Bármilyen furcsán is hangzik, a koronavírus-járvány miatti lezárások bizonyos értelemben nagy segítséget adtak az embereknek: fokozódott a virtuális jelenlét, amiből később új trendek születtek. Ezek egyik jól érzékelhető következménye, hogy ma már egyáltalán nem furcsa, ha valaki távolról, egy másik országból kapcsolódik be egy konferencia előadásába, otthonról végzi el a bevásárlást, intézi a munkájával kapcsolatos napi folyamatokat – többek közt erről is szó esett az MI 2041, A jövőben történt podcast második adásában.

A műsor házigazdája, Kovács Gergely kommunikációs szakember, AR- és VR-kutató most két szakembert látott vendégül: Dr. Bajer-Molnár Orsolya evolúcióbiológust, az ausztriai Konrad Lorenz Intézet kutatóját, és Lévay Györgyöt, az Infinite Biomedical Technologies cég kutatási vezetőjét, a Széchenyi István Egyetem kutatómérnökét. Lévay több testrészét amputálni kellett egy agyhártyagyulladás miatt 2010-ben. Pontosan 10 éve kezdett azon dolgozni, hogy a protézist viselők ezeket a mozdulataikhoz tudják hangolni, hogy úgy működtethessék őket, mint egy igazi testrészt.

A technológia egyre csak fejlődik – és ez jó

Dr. Bajer-Molnár Orsolya szerint a virtuális jelenlét nem csak hasznos, kényelmes is, hiszen egy 40 négyzetméteres lakásban ülve is rengeteg dolgot oldhatunk meg. Lényegében ki sem kell tegyük a lábunkat az ingatlanból, mégis sokféle feladatot elvégezhetünk. Vannak azonban olyan szokások – vette át tőle a szót Lévay György –, amiktől nem tudunk szabadulni, annyira az életünk részévé váltak. Mindent ezért a jövőben sem biztos, hogy otthonról fogunk majd intézni, mert akadnak olyan folyamatok, amik felett nem lehet csak úgy átlépni.

Dr. Bajer-Molnár Orsolya

null

A beszélgetők szerint ezt ma technológiai akadályok is hátráltatják. Hiába vannak például fejlett rendszerek, algoritmusok, ezek legtöbbje még egyetlen feladatra van betanítva. A felhasználásuk ezért igen korlátozott. Lévay György szerint ezért sem olyan egyszerű az autóvezetés automatizálása, ami napjainkban egy fontos kutatási terület. Az ugyanis, hogy egy járművel eljutunk az egyik pontból a másikba, tulajdonképpen csak a felszín. Közben rengeteg más információt is beleviszünk a folyamatba, amit egy gépnek nehéz elmagyarázni.

A kutatómérnök úgy látja, előbb-utóbb eljutunk majd egy következő szintre, ami már a korábbi lényegesen bonyolultabb változata lesz. Ez a szint viszont csak akkor következhet, amikor már úgy tudjuk összerakni az algoritmusokat, hogy azok nemcsak párhuzamosan végzik a feladataikat, ahogy jelenleg nagyjából működnek, hanem egymással is tudnak kommunikálni. Erre azonban még legalább húsz évet kell várni szerinte, addig pedig csak a „szűk intelligenciával” működő rendszereket tudjuk használni.

Dr. Bajer-Molnár Orsolya ezt kiegészítve arról beszélt, hogy a biológiában is hasonló a helyzet: vannak egy konkrét feladatot viszonylag jól ellátó algoritmusok, ott azonban még nem tartunk, hogy a testben elhelyezett nanobotokat valaki távolról átprogramozza. A kutató kiemelte azt is: a ma rendelkezésünkre álló algoritmusok rendkívül segítőkészek, hiszen évekről napokra, majd napokról órákra tudtak, illetve tudnak lerövidíteni egy-egy folyamatot. A figyelmünk ugyanakkor nem lankadhat.

A vakcinák és az adatok

Elhangzott: az algoritmusoknak hála sikerült megannyi információt begyűjteni például ahhoz is, hogy az orvostudomány vakcinákat állíthasson elő – például a mostani pandémiát okozó koronavírus ellen is. A jelentőségük ezért óriási, a kutatók az így megszerzett adatokat pedig folyamatosan használhatják, sőt, bővíthetik is. Az azonban nem mindig egyértelmű, hogy ezek az adatok egy másik betegség elleni küzdelem esetén is hasznosíthatók-e.

Élhetünk-e majd örökké?

Lehetséges-e, hogy az átlagéletkor évtizedek múlva 120 év legyen? – kérdezte a műsorvezető a vendégeit. Dr. Bajer-Molnár Orsolya szerint ez a mutató biztosan emelkedik majd, de ennél is valószínűbb, hogy inkább egy kiegyenlítődés lesz megfigyelhető: a világ különböző pontjain élő emberek idővel nagyjából azonos kort fognak megélni, és nem lesz akkora eltérés az egyes nemzetek közt. Az azonban, hogy örökké éljünk, egyelőre „nagyon sci-fi”, a biológiai korlátokról már nem is beszélve. Megemlítette, hogy több kutatás is zajlik, amik az öregedés megállítását célozzák, de az értékelhető eredményekre még évtizedeket kell várnunk.

Lévay György

null

Lévay György szerint a mi biológiai rendszerünk hátránya, hogy sokkal nagyobb erőfeszítést igényelne az elvárható élet meghosszabbítása, így inkább a meglévő idő optimalizálása tűnik jobb stratégiának. Mint mondta, a kor előrehaladtával a képességek romlanak, ami az életgörbén is látszik, hiszen elkezd „lankásodni”. Az ideális cél ezért az lenne szerinte, hogy ezt minél magasabban tartsuk. Ezt pedig a technológia segítségével javítani tudjuk. A podcast teljes adásában a vendégek a művégtagok beállításáról, programozásáról, a személyre szabott orvoslásról, valamint gyógyszerekről is szót ejtenek.

A műsor támogatója ACE Network – Innovate together.

Az adást ide kattintva meghallgathatja: