

Lemondott az ukrán miniszterelnök, Zelenszkij gondolkodik

Lemondott az ukrán miniszterelnök, Zelenszkij gondolkodik

Célzott likvidálás: a terrorizmus ellen nem hatásos a vezetők kilövése

Célzott likvidálás: a terrorizmus ellen nem hatásos a vezetők kilövése

Halálos gázolás Soroksáron

Halálos gázolás Soroksáron

336 forint egy euró

336 forint egy euró