Techet Péter
Techet Péter
Tetszett a cikk?

Orbán biztosan örül Trianonnak. Hiszen micsoda multikulti lenne itt különben!

Magyarország mindig is egy multikulturális társadalom volt – noha tény, hogy a történelemben sokat tett ellene a magyarság.

Ha egy kis, homogén bajor falu sörsátrában feláll az asztalra a helyi, már kissé spicces CSU-s politikus zárás előtt, s imbolyogva közli, hogy nem vagyunk multikulturális társadalom, akkor taps fogadja – a kicsit szélesebb hazájában meg fejcsóválás. Ha azonban Kelet-Közép-Európában áll ki egy politikus, s közli, hogy nem vagyunk multikulturális társadalom, akkor csak röhögni lehet. Először. Utána meg nagyon komoly kérdéseket kell feltenni neki.

Magyarország államfőjének német, miniszterelnökének román, kancelláriaminiszterének szerb, EU-biztosának horvát, kormánypárti frakcióvezetőjének vend, a legnépszerűbb ellenzéki párt vezérének szlovák neve van. (Az MSZP elnökének persze tényleg magyar neve van, de ő meg kommunista, elvégre nem volt az MSZMP tagja, mint a jobboldal antikommunistái.) Pusztán ennyi elég lenne ahhoz, hogy cáfoljuk Orbán Viktor brüsszeli kijelentését, miszerint a magyar társadalom nem multikulturális társadalom. Nem elég azonban a szélsőjobboldali kormányfő nyilatkozatát egy kézlegyintéssel elintézni, mert amint eddig a szociális politikában a kényszermunka bevezetésével, most a társadalom- és kultúrpolitikában valósít meg egyre határozottabban szélsőjobboldali programot.

Ami persze annyi örömmel mindenképp szolgál, hogy felesleges a szélsőjobb hatalomra kerülésétől aggódni – mert az már 2010 óta kormányon van Magyarországon. A Fidesz ugyan taktikai okokból az Európai Néppárt tagja, ideológiailag azonban a nyugat-európai szélsőjobboldal új nemzedékéhez tartozik. Programja, stílusa Marine Le Pen Nemzeti Frontjához, Heinz-Christian Strache Szabadságpártjához és Matteo Salvini Északi Ligájához áll a legközelebb. A Jobbik ettől csak még jobbra áll, nem véletlen, hogy míg a nyugati széljobb mindig elismerően nyilatkozik Orbán Viktorról, Vona Gáborral nem akarnak kapcsolatot, vele ugyanis – amint a Süddeutsche Zeitung írásából kiderül – az Európai Parlamentben kizárólag a német bőrfejűek pártja, az NPD haverkodik. Magyarországon ma nem egy jobboldali és egy szélsőjobboldali párt viaskodik az első helyért – hanem egy szélsőjobboldali és egy ultranáci párt. Ők együtt ma megjelenítik a magyar társadalom több mint kétharmadát – már ha hinni lehet a közvélemény-kutatásoknak.

Azaz nemcsak Orbán Viktor, de a magyar társadalom többsége se tudja, hogy multikulturális. Nem ártana, ha a magyar emberek egyszer megnéznék a nevüket, a családfájukat – vagy ha tényleg magyar nevük van, és tényleg színmagyar származásúak, akkor legalább azokét megnéznék, akiket felmenőik halálba küldtek vagy kitelepítettek, vagy mindezt nyugodtan végignézték. Mert nem Orbán Viktor a magyar történelemben az első, akinek az az ötlete támadt, hogy Magyarország nem is multikulturális – de legalábbis ne legyen az.

A 19. század nyolcvanas éveiben a mai bevándorló-ellenes szövegekkel szerveződött meg például a politikai antiszemitizmus, amely ha sikeres lett volna, ma a mélymagyarok egyetlen Nobel-díjasra se lehetnének büszkék. De a mélymagyarok nem csak a zsidókat gyűlölték, de gyűlölték a szorgalmas és tehetséges svábokat is, a húszas-harmincas években a fajvédő körökben (akiknek politikai hagyományában helyezi el önmagát Orbán Viktor) a németség még parazitább és veszélyesebb népnek számított, mint a zsidóság. (Szabó Dezső például, miután kiőrjöngte magát a zsidók ellen, velük akart összefogni a svábok ellen.) De persze gyakorlatilag nem volt nép az ún. történelmi Magyarországon, amelyet ne vetett volna meg a felsőbbrendűen kisebbségi magyarság.

Hiába voltak a 20. század elejéig többségben a nem-magyarok – és 1910-re is csak az asszimilálódott zsidóknak köszönhetően kúszott a magyarság aránya ötven százalék felé (a köszönet nem is váratott hosszú ideig magára) –, a magyarság a történelmi Magyarországon is úgy pöffeszkedett, mintha az nem egy multikulturális állam lenne. Míg az Osztrák-Magyar Monarchia osztrák felében Bécs példamutató módon ismerte el a nemzetiségeket, és egyiknek sem adott privilégiumokat (Ausztria nem a németek nemzetállama akart ugyanis lenni), Budapest 1867 után úgy szervezte meg az egész országot, mintha az a magyarok nemzetállama lett volna csak. Még az autonómiával rendelkező Horvát-Szlavónországban, ill. a horvátoktól dokumentumhamisítással lenyúlt Fiumében is úgy rendezkedett be a kisebbségi magyarság, mintha nem multikulturális lenne az országa. A szlovákoknak, szerbeknek, horvátoknak, olaszoknak, ruténoknak, sváboknak (stb.) egyáltalán nem volt annyi joguk, mint a birodalom ciszlajtán felében az ottani nemzeteknek – és pláne nem volt annyi joguk, amennyit most a határon túli magyarok követelnének maguknak. (Pedig hát az orbáni szavakból éppen az következnék, hogy Románia, Szlovákia, Szerbia és Ukrajna sem multikulturális.)

Ez az a szemlélet, amely 1918 óta diktatúrákba, háborúkba, szegénységbe, jelentéktelenségbe taszította a térséget. Az orbáni szemlélet, azaz a nacionalizmus, az idegenellenesség, a multikulturalizmus elutasítása vezetett például Trianonhoz is. A magyar nacionalista jobboldalnak persze vélhetően nagy ünnep 1920. július 4-e, elvégre akkor született meg a máig hőn szeretett magyar nemzetállamuk – majd félezer év után a trianoni béke adta vissza a magyaroknak a függetlenséget, a nemzetállamiságot, a szuverenitást, az országon belüli többséget. Mindazt, amiért ma is küzd a Fidesz. A trianoni béke mindenképp csökkentette az ország multikulturalizmusát, azaz Orbánnak bizonyára felettébb kedves döntés született egykoron.

Persze el kéne talán egyszer gondolkodni azon, hogy nem lett volna-e jobb a nemzetiségeket nem elnyomni, hanem velük együtt építeni, megtartani Szent István országát? (A Szent korona-tan amúgy egy multikulturális állam közjoga volt.) El kéne azon gondolkodni, hogy az egynyelvűre töpörödött, beszűkült, mai Magyarország tényleg jobb hely lett-e, mint előtte volt? El kéne azon gondolkodni, hogy hiányzik-e félmillió zsidó és ugyanennyi sváb a magyar kultúrából? El kéne gondolkodni azon, hogy Magyarország történelmi kudarcait önmagának vagy az itt élő, itt élt, az országot színesítő, gazdagító nemzeteknek köszönheti-e?

És ha sikerülne egyszer végiggondolni, akkor nem beszélne többé hülyeséget, kedves Miniszterelnök Úr!

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!