szerző:
HVG

Helyi katonák és rendőrök kiképzésében erősít a Magyar Honvédség afganisztáni missziója.

Vészhelyzet – nem a közép-ázsiai ország biztonsági helyzetére, bár arra is illene, hanem az amerikai kórházsorozatra utalt az afganisztáni Mazari-Sarifban 2006-ban épült, német irányítású katonai kórház három magyar orvosa a HVG-nek nyilatkozva. Várhelyi Levente alezredes, Seli Artúr és Villányi Zsolt századosok mégis pihenésként élik meg a négy hónapon át tartó 24 órás készenlétet, ami persze inkább a német profizmussal működtetett intézménnyel összevetett magyar egészségügyet jellemzi. Ők annak a 300 fős magyar csapatnak a tagjai, akik Afganisztánban szolgálnak. A NATO által tervezett 2010-es erősítés részeként a misszió létszáma 200 fővel bővül.

A 36 ágyas, négyfős intenzív osztályos kórház 95 egészségügyi dolgozója – köztük 11 magyar – teljes ellátást nyújt az észak-afganisztáni mazari-sarifi nemzetközi NATO-bázis 5700 katonájának, illetve fogadja – voltaképpen humanitárius alapon – a helyi betegeket. Ez főképp sebészetet, illetve sürgősségi ellátást jelent, lőtt, robbanásos, égési sérülteket – mondták az orvosok –, de korántsem kizárólag. Akadnak például helyben terjedő fertőző betegségek, például a leishmania (szúnyogcsípéssel terjedő súlyos bőrbaj, legutóbb a spanyol táborban fordult elő), tüdőbaj, amit az orvosok komoly kockázatúnak tartanak. Becsléseik szerint az afgán lakosság csaknem fele fertőzött lehet, így nagy a rizikója, hogy a katonák átfertőzhetik Európát és Észak-Amerikát.

A kórház elkülönített részében kezelik a helyieket, ennek fő oka a fertőzések elkerülése, de akad biztonsági magyarázat is. Volt példa arra is, hogy az életmentő beavatkozás közepette derült ki, hogy magát a merénylőt kezelik – ettől kezdve a katonai rendész felügyelete mellett. Orvosi szempontból a legérdekesebb esetük egy svéd menetoszlop elleni aknatámadás sérültje volt: a páncélozott járműben álló gépfegyveres őrszem lábszárcsontja alulról fölfelé távozott egy kis lyukon, mesélték a doktorok. Egyetlen szakterület, aminek nincsen specialistája, a nőgyógyászat. A bázison szolgáló katonanők körében a kötelező önmegtartóztatás miatt a terhesség – elméletben legalábbis – kizárt, a súlyosabb, például onkológiai panaszokkal hazaküldik a nőket, az afgán lányok-asszonyok nőgyógyászati vizsgálata pedig a szigorú vallási előírások miatt elképzelhetetlen.

Úgy tűnik tehát, a fizikai sérülést szenvedett katonák a lehető leggondosabb ellátást kapják, a lelki sebek azonban nehezebben gyógyulnak. Éppen ezért tart nonstop ügyeletet például a magyarok Puli-Humriban található, a tartományi újjáépítést irányító bázisán protestáns tábori lelkész, illetve pszichológus. Az utóbbi, Kovács Gabriella alezredes a HVG-nek elmondta, a külföldi missziókra általában jellemző, a távollétből és az idegen közeghez való alkalmazkodásból eredő stresszhez Afganisztánban a fokozott veszélyérzet, illetve a nyomor nehezen földolgozható látványa is hozzájárul. Mivel azonban mindezt a tapasztalatok szerint a katonák egymás között is kibeszélik, a leggyakrabban magánéleti, elsősorban párkapcsolati, illetve otthoni gyászeseményekhez kötődő problémákkal kérnek lelki elsősegélyt. A katonák – akik 30 órás pszichológiai felkészítésen vesznek részt a kiutazás előtt – igyekeznek is átbeszélni az otthoniakkal a gondjaikat. Kedvezményes díjú telefonon, illetve számítógépen tartják a kapcsolatot, hazaérkezésük után pedig féléves tréningsorozat segíti a visszailleszkedésüket.

A HVG munkatársának mégis az volt a benyomása a helyszínen, hogy a pszichológus némileg idealizálja a képet. A veszélyérzet erősebbnek tűnik a Kovács alezredes által sugallt mértéknél. Az USA ohiói nemzeti gárdájával közösen működtetett, főképpen az afgán hadsereg felkészítésével foglalkozó műveleti tanácsadó és összekötő csoport kilagayi bázisán például fél óra leforgása alatt hárman mesélték el a tábor történetét. A zord hegyek közé szorult síkságon emelt bázis a nyolcvanas években a szovjet megszállók objektuma volt. A történet szerint a hegyekből támadó ellenállók egyetlen éjszaka alatt több ezer oroszt gyilkoltak meg. Mivel a földrajzi adottságok jottányit sem változtak az utóbbi húsz évben, mindez önmagában elegendő a folyamatos feszültséghez. Akadnak kétségek az afgán katonák elkötelezettségével kapcsolatban is, igaz, inkább az amerikaiak azok, akik elismerik, hogy a mentorált afgánok egy része utóbb dezertál, és ki tudja, merre folytatja. A magyarok legfeljebb informálisan vallják be, hogy hallottak efféle esetről. A gyakorlatilag közigazgatás nélküli országban a helyi vének tanácsának jóváhagyásával kerülhet valaki a kiképzendők sorába, közvetlen ajánlója pedig – nem részletezett – felelősséget vállal pártfogoltjáért.

A 2010-re tervezett 200 fős magyar csapaterősítés (HVG, 2009. december 12.) inkább a kiképzésre helyezné a hangsúlyt, de – mint Szekeres Imre honvédelmi miniszter december végén állománygyűlésen elmondta – a magyarok újra vállalnák a kabuli repülőtér irányítását is. Mindez jövőre 5,2 milliárd forintot emésztene fel (a teljes misszió 12 milliárd forintba kerül évente). „A helyzet jobb, mint ahogy a média beállítja, de rosszabb, mint szeretnénk” – mondta a HVG-nek Szekeres. A misszió mindenesetre a kételyekkel együtt is maga mögött tudja a magyar politikai elit támogatását. A csapaterősítés ügyében – miután a T. Ház ezerfős állománykeretről döntött 2006-ban, a magyar újjáépítési program indulásakor – nincsen szükség parlamenti jóváhagyásra, még nyilatkozatok szintjén sem hallani az ellenzék rosszallását.

RÁDI ANTÓNIA / MAZARI-SARIF

Botka László: nem foglalkozom az ellenfelekkel

Botka László: nem foglalkozom az ellenfelekkel

Hét választás Magyarországon - 1990-2014

Hét választás Magyarországon - 1990-2014

„Hiába a csocsóasztal, ha a főnök sosem száll be”

„Hiába a csocsóasztal, ha a főnök sosem száll be”

Német kutatók szerint a munkanélküliek hamarabb halnak meg

Német kutatók szerint a munkanélküliek hamarabb halnak meg

Indul a Vodafone TV Magyarországon

Indul a Vodafone TV Magyarországon

Skócia mint EU-tag?

Skócia mint EU-tag?