Haszonlesők

Utolsó frissítés:

Dobszay János Szerző:

Dobszay János
Dobszay János

Tehetősnek nem mondható társadalmi csoportok számára is népszerűvé tette a tőzsdézést a részvényárak zuhanása. Az ezzel járó mentális problémák feldolgozásában nincs szakértő segítség.

Lesajnáló kifejezéssel remegő kezűeknek, háziasszonyoknak nevezi a tőzsdei szakzsargon azokat a kisbefektetőket – zömmel alkalmazottakat, diákokat, nyugdíjasokat –, akik a saját lehetőségeikhez mérten olykor túlzottan sok pénzt áldoznak részvényvásárlásra. Az utóbbi egy-másfél évben az ilyen amatőrök tömegeit vonzotta a hazai parkett.

A kereskedési technika egyszerűsödése – az interneten már csak két-három kattintás a részvények adásvétele – önmagában nem lett volna elég a jelenség tömegessé válásához. Ám a gazdasági válság hatására a részvényárak olyan mélységekbe zuhantak, hogy még a közgazdasághoz nem sokat konyítók számára is könnyen beláthatóvá vált, szükségszerű az emelkedés. Akik időben kapcsoltak, nem is csalatkoztak. Nem akadt olyan papír, amellyel 2008 ősze óta ne lehetett volna a betéti kamatokat akár nagyságrendekkel meghaladó nyereségre szert tenni.

Tőzsdekurzus kezdőknek a Forex Akadémián
©

 Nincs pontos statisztika arról, hányan vágtak bele a tőzsdei kalandokba, de a brókercégeknél nyitott új számlákon kezelt összegek alapján az amatőrök által forgatott pénz ma már 300 milliárd forintnál is többre tehető. Ezzel a „háziasszonyok” tőzsdei részesedése 7 százalékra nőtt a válság kirobbanása előtti 4 százalékról. Bár a szakirodalom szerint a kisbefektetők tipikusan rossz befektetők – többségük drágán vesz, és túl olcsón vagy nagy veszteséggel ad el –, ez az axióma az utóbbi másfél évet nézve nem igazolódott. A kisbefektetők összességében jól sáfárkodtak a pénzükkel, a Napi Gazdaság becslései szerint múlt év végéig közel 50 milliárd hasznot zsebeltek be.

Csakhogy általában épp a hirtelen jött tőzsdei sikerek okozzák a józanság elveszítését – hangzott már a múlt században André Kosztolány saját tapasztalatai alapján megfogalmazott figyelmeztetése. Szerinte „a tőzsdéző embernek a saját pszichéje a legnagyobb ellensége”. Ezt most többnyire a saját bőrükön is tapasztalják azok, akik nemrég kezdték a tőzsdézést, és egyesek ebbe komolyan bele is betegszenek – derül ki a HVG-nek nyilatkozók szavaiból. „Értelemmel könnyű felfogni, hogy a tőzsde természetéhez tartozik az árfolyamok hullámzása, de átélni, hogy napról napra olvad el a pénzed, az már másik fejezet” – fogalmazta meg egy „bukóban” lévő diák.

A sikerek és kudarcok feldolgozásában szakértő segítség híján az amatőrök jobbára egymást okosítják-boldogítják. A netes blogokon sajátos tolvajnyelv alakult ki. A sokszor csak a beavatottak számára érthető kifejezések használata önmagában is közösségszervező erő. Rajongói klubok alakultak, ahol egyes részvények szárnyalására esküvők, majd abban gyakran csalódók cserélnek eszmét. De akad például Csak csajoknak szóló tőzsdei fórum is. Laikus legyen azonban a talpán, aki ki tudja szűrni, melyik tanácsra érdemes hallgatni, és nem lesz-e valaki esetleg épp attól neurotikusabb, hogy mások – sokszor persze kétséges hitelű – sikerbeszámolóival szembesül.

A tőzsdézés a többség számára afféle önismereti tréning, amelyért persze sokszor túl nagy árat fizetnek. Szintén egy kezdő meséli, hogy kezdetben brókernek adott megbízásokat, de annyit költött jutalékokra, ráadásul annyi rossz tanácsot kapott, hogy „magánzó” lett. Ám miután a mérlege súlyos mínuszokat mutat, most már azzal is meg kell küzdenie, hogy a kudarcokért csak magát hibáztathatja.

A remegő kezűek számos olyan helyzettel találják szembe magukat a tőzsdézés során, amelyek egy átlagos munkahelyen is jelentkeznek. Itt azonban gyakran egy perc töredékébe sűrűsödik a döntési kényszer, és az elkövetett hibák következményei is hatványozottan jelentkeznek. Van, akinek a túlzott elbizakodottsága, vagy épp a bizalomhiánya lesz a végzete, és kevesen tudják függetleníteni magukat a csordaszellemtől. A többségre éppúgy átragad a tőzsdén időnként minden alap nélkül eluralkodó eufória, mint máskor a pesszimizmus.

A személyiség kisebb-nagyobb torzulása sem ritka a zöldfülű tőzsdéseknél. Többen is beszámoltak arról, hogy állandó vesztesnek érzik magukat, akit szinte üldöz a végzet. „A lúzerség mintatípusának ismertetőjelét vélem felfedezni magamon. Az árfolyam nem egy-két nappal vagy órával később kezd el a szándékaimmal ellentétesen mozogni, hanem abban a másodpercben, amikor hosszú napok várakozása után kiadom az utasítást a vételre vagy az eladásra” – osztotta meg a sokak által megélt érzését a HVG-vel a civil szakmájában amúgy sikeres egyik tőzsdéző.

Minden pszichés veszélye ellenére a tőzsdézésnek, az esetleges profitszerzésen túl, jótékony oldala is van – ismerik be még az önostorozók is. Türelemre, fegyelemre szoktat, pontosabban kényszerít. Többen is beszámoltak arról, hogy a korábban szétfolyós napirendjük megváltozott. Már kora reggel ott ülnek a képernyő előtt, és lesik az aznapra várható – sokszor persze félrevezető – prognózisokat, elemzéseket. Persze ebben is rejlenek veszélyek. Különösen a „daytradelők”, vagyis a napon belüli mozgásokat megjátszó amatőrök érzik úgy, hogy függővé váltak, mert egy percre sem lazíthatnak. Ráadásul azoknak, akik ezt a stresszesebb tőzsdei stratégiát választják, az utóbbi egy évben még azt is fel kellett dolgozniuk, hogy rosszabbul jártak, mint azok a türelmes játékosok, akik tavaly ilyenkor részvényt vásároltak, majd „altatót vettek be”, és csak mostanság néztek rá az árfolyamokra.

A „háziasszonyok” többsége inkább realizálta a kis hasznokat, majd jól-rosszul megpróbált visszaszállni. A kisbefektetőknek ezt a túlmozgásosságát, kereskedési kényszerét jelzi, hogy a napi kötések száma 2008 óta megkétszereződött. Havonta már átlag 300 ezer részvényadásvétel történik, és a 45 százalékuk a kis összeggel játszókhoz köthető (ez az arány a válság előtt 25 százalék körül volt).

A tőzsdézés tudatmódosító hatásai közé tartozik a viszony megváltozása a pénzhez. A nyereséges pozícióban a kezdők költekezőbbé válnak, vesztes helyzetben viszont olyan javaktól is megfosztják magukat – és családjukat –, amelyek a normális életvitelhez amúgy hozzátartoznának. Bár az újoncok többsége megfogadta, hogy csak annyi pénzzel játszik, amennyit nélkülözni tud a mindennapi megélhetéshez, sokan panaszkodnak, hogy később súlyos adósságokba verték magukat. Volt, aki a munkanélkülivé válásakor végkielégítésként kapott egyszeri nagyobb összeget dobta be. A kezdeti könnyű sikerek után ma már ő is a súlyos kijózanodás hónapjait éli.

DOBSZAY JÁNOS