Tetszett a cikk?

A gigantikus pénzköltés egy jó részének kifejezetten célja az, hogy nemzeti átnevelőtábort csináljon abból, amit azelőtt Magyar Köztársaságként ismertünk. Abszolúte nem mindegy tehát, hogy a saját megkeresett pénzünk felhasználása tárgyában kilépünk-e az alattvalói létből.

Mi a hiba a következő mondatban? „Kerényi Imre a magyar kulturális értékek megőrzése és fejlesztése ügyével összefüggő feladatokért felelős miniszterelnöki megbízott.” Beugratós kérdés volt, mert nem egyszerűen Kerényi Imre a hiba, hogy tehát ez a szó szoros értelmében drága ember a kultúráért felel egy ilyen poszton; még csak nem is az a hiba, hogy Kerényi Imre bármiért felelős lehet ebben az országban.

A gond az, hogy ha nem is egy külön minisztérium, de egy minisztériumon belüli államtitkárság azért foglalkozik a kultúra ügyeivel, élén egy államtitkárral. Teljes rejtély, mire kellett a rendszerbe iktatni még egy embert, havi 600 ezerért bruttó (plusz VW Passat). És akkor továbbra is a pályán van szegény, jobb sorsra érdemes Szőcs Géza volt államtitkár is, aki „kulturális főtanácsadóként” havonta közel egymillió forintot visz haza (plusz A6-os).

Kerényi Imre a múltban olyannyira bizonyított, olyannyira lojálisnak bizonyult a sokadik általa kiszolgált rendszerhez, hogy egy „egyszeri átcsoportosítás” keretében a napokban újabb 337 millió forinttal dobták meg, éspedig külön kormányrendelettel, „a rendkívüli kormányzati intézkedésekre szolgáló tartalék terhére”. Ennyivel kevesebb jut tehát más rendkívüli intézkedésekre, ami jó hír, mert a NER idején rémisztően hangzik a „rendkívüli kormányzati intézkedés”, ennél talán csak a rendes kormányzati működés ijesztőbb, de azért mégis, gondoljunk bele: Kerényi Imre plusz pénzt kap!

Amikor az ember olyanokat olvas a lapokban, hogy közel egymillárdért felmérik a hazai turistautakat (Orbán: az ilyen típusú beruházásokat és fejlesztéseket „szívügyünknek kell tekinteni”); hogy kétmilliárdért klasszicista kastélyba költöztetnek egy egyébként teljesen fölösleges járási hivatalt; hogy százmilliárd megy el stadionokra (incl. a különösen elhíresült felcsúti építkezés); hogy ki tudja, mennyiért, újabb történeti intézet létrehozása szükséges – tehát ilyenek olvastán joggal merül a kérdés: a biztos pártválasztó, ill. bizonytalan polgártársaink hány százaléka van tudatában annak, hogy a pénzköltésnek ezt a módját az ő közpénze teszi lehetővé? És hogy kizárólag őrajta (mirajtunk) áll, folytatható-e ez az őrület?

A rendszerváltás óta sokféle, jobbról és balról szocialista kormány sokféle közpénzszóró ténykedését asszisztálhattuk végig, de amit a NER művel, arra lényegében új Btk.-paragrafusokat kell létrehozni, mert a létező büntetőjogi kategóriák egyszerűen már nem fedik a rezsim új valóságát.

A „tudatos nemzeti közjogi gondolkodás megalapozásért” felelő kultúrvezér persze megéri a pénzünket, megdolgozik érte: „Mint a franciák az Eiffel-tornyot, úgy fogják megszeretni a magyarok az új alaptörvényhez készült festményeket” – nyilatkozta annak idején, és hogy beigazolódott, a nép azóta is ismeri, szereti és népszerűsíti a képeket, amelyeket ööö... izé festett, na, meg az a másik művész, annak sem jut eszembe a neve; csak az a kaméleon a Hősök terén, az hagyott nyomot valamiért.

Kerényi őszinte nyilatkozataiból egyértelműen kiderül, mire tartják őt: ugyanarra, amire a másik volt MSZMP-st, Hoffmann Rózsát. A magyar fejekben kialakuló/létező tartalmak kontrollálására, irányítására. Ezért aztán az ő százmilliói más minőséget jelentenek, mint a stadionokra kidobott százmilliárd. „Az ellenzéknek meg kell barátkoznia, hogy most nekik jön a hét szűk esztendő” – ismerte el a hatalomgyakorlás logikáját egy tévéműsorban. „Minden politikai rendszer igyekszik megfogalmazni magát nem politikai jellegű projektekkel is. Épületekkel, szobrokkal, képekkel, esetünkben könyvsorozatokkal. Ennek most az a dolga, hogy megjelölje a magyar irodalom tengeréből azon műveket, amelyeket ez a kormány, ez a gondolkodásmód, ez a kurzus a figyelem középpontjába szán, a közbeszédbe emel” – coming outolt saját végrehajtói funkciójáról másutt.

Senki nem állította, hogy az előző jobb- és baloldali szocialista kormányok ne szórták volna felelőtlenül az adófizetői pénzeinket. A NER azonban a felhasználható összeg mennyiségét és a felhasználás irányát tekintve új minőséget vitt a pénzköltésbe. Kerényi, Hoffmann és Fekete György hatalomátvétele egyértelmű bizonyítéka annak (és ha kell, erről mutatok oktatófilmet is), hogy a gigantikus pénzköltés egy jó részének kifejezetten célja az, hogy nemzeti átnevelőtábort csináljon abból, amit azelőtt Magyar Köztársaságként ismertünk. A nagy sportrendezvények, a stadionok imádata, a napi testedzés kultusza, a közoktatás, a tanterv centralizálása, a tankönyvpiac monopolizálása, a disszidens magatartás elnyomása (Balog Zoltán: "ne engedjék beszivárogni az iskolákba az ellenállást"), a Műcsarnok lenyúlása az elképzelhető legkifejezőbb szimbólumai az azóta megtagadott fülkeforradalomnak.

Lehet szörnyűlködni a föld-, a trafik-, és a szerencsejátékpiac korrupt újrafelosztásán, rokonok és barátok helyzetbe hozásán, meg azon, hogy a Napi.hu 234 milliárd forintnyi, lényegében felesleges kiadást talált a jövő évi büdzsében; lehet röhögni azon, hogy a június óta jelentős fizetésemelést kapott Kerényi „zsebfüzeteket” osztogat majd az ötödikeseknek az alkotmányukról, meg hogy új, állami havilapot indít; lehet „facepalm”-ot posztolni arról, hogy a rendszer 500 milliónál többet rak félre egy Rubik-kockával kapcsolatos kiállítási központra (Rubik-kocka, istenem, mikor volt az utoljára érdekes? Harminc éve?); hogy tanácsadók sora végez sok millióért igen kétséges legitimitású, kiszervezett munkákat – de valamiért a röhögés, a szörnyülködés nem konkludál megvilágosodásba, hogy mindezt bazmeg én fizetem. Ha ez több emberben tudatosulna, biztosan nem így néznének ki a választói preferenciák.

A kormányzatnak nincs saját pénze, még az sem az övé, amit ő nyomtat. Egy kormány leginkább csak elvenni tud, nincs élő tanú, aki látta volna új értéket teremteni. Abszolúte nem mindegy tehát, hogy a saját megkeresett pénzünk felhasználása tárgyában kilépünk-e az alattvalói létből. Sajnos nincs a piacon olyan politikai erő, amely épp a fenti példára hivatkozva radikálisan csökkenteni tervezné az államilag felhasználható adópénzek mértékét, a baloldal csak az állami újraelosztás módozatain vitatkozik a jobboldallal. Kár.

Mint a franciák az Eiffel-tornyot, úgy fogják megszeretni a magyarok a saját pénzüket, ha egyszer észreveszik, hogy a zsebükben maradt. A saját szabadságukról nem is szólva, de a kettő összefügg.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Szijjártó szerint Brüsszel tehet arról, hogy még mindig vannak korlátozások

Szijjártó szerint Brüsszel tehet arról, hogy még mindig vannak korlátozások

10 millió forint fölé kúszott a Suzuki Swace listaára

10 millió forint fölé kúszott a Suzuki Swace listaára

Csak a jövő héttől kell negatív teszt az Angliába utazóknak

Csak a jövő héttől kell negatív teszt az Angliába utazóknak