Földre kényszerítve

Utolsó frissítés:

Az utóbbi évtized egyik legkínosabb diplomáciai afférja alakult ki Románia és Magyarország között Sólyom László erdélyi látogatása kapcsán, miután a román fél akadályokat gördített az út elé.

Két uniós tagország között meglehetősen szokatlan módon fogadta Románia, hogy Sólyom László március 15-én látogatást tesz és beszédet mond Erdélyben. A köztársasági elnököt az eredeti tervek szerint szállító magyar katonai repülőgép – amely az állami protokollszolgálat rendelkezésére áll – leszállásának megtiltása példa nélküli az utóbbi években. Radu Berceanu – az ügyben egyébként illetéktelen – közlekedési miniszter utóbb azt nyilatkozta, nem kapott hivatalos megkeresést a leszállással kapcsolatban az elnök hivatalától. „Annyit sikerült megtudnom, hogy Sólyom László elnök úr, akiről úgy tudtam, civil, nem akart civil repülővel jönni. A sajtóból azt hallottam, katonai helikopterrel vagy katonai repülővel akart jönni – tette hozzá –, ez azonban más tészta.” Pedig az Antonov–26-os gépet már korábban használták Romániába utazó magyar politikusok, az pedig a nemzetközi kapcsolatokban egyáltalán nem ritka, hogy egy köztársasági elnök katonai géppel utazik. Sőt, ha van egy hivatalos elnöki gép, az általában katonai, mint ahogy a személyzete is – a legjobb példa erre az amerikai Air Force One, amely már a nevével is utal katonai mivoltára. Nem okozhatott volna gondot tehát a román hatóságoknak a Sólyom Lászlót szállító gép fogadása.

A másik kiszivárogtatott román indok is egyszerű kötözködésnek tűnik. A magyar nagykövetség által a román hatóságoknak a Sólyom-látogatással kapcsolatban átadott román nyelvű jegyzékben ugyanis Hargita megyei önkormányzatot írtak Hargita megyei tanács helyett. Az alkalmazott román szó, az „autoguvernare” az autonómiára utal, s ebből a román fél a székelyföldi autonómiára való utalást vélt kiolvasni, amit, mint ezúttal a szenátus külügyi bizottságának elnöke, Titus Corlateanu közölte, Bukarest nem támogat. Az autonómiára utaló szavak Romániában már történelmi okokból is gyanúsak, ugyanis a történelmi Magyarország területén alakult s az attól való elszakadást célul kitűző román szervezetek használták ezt egykoron.

A végül egy nappal korábban, autóval érkező elnöki küldöttség fogadtatása a magyar határon sem volt kifejezetten baráti – de nem is teljesen szokatlan. Lett volna ugyan a magyar küldöttség számára egy, a diplomáciában megszokott gyorsított átlépési lehetőség is, ám ehelyett a minden belépővel szemben alkalmazott eljárást választotta a román határőrség, azaz mindenkinek az úti okmányába belenézett. Ez csak annak jelzése volt, hogy Sólyom Lászlóra mint az országba beutazó egyszerű állampolgárra tekintenek, nem pedig egy szomszédos ország olyan államfőjére, aki Románia egyik pártjának, az RMDSZ-nek a hivatalos megemlékezésére utazik.

A román lépések a régmúlt időket idézik, ugyanakkor nyilvánvalóvá teszik: hiába a közös kormányülések, a stratégiai partnerség, a fokozódó gazdasági együttműködés, a román fél bármikor kész borsot törni Magyarország orra alá. Mert a magyar kormány megleckéztetésével még ma is jó pontokat lehet szerezni a román közvéleményben.

Ezt tetézi, hogy a magyar kormányhivatalokban és a szocialista pártban sokan kárörvendően figyelik a köztársasági elnök vesszőfutását. Pedig nyilvánvaló, hogy ez nem személyes ügy, hanem a magyar állam külpolitikai érdekérvényesítő képességének gyengeségét jelzi. Magyarország évek óta nem tud egyről a kettőre jutni Szlovákiával sem. Az pedig, hogy Sólyomnak a mostani ünnepre eredetileg tervezett vajdasági látogatása – részben ugyancsak az ottani kormányzat akadékoskodása nyomán – meghiúsult (HVG, 2008. március 14.), azt jelzi, hogy Magyarország gesztusértékű januári gáztovábbítási akciója ellenére sem kifejezetten baráti a szerb–magyar hivatalos kapcsolat.

Sólyom László végül is elérte, amiért a Székelyföldre utazott. A botrány nyomán szemléletes képet lehet alkotni a román külpolitikáról, illetve a két ország közötti viszonyról. Székelyföldi beszéde pedig sokkal szélesebb körben lett ismert, mint amire békés körülmények között számítani lehetett volna. Sólyom a Nyerges-tetőn a nemzeti összetartozásról beszélt. Azzal, hogy a nemzeti ünnepek egy részén a határon túli magyarok körében vesz részt, az üzenet az adott ország magyarságának, Magyarországon gyakran azonban ellenérzéseket szül. „A nemzet egységét szeretném hangsúlyozni” – mondta mostani beszédében is Sólyom, s a sorok között azért utalt az autonómiára is, amikor kijelentette, „tavaly október 23-án Csíkszeredában Székelyföldnek arról a méltánylandó igényéről is szóltam, hogy gazdasági fejlődéséhez történelmi egységének megfelelő igazgatási keretet kapjon”.