Tavaly nyáron egy nagydarab, tetovált angol férfi állt munkába egy skót kekszgyárban. Előtte egy héten keresztül egy sátorban lakott a közeli erdőben, mert nem volt lakása. A férfit Michael Carollnak hívják, és 11 évvel ezelőtt senki sem gondolta volna, hogy ez lesz a sorsa. 2002-ben hatalmas összeget nyert a lottón, 10 millió angol font ütötte a markát, ez közel 3,4 milliárd forint. Az egykori szemétszállító nyolc év alatt elköltötte az összes pénzt, saját bevallása szerint drogokra, prostituáltakra és autókra. Házat vett egy csendes angol városban, és azzal múlatta az időt, hogy roncsderbiket rendezett az udvaron. Az évek során rendszeresen meggyűlt a baja a hatóságokkal, 2006-ban börtönbe is kellett vonulnia egy időre. 2010-re az összes pénzt elköltötte, csődbe ment.

Mindannyian hallottunk hasonló történeteket, mint amelyekről például itt olvashatunk. Sokan mondjuk azt, hogy bár nekünk lennének ilyen gondjaink. De gyanúsan sok sztori szól arról, hogy a mesés lottónyeremény tragédiába torkollik, vagy "csak" újbóli elszegényedés a vége.

Meg vagyok győződve arról, hogy az Európából beömlő pénzeső a dolgok jelenlegi állása szerint hasonló sorssal kecsegtet. Az elmúlt hónapokban semmi mást nem téve, mint a kozbeszerzes.hu nyilvános adatbázisait vizsgálva nyilvánvalóvá és véleményem szerint bizonyítottá vált számomra, hogy ezeket a pénzeket módszeresen és szisztémásan, kormányzati segítséggel szervezik ki. Ezeket a tényeket próbáltam nyilvánosságra is hozni. Sokat beszéltem az Öveges-programról és az ott nyertes cégek nyomát követve számos példát hoztam arra, hogy sokszor teljesen haszontalan célokra, sokszor "kamu", sehol máshol nem kitűnő cégek hálózatba fonódva jutnak érdemtelenül uniós milliókhoz. Már szinte vicc, hogy honlappal sem rendelkező céget is meghívva a Kehinek is sikerült elköltenie 17 milliót szervezetfejlesztésre úgy, hogy nehezen látható be ennek bármiféle haszna.

De fülembe cseng egy szekszárdi fideszes képviselőnő hangja, aki a közgyűlésen teljesen komolyan visszakérdezett, amikor az Öveges-program visszásságait  firtattam: – Mi az, hogy fölöslegesen költöttünk pénzeket?? Azt nem mi költöttük el, hanem az unió... Miért fáj az nekem, hiszen az nem a város pénze volt!?

Sajnos meggyőződésből mondta ezeket, és tudom, hogy sokan gondolkodnak hasonlóan. Miért lenne baj az, ha a szabadságharcos magyar kurucos huncutsággal lopja le a labancok pénzeszsákjait?! Hát "csak" három dolog miatt.

1) Nem fognak bennünket nagyon tisztelni Brüsszelben (pedig ez a jelek szerint a miniszterelnök úrnak nagyon fontos lenne).

2) Ennél sokkal nagyobb baj, hogy a feleslegesen kiadott pénzeket okosabban felhasználva jóval több mindent elérhetnénk. Ha például nem 400 ezer forintért építenénk négyzetméterenként óvodát Szekszárdon, akkor kétszer akkora épületnek örülhetnének a gyerekek. Mindenki ismer hasonló történeteket. Ez azonban még csak az a probléma, mint amikor a lottónyertes nem nézi az árakat és emiatt kisebb palotát vesz magának, mint vehetne.

3) Aki megnézi ezt a táblázatot, láthatja, hogy hogyan kapnak céghálózatok látható valódi verseny nélkül uniós pénzből megrendeléseket. A verseny nélkül, "okosban" kiszórt támogatással gyarapodó cégeknek van egy óriási veszélye, amiről alig-alig esik szó: a vállalkozások között kontraszelekciót okoz. Nem az az oktatással foglalkozó cég fog fennmaradni, amelyik jól végzi a dolgát, hanem pl. az, amelyik 10 millióért HR-menedzsment tanácsadást ad egy miskolci temetkezési vállalkozásnál... Az egymással egyébként a  valós – nem kamu pályázatos – piacon versengő vállalkozások közül ugyanis így nem az lesz a nyertes, aki szorgalmasan, tisztességesen dolgozik, mindig megújulásra, innovációra törekszik, hanem aki kapcsolati tőkével vagy korrupcióval ilyen mesés uniós kifizetésekre tesz szert. Ez pedig az egész ország versenyképességét rontja és országunk további folyamatos leszakadásához vezet. El fogunk költeni több ezer milliárd forintot és a végén lesz az országban egy csomó életképtelen, parazita cég. A nyolcezer milliárd forint "haszna" tehát az lesz, hogy lesz egy életképtelen, parazita gazdaságunk. A paraziták pedig elpusztulnak, ha már nincsen kinek a vérét szívni. Kicsit máshogyan fogalmazva ugyanezt, elmondható: az uniós pénzek kiszórása óriási mértékben terjeszti a korrupció kultúráját, elfogadottságát. Ezért olvashattunk évekkel ezelőtt olyan komoly közgazdászi publikációt, amely szerint az uniós pénzeket úgy költhetnénk el leghasznosabban, ha összehordanánk egy nagy kupacba és elégetnénk. Az ügyeskedéssel, jó kapcsolatokkal, korrupcióval elérhető uniós pénz híján a vállalkozásaink közül tisztességes versenyben emelkedhetnének ki a valóban rátermettek. Nem beszélünk erről, pedig ez ugyanolyan hiba, mint ha szemérmesen elfordulunk az önmagát tönkretevő, drogozó lottómilliomos láttán.

Gyerekkoromban néha rákérdeztem a szüleimnél, hogy hogyan lehet az, hogy az általam látott NDK és az általam csak filmeken látott NSZK Németországainak életszínvonala között olyan hatalmas a különbség. Amíg kicsi voltam, ilyenkor az egyszerűség kedvéért (és talán azért, hogy kisiskolásként ne kelljen a rendszerkritikában elmerülnöm) a Marshall-tervet hozta fel magyarázatként Édesapám. A háború után Amerika öntötte a pénzt – illetve nagyobb részt segélyként árut – Nyugat-Európába és ezt a lökést is jól felhasználva vált rövid időn belül fontos gazdasági hatalommá Németország szerencsésebbik  fele. A "lottónyereményt" tehát okosan is fel lehet használni. Azonban ma Magyarországnak ezt is sikerül elrontani. Korunk Marshall-tervét, az EU-s támogatásokat a szemünk láttára, nyíltan és szervezetten lopják szét. A legnagyobb baj azonban az, hogy a beömlő pénz éppúgy a rossz és haszontalan cégek fennmaradását segíti, mint a Nyugattól kapott hitelek a szocializmus építésének idején.